Napi sajtószemle

A polgári napilapban (Újragondolnánk – „Az egész magyar társadalomnak szeretnénk szolgálni” 1., 5. o.) nyilatkozó magyar katolikus egyházfő elmondta: ha az alkotmány megváltozna, automatikusan felvetődne annak a szükségessége, hogy a katolikus egyház jogállását, illetve a magyar állam és a katolikus egyház közötti jogviszony alapjait kétoldalú dokumentumban fektessék le. Újra kell gondolni a katolikus egyház finanszírozásának kérdését is. Erdő Péter az egyházalapításról szólva hangsúlyozta: ha a vallás gyakorlásához kapcsoljuk a jogot, a vallást pontosan kell definiálni. A bíboros prímás leszögezte: „Az európai és a nyugati kultúráról is újfajta párbeszédet kell folytatnunk. Nem elég csupán a szokásos lelkipásztori feladatainkat teljesíteni, hanem hitünk igazságát és örömét kell továbbadnunk az egész társadalomnak. Szólnunk kell a nem hívőkhöz is, hiszen Krisztus evangéliumának jó hírét az egész világgal meg kell osztanunk.”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke november elején megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel a januárban kezdődő magyar EU-elnökségre való felkészülésről. Az interjúban kiemelte: „A jövő fél év alkalmat ad arra, hogy olyan kérdésekben, amelyek a társadalom intézményrendszerének, pontosabban fogalmazva: az értékeket hordozó közösségeinek – például a család intézményének – erősítését érintik, együttműködés alakuljon ki. Ez természetesen megnyilvánulhat konferenciák szervezésében, illetve egyéb hivatalos kapcsolatok kialakításában.” A romaintegráció kérdését illetően Erdő Péter hangsúlyozta, hogy az mindenekelőtt „társadalmi kérdés, hiszen nem csupán pénzről van szó, hanem emberi magatartásformákról, együttélésről, egymás megbecsüléséről. Emellett létfontosságú, hogy megkülönböztessük az integrációt és az asszimilációt. Akinek van saját nyelve, van saját kulturális öröksége, annak segíteni kell annak megőrzésében, fejlesztésében. Ugyanakkor a társadalmi kapcsolatoknak át kell fogniuk a különböző nyelvi, kulturális közösségeket is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Kelet-Közép-Európában a romakérdést úgy lehetne kezelni, mint Nyugat-Európában a bevándorlók ügyét. Az európai püspöki konferenciák fontosnak érzik tehát, hogy munkahelyeket kell teremteni Kelet-Közép-Európa legkritikusabb térségeiben. Ez nemcsak az adott ország, hanem Európa közügye. Tehát a munkanélküliség csökkentését és a pozitív integrációt egyidejűleg kell megvalósítani. Ami pedig a pasztorációt illeti, mi Magyarországon megpróbáltunk néhány olyan intézkedést tenni, ami egyedülálló, de legalábbis élenjáró… Magyarországon a cigány értelmiségiek közreműködésével megszületett a teljes Szentírás lovári nyelven. Minden egyházmegyében létezik cigánypasztorációs referens, központ. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán elsőként indult meg a romológia oktatása. Van olyan egyházi középiskolánk, amely felnőttek számára szervez gimnáziumi képzést romák lakta területeken. Indítottunk helyi szintű akciókat munkahelyteremtés céljából is. A roma zenei, művészeti hagyományoknak egyre több teret biztosítunk, istentiszteleti életünkben is. Egy kiváló kiadvány pedig, amely ezekben a napokban jelenik meg a Szent István Társulatnál, a cigányság ismeretét közvetíti a fiatalság legszélesebb rétegeinek… Vannak spirituális és érzelmi összetevői is a kérdésnek, például a különböző zarándoklatok, ahol együtt imádkozunk, együtt énekelünk. Ezek az alkalmak jelentős mértékben erősítik annak tudatát, hogy Isten előtt mindnyájan összetartozunk.”

A püspöki konferencia által idén december 26-ától jövő év végéig tartó család évéhez kapcsolódva a bíboros-prímás úgy vélekedett, azokban az országokban, ahol kimondták: a családtámogatás nem szociális segély, hanem független ügyként kell kezelni – például Franciaországban –, sikerült megállítani a demográfiai zuhanást. Egyúttal leszögezte: „Az emberről szóló valóságos kép megkívánja a család tiszteletét. A legtöbbet az emberről Jézus Krisztus mondta el, mert ő mindazt tudta róla, amit a teremtő Isten tud. Jézus Krisztus vállalta, hogy szegény családba születik, azt is mondhatnám, szinte hajléktalanként, hiszen sehol sem kapott szállást, végül istállóban kellett megszületnie. Vállalta, hogy olyan nép gyermekeként születik meg, amely nem független, hanem idegen elnyomás alatt áll. De családban akart megszületni! A család szeretetközösségét olyan fontosnak tartja az Isten az ember számára, hogy még a karácsonnyal is megmutatja annak fontosságát. Úgy is szoktuk mondani, karácsonykor megszületett a szent család: Szűz Mária, Szent József és Jézus, aki középpontja a családnak. Nem véletlenül ábrázolja a művészet őket általában együtt, ezzel is hangsúlyozva a család fontosságát. Krisztusból árad a fény, ami megvilágítja Szűz Máriát és Józsefet, illetve mindazokat, akik a szent család köré gyűlnek, a pásztorokat, a napkeleti bölcseket. Gondoljunk csak arra, hogy ahol a családtól ma is távol vannak a gyerekek, a karácsony ünnepe általában hazacsábítja, hazahívja őket és együtt ünnepel az egész család. Ez is azt jelzi: az ember természetének mélyén komoly igény van a családra, annak megtartó erejére… A családalapítás, a gyereknevelés a társadalom továbbélésének lényegi eleme.” Erdő Péter azt is kiemelte: küldetésük fontos része, hogy intézményi formában próbálja az egyház a keresztény nevelést biztosítani.

A bíboros prímás Mindszenty József hercegprímás boldoggá avatási folyamatáról is beszélt, hangsúlyozva, hogy az ügy több mint tíz éve Rómában van a Szentté avatási Kongregációnál, ahol a „hősies erények gyakorlásának” témájában az összes szükséges kiegészítő vizsgálatot elvégezték. „Hamarosan várható, hogy elkészül az úgynevezett Positio, amely dokumentum összefoglalja az eddigi vizsgálatok eredményét. Amennyiben ezt elfogadják, megszülethet az a határozat, amely elismeri a hősies erényeket, ami azonban még nem a boldoggá avatást jelenti. Ahhoz még csodák szükségesek. E tekintetben is érkeztek figyelemre méltó bejelentések, ám ezeket még bizonyítani kell… Az időpont megjelölésére nem vállalkozom. Rendkívül fontosnak tartom viszont azt, hogy a boldoggá avatások folyamatában megtörtént az áttörés, hiszen Bulgáriában, Ukrajnában, Szlovákiában, Lengyelországban, sőt, tavaly ősszel Boldog Meszlényi Zoltán személyében Magyarországon, idén ősszel pedig Boldog Bogdánffy Szilárd személyében Romániában is avattak boldoggá olyan vértanúkat, akik a kommunizmus áldozatai voltak. Ezzel… megindult katolikus múltunk és lelki értékeink tudatosításának és megbecsülésének egy olyan folyamata, amely egész nemzetek, társadalmak belső kiengesztelődését is szolgálja.”

Magyar Kurír