Napi sajtószemle

A Magyar Fórum (1.o.) XVI. Benedek pápa fogadta a Magyar Köztársaság miniszterelnökét címmel a lap főhíreként, fotóval ellátva közli, hogy december 6-án hétfőn a Szentatya fogadta Orbán Viktor miniszterelnököt és családját. A lap kiemelkedően fontos külpolitikai eseménynek minősíti a miniszterelnök vatikáni látogatását.  

Ugyancsak a Magyar Fórumban (Kocsmának használták a kommunisták a templomot 5.o.) Fr. Bán János gvárdián nyilatkozik abból az alkalomból, hogy megújult a nagyszőlősi ferences kolostor és templom; az épület ünnepélyes felszentelésére és használatba vételére október 23-án került sor. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Majnek Antal püspök volt. Fr. Bán Jónás felidézte: „A püspök atya prédikációjában többek között elmondta: Kapisztrán Szent János hősi fokon követte Mesterét, Jézust, akivel együtt hordozta keresztjét és gyakorolta az önmegtagadását. Először önmaga félelmét győzte le, ezután tudta meggyőzni a katonákat és a hadvezéreket, hogy ne féljenek, az Isten velük van, és az ő segítségével győzni fognak – feltéve, ha mindenki bűnbánatot tart és Istenhez tér. Ezért tudta Nándorfehérvárnál akkora győzelemre vezetni a keresztény sereget.” A szerzetes atya elmondta azt is: „Azt látom, hogy a gazdasági élet nagyot változott Kárpátalján az elmúlt időszakban: az emberek könnyebben élnek, de a jövőjük most sem biztosított. És az is igaz, hogy már a forradalmakból és az ígéretekből is kiábrándultak az emberek… A jelek mi lehetünk, én lehetek, ha Isten üzenetét komolyan veszem, ha valóban elfogadom, megértem: Isten érkezésének jeleként én is virraszthatok, őrködhetek az életemmel. Egy jel segítséget jelenthet, irányt mutathat, eligazodást adhat az ellentmondások között. A feladat legtöbbször azt jelenti, hogy ha már megkaptuk a ’térképet’, elhatározás után el is kell indulni a felfestett jelek mentén. Az örök élet üzenetét hordozva tehát valóban jelek lehetünk a világ számára, ahogy a koszorú gyertyái is Krisztus földi születésének ünnepéig égnek el teljesen.”

Nyilatkozik a Magyar Fórumban (Világjáró… 11.o.) Boráros Imre, felvidéki magyar színész is, aki többek között Mindszenty Józsefet játszotta Tarics Péter Állok Istenért, egyházért, hazáért – Mindszenty bíboros oltárköve című monodrámájában. Elmondta: „Nekem mindig voltak példaképeim, olyan uralkodók, államférfiak, egyházi vezetők, akikre felnéztem. Úgy éreztem, az ő példájukat követve hasznos, tevékeny és meg nem alkuvó tagja lehetek nemzetemnek. Mindszenty bíboros út mindent megtett a hazájáért, a hívekért és az emberekért. Hatalmas humánum lakozott benne. Képes volt kiállni az eszméi mellett. Sosem vonta vissza szavait, az igazságért a legvégsőkig küzdött. Ezt az embert mutatja be ez a monodráma. Különösen csodálatos a darabnak az a része, amikor elítélik: ’Ma reggel ez az imádság jött az ajkamra: Uram! Adj békét ezekben a napokban! Ezt a békét kérem egyházamnak, magyar hazámnak és a magam lelkének is’.” A színész hozzátette: „A közelmúltban erősödött meg bennem az az érzés, hogy az igazságért harcolnunk kell, és mindennek az alapja a szeretet. Ha a szeretet áthat, akkor úgy érzem, hogy mindenre képes vagyok.” Boráros Imre felidézte a monodráma bemutatóját is: „A premier azért is volt különleges, mert díszvendége volt Erdő Péter bíboros prímás, budapest–esztergomi érsek és Mons. ThLic. Róbert Bezák, nagyszombati érsek, mindkét egyházi főméltóság ünnepi emlékbeszédet tartott az előadás előtt. Napjainkban még mindig erős a magyarellenesség a Felvidéken, éppen ezért egyedülálló, hogy mind a magyar, mind a szlovák katolikus főpap ugyanúgy méltatta Mindszenty hercegprímást. Az előadás után Erdő Péter bíboros úr gratulált nekünk és Bezák érsek úr a bemutatót követő vacsorán elragadtatással nyilatkozott a darabról. Ha templomban adjuk elő a monodrámát, akkor általában a helyi plébános mond bevezetőt. Így történt ez Pozsonypüspökiben is, ahol egy olyan atyát kértek föl a megnyitóbeszéd elmondására, akit még az 1950-es években bebörtönöztek meg nem alkuvás miatt.”

