Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (A katolikus egyház… 6.o.) beszámolója szerint a venezuelai római katolikus egyház felszólította Hugo Chávez államfőt, hogy mondjon le a parlamenti szövetségesei által rá ruházott különleges hatáskörökről. A püspöki konferencia elítélte annak a törvénycsomagnak az elfogadását, amely lehetővé teszi, hogy az államfő törvényerejű rendeletekkel kormányozzon másfél évig. A venezuelai parlament röviddel mandátuma lejárta előtt, decemberben ruházta fel ilyen jogosítványokkal a venezuelai elnököt. A püspöki konferencia totalitárius rendszer megteremtésével vádolta Chávezt. Az MH emlékeztet rá: a püspöki kar és az államfő ellenséges viszonya évekre nyúlik vissza. Chávez szerint az egyházi vezetők nem törődnek a szegényekkel.

A Heti Válaszban (58.o.) Lánczi András Istenben bízunk? címmel felhívja a figyelmet, hogy az ember racionális és hívő lélek egyszerre, és állandó istenkeresésben van: „aztán hol Istent találja meg, hol valami világi dolgot.” A szerző megállapítja: az utóbbi években reneszánsza van a politikai teológiának, amely a „Hogyan éljünk?” kérdésre adható politikai, teológiai és filozófiai válaszok egységes szemléletét képviseli. Lánczi utal Jürgen Habermas és Joseph Ratzinger – még bíborosként – lezajlott vitájára az állam és a vallás összefüggéseiről, Charles Taylor A Secular Age című könyvére, melyben a szerző a modernség lényegét a szekularizációban látja, valamint Hubert Dreyfus és Sean Dorrance Kelly All Things Shining című kötetére. A szerzőpáros szerint a középkorban élő nyugati ember Isten által meghatározottnak látta magát, a mai ember viszont mint egyén akarja meghatározni, neki mi jó, és hogyan éljen. „Csakhogy a magára hagyott modern ember éppen ettől szenved: szorong, depressziós, magányos. Nincs külső kapaszkodója. Így aztán keres magának pótszereket: a régi hősök helyét celebek veszik át, saját tapasztalatok helyett virtuális tapasztalatokat hajszolnak, félelmüket fogyasztással ellensúlyozzák. Arról már rég letettünk, hogy tartós közösségi élményünk legyen, mivel annyira széttartóak az életstratégiáink. Csupán elsuhanó (whoosh) élményeinkben oldódhatunk fel, mint egy sportesemény, egy politikai gyűlés vagy valamilyen elmélyülést igénylő kézműves tevékenység. Mindenben értelmet keresünk, hogy életünk ne legyen értelmetlen. Ha már egyszer Istent kiiktattuk. Csakhogy ezzel a bizalmat is bizonytalanná tettük.” Lánczi András azonban figyelmeztet, hogy minél nagyobb a bizalom egy társadalomban, annál nagyobb a valószínűsége a sikeres kormányzásnak. Kifejti: „A bizalom a hitnek és az előítéletnek valamiféle különös keveréke, de kulturális feltételei is vannak. Ám ha nem hiszünk semmiben, akkor bennünk sem hisz senki. Ha valamiben Magyarország világelső, akkor a bizalmatlanságban és a hitetlenségben biztosan. Meg kellene érteni – hinnünk kellene benne –, hogy ha nem bízunk meg egymásban, akkor nem lesz értelme az életünknek sem.”

Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió vezérigazgató-helyettese tegnap a Népszabadságnak (keretes 3.o.) elmondta: „A legrosszabb rémálom következik be azzal, hogy a Magyar Katolikus Rádiónak le kell állnia január 16-án nulla órától.” Az MKR Haydn Búcsú szimfóniáját sugározza utolsó alkalommal. Juhász Judit közölte azt is: az MKR ezentúl nem középhullámú frekvencián, hanem – pályázatuk kedvező elbírálása esetén – ultrarövid hullámon adhat majd adást, ám ez utóbbi mindössze szigetszerű lefedettséget biztosíthat majd a rádió számára. Juhász Judit hangsúlyozta: a mostani kondícióik alapján az eddigiekkel ellentétben nem lesz lehetőségük a határon túli magyarokhoz szólni. Addig azonban, amíg nem lesz döntés az ultrarövid hullámú frekvenciákról, csak interneten és az MTV műholdas adásaihoz kapcsolódva lesz lehetősége a rádiónak műsorszórásra. Az eddigiekhez képest, amikor már egymillió ember is hallhatta a műsoraikat, ez visszalépés, a hallgatóktól pedig tömegével kapják a kétségbeesett leveleket.

Ugyancsak a Népszabadság (Nem lesz… 3.o.) idézi Osztie Zoltán plébánost, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) elnökét, aki az új médiatörvényt ért hazai és külföldi bírálatokkal kapcsolatban elmondta: megdöbbenve tapasztalták az országra zúduló „nemtelen támadásokat.” Hozzátette: „az itthoni hazaáruló körökből indult” kritikákat elsősorban az váltotta ki, hogy a kormány hozzá mert nyúlni a „profit és a média uralmához.”      

A Heti Válaszban (A szabály… 12-14.o.) Koltay András, a Médiatanács tagja nyilatkozik az új médiatörvényről. Elmondta: lehet egy közösséget bírálni, „Az viszont, hogy a tartalom gyűlölködjön, uszítson, nem engedhető meg… például a ’kiirtanám az összes keresztényt’ kijelentés nemcsak néhány keresztényt sért, hanem a társadalmi rend alapjait. A vallások kritikája alapjog, szabad mondani, hogy rosszul működnek, vagy hogy Jézus nem is megváltó, de azt, hogy kiirtanám az összeset, nem.” Azzal kapcsolatban, ha valaki esetleg azt írná, hogy „be kellene tiltani a szcientológiai egyházat”, Koltay kifejtette: „Senki nem ír egymondatos cikket. Nyilván megpróbálja kibontani ellenszenvének okait. Ezek ismeretében mérlegre kell tenni a demokratikus nyilvánosságot, amely nem korlátozható szükségtelen mértékben, illetve egy vallási közösség érdekét, amelyet ez sérthet. Ez a mondat – bármely egyházzal kapcsolatban – önmagában nem hiszem, hogy megsértené a törvényt, de ismerni kellene az egész írást, ha lenne ilyen.”

Ugyancsak a Heti Válaszban Szemerkényi Réka (Annus mirabilis - annus horribilis?) arról ír, hogy vannak témák, amelyek korántsem tartoznak az uniós vezetők figyelmének központi témai közé, és ilyen például a keresztények üldözése. A Magyar Kurír által már ismertetett eseményeket idézve leszögezi: nem egyedi esetekről, hanem trendről van szó az elemzők szerint, és idézi Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki mindezt vallási tisztogatásnak nevezte. Emellett rámutat: már Franciaországban, Németországban is több templomot kordonnal kell védeni. Így megnőtt a nyomás az EU-n, hogy lépjen valamit, és ezt különösen sürgette a francia külügyminiszter. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy az elemzők szerint téves lenne új keresztény-muzulmán konfrontációról beszélni, mivel ezek ellen a merényletek ellen muzulmánok is felháborodva tiltakoztak a keresztényekkel együtt. A terroristák célja éppen a szembenállás kiprovokálása, azonban mégiscsak erős uniós diplomáciai fellépésre lenne szükség.

Magyar Kurír