Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Zarándoklat… 2.o.) és a Magyar Hírlap (Doberdói… 2.o.) is beszámolnak arról, hogy Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és Szunai Miklós, a civil szervezet igazgatója tegnap zarándoklaton vett részt Doberdóban. Az első világháborúban a hazatért elhunyt katonák emlékére felújított olaszországi kápolnába visszavitték azt a Krisztus-szobrot, amelyet kilencvenhárom esztendeje egy honvéd alezredes mentett ki a porig rombolt templomból.

A Magyar Nemzetben (33.o.) Bedécs Gyula Márványpajzs címmel kapcsolódik a témához. A szerző idéz a Krisztus-szobrot 90 évig őrző, majd felajánló Tankó Lászlóné leveléből, amelyből kiderül: apai nagyanyjának a testvérbátyja, „Lajos bácsi” alezredesként szolgálta végig az I. világháborút, s az olasz fronton egy szétlőtt templom romjai között látta meg Krisztus összetört szobrát, és védőpajzsként magához vette. Elvitte Debrecenbe, s a levélíró nagyanyjának adta, akitől később mindent elvettek, de a Krisztus-szobor a családdal maradt. Tankó Lászlóné fia, Tankó Béla pedig a következőket írja: „A szobor sorsa a lehető legjobban alakult, sőt beteljesedett. Mára megnőtt a jelentősége, szimbólummá vált, és mindeközben megőrizte magyar vonatkozását. Ennél szebb befejezést álmodni sem mertem volna… A szobornak általános történelmi jelentősége mellett létezik családtörténeti jelentősége is. Most elhagyja azt a családot, amely több mint 90 éven át őrizte, és innentől kezdve már csak mesélni tudunk róla utódainknak. Ezért kötelességünk lenne a családi archívumot a szobor további sorsát igazoló dokumentációval gazdagítani. De a szobor szól a szörnyű csatákról, amelyek során élő emberek is torzóvá váltak, szól arról, hogy kimentették a tűzből, majd arról, hogy nálunk megbecsült helye volt, végül arról, hogy őrzői visszaadták szűkebb hazájának. Ezt tudatni kell azokkal, akik elzarándokolnak Doberdóba. De ezzel már ki is tágul a jelentősége és jelentése. A kis szobor megmenekülése és hazatalálása az emberi tisztességet hirdeti. De csak akkor, ha a hozzá elzarándokolók megtudják azt is, hogy mi kötődik hozzá. S főleg azt, hogy milyen gondolat szülte, hogy a kápolnában a helye. Enélkül csak egy szépen faragott márvány. S azt is reméljük, hogy ezt a tájékoztatást megkapják az arra járók.” 

A Magyar Nemzet RTL mellékletében (Hajlékká hajlítja… 2.o.) Csete György építész nyilatkozik, aki a kérdésre, mi késztette arra, hogy templomokat tervezzen, azt válaszolta: „Az építészet lényege: a szeretet. Kezdetek óta azért épített magának hajlékot az ember, hogy megvédje magát és családját az időjárás viszontagságaitól, hogy nyugalmat, biztonságot teremtsen és szeretetben éljen. Nincs is csodálatosabb dolog, mint a szeretet tereit formálni, legyen szó lakóházról vagy templomról. De ehhez kapcsolódva, hadd kölcsönözzem Antonio Gaudí gondolatát: ’Minden építészeti stílus a templomépítés szolgálatában született’.” A magyar organikus építészet egyik elindítója beszélt néhány alkotásáról is: „A Nemzeti Történeti Emlékpark jurtaszerű kupolái Ópusztaszeren, vagy a halászteleki Szent Erzsébet-templom boltozata imára kulcsot kezet formál, de kifejezik a Szent Koronára hasonlító motívumokkal azt is, hogy ez az ország mindig is a kereszténység országa volt. A Debrecenben épült, tégláskerti református templom ezzel szemben ég felé nyúló kezet ábrázol, ez a kéz azt jelképezi, hogy ebben a materiális, hitetlen világban milyen nagy szükségünk van Istenre. Az erdélyi fatornyot a hagyományoknak megfelelően négy fatorony veszi körül; Jézust és a négy evangelistát: Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost jelenítik meg. A belső térben az Úr asztalát egy ugyanolyan betlehemi csillag tartja, mint amilyen a tornyot díszíti. A templomtér nagy csillaga Jézus születését, kimagasló harangtornya pedig a Megváltó kereszthalálát hirdeti. A tégláskerti templomot 2006-ban fejeztem be, ez volt állandó alkotótársam és barátom, az élők sorából 2000-ben eltávozott Dulánszky Jenő utolsó munkája.” Csete György elképzelhetőnek tartja, hogy egy gyönyörűen megtervezett templomba lépve megérinti a hit az ember lelkét, „de nekem ilyen szándékom nem volt, mikor a templomok külső boltozatait, vagy belső tereit terveztem. Nem vagyok pap vagy lelkész, aki az egész életét arra teszi föl, hogy megtérítse a hitetleneket. De ha mégis ez a végeredmény, akkor hálát adok Istennek érte, főleg így karácsony közeledtével.”

Magyar Kurír