Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Egyházügy… 4.o.) és a Magyar Hírlap (Új… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy tegnap Márton Áron egykori gyulafehérvári püspök emlékére rendeztek konferenciát Budapesten, a mártírsorsú főpásztor halálának harmincadik évfordulójára emlékezve. A rendezvényen Szászfalvi László egyházügyi államtitkár elmondta: az erdélyi püspökhöz hasonló példaképek kellenek a nemzet felemelkedéséhez. Emlékeztetett rá: az elmúlt évek szocialista-szabad demokrata kormányainak nem colt egyházpolitikájuk, de most változás állt be ezen a téren. „Van remény, mert végre megalkottuk a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. Hiszem, hogy nem politikai lózung, ha nemzeti együttműködésről beszélünk, hanem küldetés minden magyar számára. Az új kormány paradigmaváltást szeretne végrehajtani az egyházpolitikában, azt a feladatot tűzte ki célul, hogy az állam és az egyházak viszonyában helyreállítsa a bizalmat, és napi dialógus, partneri szövetség alakuljon ki” – mondta az államtitkár. Hozzátette: cél az is, hogy egyenlő elbírálást, hosszú távú kiszámítható rendszert hozzanak létre az egyházak támogatásakor, és ne mindig a költségvetés megtárgyalásakor kelljen vitatkozni arról, milyen források állnak rendelkezésre. A rendezvényen Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere leszögezte: „Márton Áron zsinórmérték a magyarság számára, őrzője a határon átívelő magyarságtudatnak.” A polgármester bejelentette: a kerület következő képviselő-testületi ülésén kezdeményezni fogja, hogy egy zuglói utcát – amely jelenleg kommunista politikus nevét viseli – nevezzenek át Márton Áron utcára. A rendezvényt levélben köszöntötte Schmitt Pál. Az államfő rámutatott: amíg Márton Áronhoz hasonló példaképeink vannak, megmarad az esélyünk is, hogy boldogabb, sikeresebb, összetartóbb közösséggé váljunk.

A Magyar Hírlapban (7. o.) Bogár László Alkotmányozási dilemmák címmel azt állítja, nem új alkotmányra van szükség, hanem arra, hogy megtaláljuk régi, történelmi alkotmányunk visszaépítésének feltételeit. A szerző felhívja a figyelmet, hogy a magyarság legmélyebb hagyományrétegét „az az ősi kultúra adja, amelynek gyökerei messze a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Hangsúlyoznunk kell, hogy jelenléte a mai magyar nemzetben nem valamilyen újpogány mitológia továbbélésére utal, hanem a kereszténység előtti szakralitás olyan kulturális mélyrétegére, amelyet nyelvünk és erre épülő észjárásunk annyi rombolása után is híven megőrzött. Nemcsak, hogy pogányságról nincs szó, hanem éppen ez, a szakralitásnak ez a mély szerkezete tette egyáltalán lehetővé, hogy népünk a kereszténységet ne egyszerűen csak felvegye, hanem annak védőpajzsa is legyen, hisz ez a katonainak látszó funkció valójában ennek a spirituális mélyszerkezetnek köszönhető. A második fő hagyományréteg az a kereszténység, amely a Szent Korona szakralitására épül, így számára elfogadhatatlan a reneszánsztól a felvilágosodásig húzódó ív, s mindaz, ami eközben és ezek után a kereszténységgel történt. A felvilágosodás, a nyugatias modernitás erre épülő és eufemisztikusan szekularizációnak nevezett pusztító folyamata ugyanis a kereszténységet lényegében üres vázzá tette. Önmaga emlékművévé, amely legfeljebb formálisan lehet a szakralitás őrzője, ehelyett valójában a nyugatias modernitás deszakralizációs rombolásának engedelmes eszköze. A harmadik hagyományréteg pedig éppen ez a kiüresedett kereszténység, amelynek széles körű elterjedése és ma is uralkodó volta a fő oka annak, hogy a magyarság olyan védtelennek bizonyult a jakobinus, a bolsevik és a mai neoliberális globálnyik pusztításaival szemben. Ez a kereszténység hivatalos formában ugyanis az elmúlt évtizedek folyamán haladásként és fejlődésként értelmezte, s értelmezi ma is a birodalomnak Magyarország felszámolására tett, meg-megújul kísérleteit. És végül a negyedik hagyományréteg az, amely lényegében már minden hagyomány büszke tagadása, a múltat végképp eltörölni logika, amely az emberi létezést csak az anyagi fogyasztás és az erre épülő élvezet állandó fokozásában látja, és amely a globális média hamis valósággyárainak terméke. Az elmúlt évtizedek végzetes manipulációi nyomán a mai magyar társadalom többsége sajnos ma már csak legfeljebb ezen a „hagyományrétegen keresztül képes érzékelni saját létét és jövőjét. Amikor tehát alkotmányozni kezdünk, ebből az összezavart, egyelőre kommunikáció- és cselekvésképtelen „elegyből” kellene kiindulnunk, és eldönteni, hogy vajon mit és hogyan építhetünk erre a talapzatra.”

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Betlehemi jászlak 13.o.) közli, hogy a Magyar Kézművességért Alapítvánnyal közösen betlehemijászol-kiállítás nyílik december 8-án a Mezőgazdasági Múzeumban. A bemutatott különleges alkotások alapgondolata Jézus születéséhez és az adventi ünnepkör tárgyaihoz, díszítőelemeihez kapcsolódik. A 17. alkalommal megnyíló kiállítás január 2-áig látogatható.

Magyar Kurír