Napi sajtószemle

Beszámolnak a lapok (Népszabadság: Szövetség vagy… 3., Magyar Nemzet: Semjén marad… 3.o.) arról, hogy a KDNP OV ismét az eddigi elnököt, Semjén Zsoltot választotta meg a párt élére. A régi-új elnök beszédében elmondta: az új alkotmányban rögzítik a Szent Koronára, a kereszténységre, az Istenre való utalást, s emellett a KDNP kérésének megfelelően azt, hogy  az állam el nem veheti azt az összeget, amit a családok a gyermekek nevelésére fordítanak. A választmányi ülésen megjelent a nagyobbik kormánypárt képviseletében Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke és kijelentette: mindent megtesz a jövőben azért, hogy a KDNP és a keresztény politikai gondolat megkapja az őt megillető helyet és befolyást a kormányzati munkában, valamint a politikai életben.

A Magyar Hírlapban (3.o.) Máté T. Gyula Csak együtt címmel felidézi, hogy a KDNP-t a 89-es újjászerveződés után nyolc év alatt tönkretették: „Szétverték a hatalmat a pillanatnyi egyéni érdekeiket előtérbe helyező pillanatpolitikusai, akik Barankovicsra hivatkoztak, viszont magánosítható pártkasszára gondoltak. Mérhetetlen segítséget nyújtott ehhez a keresztény gondolattól velejéig irtózó MSZP és SZDSZ, a két párt médiája, no meg az úgynevezett értelmiségi holdudvara. Az ő találmányuk, hogy a kereszténység a múltban gyökeredzik és avítt, de ők verik húsz éve a köztudatba azt is, hogy nincs munkás, csak főnökkel alkura kötelezett fizetésfelvevő. A nemzet sem több adófizetők kihasználandó közösségénél. Következésképp egyikkel sem kell foglalkozni. A tisztesség, a társadalmi felelősségvállalás ’nem trendi’, nem is kell ilyet elvárni a kormányzattól. Isten meg egyenesen ’uncsi’, templom helyett pláza az irány.” A cikkíró rámutat: a KDNP Semjén Zsolt vezetésével újjászerveződött, s a Fidesszel szövetségben határozottan szembeszáll a fent ismertetett világnézettel: „Szövetséget kötni a KDNP-nek és a Fidesznek – és közös értékekkel közös listán indulni – a máért kellett. Azért az esélyért, hogy hosszú távon új irányt adhassanak Magyarországnak.”

A Barikádban (6.o.) Vona Gábor Iszlám című cikkének második részében kiemeli: „Az iszlám világméretű harca iránt érzett szimpátiám nem jelenti automatikusan azt, hogy egyúttal támogassam Európa iszlamizálódását. A folyamatot kifejezetten végzetesnek és károsnak tartom, amelyet, ha annak fordítottját muszlim barátaink elképzelik, akkor maguknak is be kell látniuk. Európa egyik legsúlyosabb problémájának tartom a bevándorlás kérdését, amely olyan gyorsan forgathatja fel egy évszázados történelmi folyamat vívmányait, amely végképp letörölheti az öreg kontinenst a világpolitika térképéről. Ez ellen küzdeni kell, a folyamatot meg kell állítani, és a jelenlegi problémáit kezelni kell, de ez egyúttal nem jelentheti azt, hogy a világpolitika – számunkra csak látszólag lényegtelen – konfliktusában, amelyet a muszlim világ vív a globális erőkkel, ne lássuk, hol a helyünk… Minden kultúra őrizze a saját tradícióját, tisztelje a másikét, vívjon a globális erőkkel, akár egymással is összefogva – de a saját földjén, amelyre a történelem jogot formált neki.”

Magyar Kurír