Napi sajtószemle

A Népszabadság (Május 1-jén… 6.o.), a Népszava (Boldoggá avatják… 8.o.) és a Magyar Hírlap (Minden… 5.o.) néhány sorban számolnak be arról, hogy XVI. Benedek pápa tegnap bejelentette: elrendelte a 2005-ben elhunyt II. János Pál boldoggá avatását, miután megtörténtnek ismeri el az elődje közbenjárására bekövetkezett csodát, egy Parkinson-kórban szenvedő francia apáca gyógyulását (Lásd tegnapi, január 14-ei számunkban a Május 1-jén avatják boldoggá II. János Pált című hírünket – a szerk.)

A Magyar Nemzet (Boldoggá avatják… 9.o.) beszámolója kiemeli: II. János Pál pápát mindössze hat évvel halálát követően fogják boldoggá avatni, ami szokatlanul rövid idő az Apostoli Szentszék gyakorlatához mérve. „Öt év a kötelező várakozási idő, amíg az anyagokat összegyűjtik a boldoggá, majd szentté avatáshoz. Rövid ugyan a hat év, de nem egyedülálló, főleg mostanában. A lengyel pápa előtt nem sokkal, 2003-ban Kalkuttai Teréz anyát is hat évvel a halála után avatták boldoggá” – írja a polgári napilap. Az orgánum közli azt is, hogy a néhai lengyel pápa volt tikára, Stanislaw Dziwisz bíboros, Krakkó jelenlegi érseke és Lech Walesa, a Szolidaritás első elnöke, egykori államfő is örömét fejezte ki a tegnapi bejelentés kapcsán.

