Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Ortodox… 8.o.) beszámol arról, hogy csütörtökről tegnapra virradó éjjel ünnepelték az ortodox hívők a karácsonyt. Oroszországban több ezer templomban, kolostorban tartottak istentiszteleteket. Dmitrij Medvegyev elnök és felesége a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházban vett részt az ortodox karácsonyi misén.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (8.o.) A keresztények védelmében címmel közli, hogy Magyarország, Lengyelország, Olaszország és Franciaország külügyminisztere arra kéri Catherine Ashtont, az EU külügyi főképviselőjét, hogy a keresztények üldözésének kérdését tűzze napirendre a Brüsszelben január 31-én tartandó külügyminiszteri tanácsülésen. A külügyminiszterek figyelmeztetnek: az EU-nak elfogadhatatlannak kell nyilvánítania a vallási indíttatású uszítást és erőszakot, miután többek között Egyiptomban és Irakban keresztényeket értek támadások.

Szintén a Magyar Nemzetben (21.,32.o.) Pósa Tibor Menekülés vagy koporsó című összeállításából kiderül: a keresztény közösségek tagjai a világ egyre több országában szenvednek el hátrányos megkülönböztetést, atrocitást és nyílt erőszakot. Az ellenük irányuló brutalitás már-már a keresztényüldözések korát idézi. A cikkíró leszögezi: „Jelenleg a világon a kereszténység az a vallás, amelyet a legtöbb fizikai támadás ér. A katolikusok, protestánsok, ortodoxok kénytelenek nap mint nap szembenézni az iszlám fundamentalisták, az elvakult hinduk vagy a harcos marxisták erőszakos cselekedeteivel, amelyek kizárólag egy célt szolgálnak: távozásra bírni a más hitet követőket.” A szerző megemlíti a Segítség a Veszélyben Lévő Egyháznak (AED) nevű katolikus szervezetet, amelyet a Vatikán is támogat. Az AED 130 országban tanulmányozza a keresztények helyzetét. November végén készült el a 2010-es jelentése, amely megállapítja: a vallásszabadság korlátozása a világon 75 százalékban a keresztényeket érinti, ráadásul számos helyen romlik a helyzetük. A lista első helyén a Közel-Kelet szerepel, ezt a térséget követi Észak-Korea, Kína, Vietnam, India, Pakisztán, Szudán és Kuba. Pósa Tibor rendkívül aggasztónak tartja, hogy az európai média jelentős részét mintha hidegen hagyná a keresztények üldözése. A cikkíró megemlíti, hogy Raphael Delpard francia író, aki bevallottan nem hívő, 2009-ben megjelent, Keresztényüldözés a mai világban című könyvében a liberális sajtó felelősségét firtatta. A filmes-újságíró öt év alatt 23 országot keresett fel, olyanokat, ahol a keresztényeket megölik, megkínozzák, gyereküktől megfosztják. Észak-Koreában olyan injekciót adnak be az állapotos keresztény nőnek, hogy huszonnégy órán belül elvetél. Szudánban tankelhárítóval lövik a katolikus imahelyeket. Nigériában elválasztják a gyermekeket keresztény szüleiktől, hogy rájuk felnőttként ne emlékezzenek. „Miért nem erről számol be az európai liberális média?” – tette fel a kérdést Raphael Delpard. Pósa Tibor azonban figyelmeztet, hogy a hallgatás egyre tarthatatlanabb. Idézi Jean-Bernard Livio jezsuita papot: „Ha egy zsinagógát támadás ér, akkor percek alatt világbotrány kerekedik belőle. Ha bárhol a világon egy mecsetet felgyújtanak, akkor már másnap kitör a szent felkelés, a dzsihád. Mi történik, ha egy templomot ér hasonló támadás? Akkor a közömbösség az úr. Miért van ez? Mert mindenki, akinek hatása van a közvéleményre, inkább közönyösen tekint a keresztények sorsára, túl nagy távolságot tart a maga keresztény gyökereitől.” Livio atya elítéli ezt a közönyösséget, amely a hallgatás falát vonja a keresztény sorstársainkkal szemben megnyilvánuló erőszak eltakarítására. „A keresztényfóbia Európában is divat, errefelé agresszív világiasságnak hívják” – mondta a jezsuita pap. Pósa Tibor megemlíti azt is, hogy a bécsi székhelyű Európai Keresztényellenes Türelmetlenséget és Diszkriminációt Megfigyelő Központ tavaly év végén tette közzé ötéves jelentését. A dokumentum összegzi a keresztények ellen az elmúlt időszakban történt támadásokat, a vallási kegyhelyek és jelképek meggyalázását a mi földrészünkön. A cikkíró megjegyzi: „Az esetek sokasága mindenkit elgondolkodásra késztet. Ha mi, Európaiak nem tudjuk saját kontinensünkön megvédeni több ezer éves vallásunk hagyományait, szent helyeit, akkor vajon milyen eredményt várunk a távoli országoktól?”

