Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Katalógus… 4.o.) beszámol arról, hogy tegnap a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán bemutatták az Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár-korszakban című kötetet, amely a Szent István Társulat és a Luther Kiadó közös gondozásában jelent meg. A könyvet bemutató Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát elmondta: az igazság feltárása egyetemes keresztény igény. Hangsúlyozta: nem speciálisan egyházi gond e téma feltárása, hanem össztársadalmi. Ezért a kötet szerzői az egyetemes ügynek használnak tanulmányaikkal. A közös közelmúltra való tekintettel hasznos, hogy a tanulmánykötet ökumenikus. A főapát úgy látja, hogy a tisztulás és a feltárás folyamata nagyon fájdalmas, ezért félünk tőle. Ez a fájdalom azonban gyógyulást eredményez. A püspök szerint nagyon hasznos, hogy a kötet nemcsak a keresztényekről szól, hanem üldözőikről is. Méltatta a kiadványt Tőkéczki László történész, egyetemi docens is, aki szerint sokat ártottak az egyháznak azok a személyek, akik együttműködtek az állambiztonsági szervekkel, s akik azt mondták magukról, hogy ők tartották fenn az egyházat. A történész föltette a kérdést: „Lehet-e hazugsággal biztosítani az egyház folyamatosságát?” Leszögezte: „Ez nem lehetséges. Nem lehet egyezség azok között, akik azt hirdetik, minél rosszabb, annál jobb.”

A Népszabadság Hétvége mellékletében (6-7.o.) Cseri Péter-Romhányi Tamás Papok a vörösiszap-áradatban című összeállításukban azt vizsgálják, miként vették ki részüket a különböző segélyszervezetek az októberi vörösiszap-katasztrófa károsultjainak megsegítéséből. A cikkírók kiemelik, hogy rengeteg munkával és jelentős anyagi támogatással, „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat például helyzetük megoldódásáig, de legalább féléves időtartamra lakást bérelt otthonukat veszített családoknak, és 73 millió forintot gyűjtött százforintos akciójával. A Vöröskereszt segélyvonalára érkező hívások több mint 200 millió forintos forrást teremtettek, ebből többek között nagy értékű segélycsomagokat és háztartási gépeket adományoztak a rászorulóknak. Százmilliós adományt vitt a térségbe a Baptista Szeretetszolgálat is, amely négyszáz önkéntessel vonult fel az elöntött településeken. Az ökumenikusok praktikus ajándékaikkal hívták fel a figyelmet magukra, rengeteg védőmaszkot, és élelmiszert szállítottak a településekre. Nagy összegű adományokat folyósított a katolikus karitász is, amelynek az elmúlt hetekben összesen hatszáz önkéntese dolgozott a településeken. A vörösiszappal elöntött településeken kialakult szükségben még a plébániák is a mentés és a segítségnyújtás központjaivá váltak.” Nyilatkozik a lapnak Fodor János gógánfalvi és Mód Miklós devecseri plébános. Fodor János felidézte, hogy három nappal az október 4-én bekövetkezett tragédia után önkénteseik az egyik házban találtak egy idős asszonyt, „aki hétfő óta senkivel nem beszélt, és egészen addig nem válaszolt sem kiabálásra, sem kopogtatásra. Aznap jött egy csapat önkéntes a Mal-tól. Azt hajtogatták, ugye, nem ők tehetnek arról, hogy ez történt? Ők csak dolgoztak. Mintha kollektív bűntudatuk lett volna a cég nevében. És aznap láttam először tiszta parkettát az egyik lakásban. Nem tudom, hányszor mosták le, nem tudom, utána visszavörösödött-e, csak megdöbbentő volt látni. Különösen annak fényében, hogy utóbb kiderült, sem a lapátolásnak, sem a takarításnak nem volt értelme, mert a földgyaluk feltúrják a földet, a gépek elbontják a házakat. Erre a munkára senki nem lehet büszke. Fölösleges volt az erőfeszítés, hamis a remény. A romeltakarítás nem hozott békét, de éppen ezért volt fontos az általunk végzett munka, mert mi nem megoldandó problémákra koncentrálunk, hanem magukra az emberekre, hogy minél előbb megtalálják belső nyugalmukat.” Mód Miklós – akinek plébániája helyet adott a Közös Hullámhossz Hírszolgálati rádiónak, amely a vörösiszap-kataszrófa aktuális híreiről tájékoztatja a devecserieket –, elmondta: „Feladataink jelentős részét a földönfutóvá vált emberek albérlethez juttatása tette ki. Az egyik legnagyobb szükségnek az Újrakezdés Házának kialakítását tartom: az egyház egyelőre bérleményként megszerzett egy olyan devecseri ingatlant, amelyben hat családnak, azaz 14 embernek tudunk ideiglenes otthont biztosítani. Szeretnénk megvásárolni a házat, a 13 millió forintos vételárból eddig adakozásból már nyolcmillió forintot sikerült összegyűjtenünk.” Mód Miklós az iszapkárosultak javára nyitott egy külön bankszámlát, amelyet a plébánia honlapján (www.jezusosveny.hu) tett közzé, és az oda érkező pénzadományok felhasználásáról segítők bevonásával, de jórészt saját maga dönt. „Ez azért fontos, mert a Devecserben felvonult nemzetközi segélyszervezetekhez képest mi személyesen is ismerjük az összes károsultat. Pontosabban tudjuk, hogy a hozzánk fordulóknak mire van szükségük, amivel csökkenthetjük a visszaélések lehetőségét is. Mindenkiről vezetünk egy adatlapot, amin rögzítjük, hogy az iszapömlés óta milyen adományokat, segélyeket adtunk a számukra. Naponta új és új problémákkal kopogtatnak be az emberek: hol tűzifára valót, hol rezsihozzájárulást kérnek, és nekem minden esetben ki kell találnom, miként segíthetünk nekik” – mondta a devecseri plébános. Azt is megemlítette, hogy az iszapkatasztrófa óta három csodás megtérést tapasztalt, és hitükben korábban bizonytalan emberek templomjáróvá váltak az események hatására.

A Magyar Hírlapban (Már eddig is… 23.o.) Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa, 86-szoros válogatott labdarúgó nyilatkozik, aki elmondta: „A körülményekhez képest jól vagyok. Ha már az Úr lehetővé tette számomra, hogy túléljek három infarktust, és azt, hogy öt helyen kilyukadt a tüdőm, azt mondhatom, hogy Isten gyermeke vagyok, ő mindig fogta és fogja a kezemet. Nem egész két hónap, és betöltöm a nyolcvanötödik évemet. Ilyenkor már tényleg igaz a mondás, hogy minden nap ajándék.” Grosics Gyula az első kapus volt Európában – sőt, talán az egész világon is –, aki fekete mezben védett. Erről azt mondta: „Köztudott rólam, hogy mélyen vallásos családban nőttem fel és élek mind a mai napig. Az édesanyám azt szerette volna, ha katolikus pap leszek, a papok reverendája pedig fekete. És ha semmit nem adtam a világnak, akkor ebben a szerelésben mindenképpen úttörő voltam, mert csak azt követően öltöztek feketébe a kapusok.”

Magyar Kurír