A Heti Válaszban (Nem… 58-59.o.) Vasvári Csaba, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója nyilatkozik, aki elmondta: tavaly CD-t, idén egy DVD-t és egy fotóalbumot készített a színház a székesfehérvári püspökséggel, melyek bevétele jótékony célt szolgál. „Tavaly egymillió forinttal támogattuk a kórház gyermekosztályát, reméljük, idén is befolyik ennyi a gyermekotthon tehetséges lakói javára. Fontosnak tartjuk, hogy egy színház ne úgy működjön, mint egy tűzokádó sárkány, ami leszáll a város közepén, csapkod a farkával, és ha elég szűzlányt adnak neki eledelül, kicsit megnyugszik. Az egész várossal együtt kell lélegezni. Székesfehérvár pedig püspöki szélhely, ráadásul koronázó város, szent királyaink csontjai felett járunk-kelünk. Az, hogy Spányi Antal megyéspüspök nyitott volt az együttműködésre, számunka megtiszteltetés.”              

A Magyar Hírlapban (Út a végzetbe 8. o.) Raffay Ernő történész nyilatkozik legújabb, a Szabadkőművesek Trianon előtt című könyvéről, amelyben azt kutatja, milyen szerepük volt a hazai páholyoknak abban, hogy a trianoni békeszerződés és az ahhoz vezető folyamatok társadalmi, politikai, de katonai téren is készületlenül érték Magyarországot. Leszögezte: „A  szabadkőművesség fegyelmezett, képzett és okos emberek által működtetett titkos szervezet, illetve a szervezetek által alkotott rendszer volt… A szabadkőművesség közvetve, de mégis jelentősen hatott akkor Magyarország sorsára. Várady Zsigmond, a nagyváradi László király páholy főmestere Társadalmi program címmel írt egy dokumentumot, s ezzel megkezdődött a szabadkőművesség társadalmi-politikai célrendszerének kidolgozása. Noha ez tilos lett volna számukra. Vallási kérdésekkel sem foglalkozhattak volna, de az 1890-es években született egyházpolitikai törvényben már bizonyíthatóan benne volt a kezük. Legfőbb céljuk az általános, titkos és községenkénti választójog megteremtése volt, ezzel akarták leváltani a régi uralkodó réteget, s magukat a helyükbe tenni az elképzelt népparlament élén. Meghirdették az antiklerikális harcot. El akarták venni a keresztény egyházak vagyonát, ideértve az egyházi iskolákat is, sőt, általánosan meg akarták szüntetni a hittanoktatást az elemi iskolában, helyette valamilyen etikai tárgyat akartak létrehozni, ezt erőltette egyébként az SZDSZ is a rendszerváltozás után. A 14 millió holdon gazdálkodó katolikus egyház olyan hatalmat jelentetett, amely sok református lelkészt is irritált, ezért is lettek sokan szabadkőművesek. Jászi Oszkár a legradikálisabbnak számító Martinovics-páholy főmestere volt. Ebbe lépett be Ady is. Jászi azt mondta egy beszédében, hogy újra kell írni a magyar történelmet, méghozzá a történelmi materializmus alapjain. Hozzátéve, hogy ki kell venni a hagyományokat a magyar történelemből, mert azok elbutítják a népet. Ezzel a népbutítással vádolták az egyházakat is…”

Magyar Kurír