A Magyar Hírlap (Már kétszázan fagytak halálra… 1., 2.o.) és a Magyar Nemzet (Egyre többen fagynak halálra… 4. o.) beszámolnak arról, hogy a Magyar Szociális Fórum tegnap közölte: becslések szerint eddig kétszázhúszan fagytak meg a télen, közülük legtöbben saját otthonukban. A szervezet Orbán Viktor miniszterelnökhöz fordul, hogy a kormány azonnali intézkedésekkel vessen véget e folyamatnak. Simo Endre, az MSZF elnöke elmondta: mivel a többség saját otthonában hűl ki, kormányrendelettel köteleznék a hatóságokat a veszélyeztetett emberek rendszeres látogatására, ellátására. Követelik azt is: a kormány tegye kötelezővé az energiaszolgáltatást a fizetésképtelenek számára is, akiknek az élete kerül veszélybe, ha kikapcsolják otthonukban a villanyt és a gázt. Természetbeni támogatásban kell részesíteni a veszélyeztetett családokat és egyedülállókat. A hajléktalanokat azonnal fedélhez kell juttatni. Eöry Ajándok, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat orvosa bejelentette: a 15 éve működő, mozgó háziorvosi szolgálatuk hétfőtől naponta két órán át fülakupunktúrával is kezeli azokat a hajléktalanokat, akiket alkoholbetegségük miatt nem engednek be a menedékhelyekre. A mozgó detoxikálóban már fél óra kezelés elég ahhoz, hogy az addig agresszív ember megnyugodjon és olyan állapotba kerüljön, hogy valamelyik szálló befogadja. Zlinszky János volt alkotmánybíró egy hét működésének árával, 50 ezer forinttal támogatta a mozgó rendelő működését. Egyúttal hangsúlyozta: „A kormány példamutatóan lépett fel a belvíz és az árvízkárosultak védelmében, most azt kérjük, a fagy okozta tragédiákat akadályozza meg.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Torkos Matild A lejtőn nehéz megállni címmel arra figyelmeztet, hogy Magyarországon „sokkal fontosabb alapjogok kiáltanak alkotmányos védelemért, mint a médiaszabadság, amelyet a magyar rebellis lelkületet ismerve, ráadásul az internet korában semmilyen veszély nem fenyeget, sőt, minden regulázási kísérlet kifejezetten jót tesz neki. A magyar média világának abba kellene hagyni ezt a köldöknéző viselkedést és végre társadalmunk valódi gondjaira kellene fókuszálni, amelyet oly méltatlanul elhanyagolt az elmúlt két évtizedben.” A szerző a hajléktalanok katasztrofális helyzetét nevezi meg, mint az egyik legégetőbb társadalmi gondot. Idézi Vecsei Miklóst, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét, aki elmondta: adataik szerint az elmúlt húsz ében csaknem 8 ezren, éves szinten pedig legalább 260-an haltak meg a hideg következtében. Vecsei egy hajléktalanlétbe lecsúszott, egykori jogászdoktort is megemlített, aki ha megélné a nyugdíjkorhatárt, kétszázezres nyugdíjra számíthatna, de erre nagyon kevés az esélye, mivel 40 kilóra lefogyott, egészségi állapota megrendült. Nem biztos, hogy kibír még két kemény telet az utcán. A máltaiak alelnöke figyelmeztetett: „Igenis, jogos eszközökkel kellene szabályozni a beavatkozás lehetőségeit akkor, amikor az emberi élet van veszélyben.” Torkos Matild arra is figyelmeztet: szeptember elejétől december végéig csak a főváros környékéről és csak a Péterfy Sándor utcai Kórházba 105-en kerültek kihűlés miatt, akiknek a 35 százalékán már nem tudtak segíteni az orvosok. A szerző rámutat: „Most, hogy a becsődölt devizahitelesek tízezrei, a közüzemi díj-hátralékosok százezrei rettegve várják a tavaszt, amikor az adósságuk miatt elárverezhetik fejük fölül az otthonukat s az utcára rakhatják őket, könnyen belátható, hogy milyen fontos lenne a szociális biztonsághoz fűződő alapjog komolyabban vétele.”

Magyar Kurír

(bd)