A Magyar Nemzet (Elhallgat… 2.o.) beszámolója szerint a Médiatanács közölte: a Magyar Katolikus Rádió nem kezdeményezte a műsor-szolgáltatási jogosultságának meghosszabbítását, noha ez további öt évre lehetővé tette volna az adó működését. Ezért a testület hivatalból állapította meg a műsor-szolgáltatási jogosultság megszűnését. Az adó szombat éjféltől nem lesz elérhető a középhullámon, adása azonban műholdon és interneten továbbra is fogható lesz.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Magasan… 23.o.) Pál Ferenc plébános nyilatkozik. Lőcsei Gabriella az interjú bevezető részében kiemeli: „Eddig nemigen volt példa arra, hogy egy nemzeti atlétikai bajnok az egyházi küldetés kedvéért számolja fel sportkarrierjét. Az 1987-es esztendő magyar magasugróbajnoka – 218 centis rekorddal –, Pál Ferenc ma egy óbudai plébánia lelkipásztora. Tömegeket vonzó előadás-sorozatának szerkesztett változata pár héttel ezelőtt könyv alakban is megjelent. Azóta a metró mélyén éppen úgy Feri atya a beszédtéma, mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagyelőadójában.” A plébános a lapnak elmondta: „Már-már hitvallásszerűen igyekszem hangsúlyozni, hogy az egyház az emberért van. Az egyes emberért, a közösségekért, az emberiségért. Nekem, a katolikus papnak éppen az a feladatom, hogy azokhoz is szóljak, akik egyházunk látható keretein kívül élnek. Nem szabad határvonalakat látnom ott, ahol Isten sem lát. Számomra természetes, hogy ha mondok valamit, az ne csak a keresztény ember számára legyen érthető. Sőt azt gondolom, a felelősségünk bizonyos szempontból nagyobb azok iránt, akik a katolikus egyház keretein kívül élnek. Akkor is, ha ők esetleg nagyon kritikusak és ellenségesek velünk szemben. Talán nem is az előítéleteik miatt, hanem mert rossz tapasztalatokat hordoznak magukban. Nekünk az a dolgunk, hogy megértsük, akihez szólni akarunk, és elismerjük a vele szemben általunk, hívő katolikusok által elkövetett igazságtalanságokat. Még azokat a sérelmeiket is tiszteletben kell tartani, amelyek esetleg túlzók vagy talán nem is reálisak. Nekünk olyan kétezer éves kincsünk van, amelyet mindenkinek át kellene adni, mert ez a kincs voltaképpen mindenkié. A világegyház nagy kérdése, hogy tudja-e, mi a teendője a vallások ’szabadpiacán’, Ennek a kérdésnek a megválaszolása voltaképpen hitünk alapjaihoz vezet vissza: igazán hisszük-e, hogy egyházunk keretein belül akkora kincset őrzünk, amellyel bátran ki lehet állni a ’piacra’? Nem a vevő dolga, hogy eljusson az áruig!” Feri atya elmondta azt is: „A keresztények olyan nagyra tartják az emberi életet, hogy annak minden formáját értéknek tekintik. A magyar jogrend, és ez roppant szomorú, a magzati életre tulajdonviszonyi szemlélettel tekint. Mintha a megtermékenyített petesejt a szülők tulajdonjoga volna. Mintha a magzat, a születésre váró ember mint ’jogképes alany’ bizonyos tulajdonnal rendelkezhetne, de az élethez nem vo9lna alanyi joga. Ám az, hogy egy embert – megszületett-e vagy sem – tulajdonjogi szemlélettel nézünk, az emberi méltóság sajátos tagadása. Az Alkotmánybíróság egyik volt tagja néhány héttel ezelőtt nagyon egyszerűen fogalmazott e tekintetben. A mai magyar alkotmányban, mondta, az emberi méltóság magából az alkotmányból fakad. Ismereteim és hitem szerint azonban az emberi méltóság minden alkotmányozó testületet és döntést megelőz, tőlük és minden mástól függetlenül létezik. Összeállhat egy testület, amelyik ezt kimondja, megjelenítheti az alkotmányban is: méltóságunk nem az alkotmányból következik, az emberi méltóság megelőzi az alkotmányt, amelynek azt tiszteletben kell tartania.” Az óbudai plébános szerint a legfontosabb az, hogy „tiszteljük, becsüljük, nagyra is értékeljük a több gyermeket vállaló házaspárokat. Megbecsülésünk fejeződjék ki őket támogató jogszabályokban és konkrét cselekedetekben. ’Kívülről’ talán ezáltal segíthetünk nekik a leghamarabb. De ’belülről’ is szemléletváltásra van szükség. az édesapáknak, édesanyáknak hatalmas kincseknek kellene tekinteniük, hogy ők édesapák, édesanyák. Gyakran megesik, hogy a többgyermekes házaspárok azért is elégedetlenek a sorsukkal, mert nem tartják eléggé értékesnek apai, anyai hivatásukat. A mai ember igen sokra tartja saját egyéniségének az értékeit. Ezért persze nem bírálni, hanem becsülnünk kell; feltéve, hogy individuális értékeinek túlhangsúlyozásával nem lehetetleníti el családja életét. Ugyanakkor azt is tudatosítani kellene korunk emberében, hogy az önátadás is érték, hogy aki önmagát felül tudja múlni, az önfeledt életre kap lehetőséget. De nyilván csak akkor, ha megtanulunk vágyakozni az után, ami már a miénk.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (A karmeliták… 14.o.) hírt ad arról, hogy két nappal ezelőtt, csütörtökön, Kuszák Erzsébet soproni lakos átadta Karsai Gábornak, a sporonbánfalvi pálos-kármelita kolostor igazgatójának azokat a kegytárgyakat, imádságos könyveket, amelyeket 1952-ben az utolsónak kiköltöző karmelita perjelnő, Linenblatt Margit Erzsébet anya hagyatékából megőrzött. A hagyaték egy része a XIX. századból való, közte van a karmelita kolostor alapító okirata is. A hagyatékból több kegytárgyat, adományozási dokumentumot a kolostor könyvtárában fognak kiállítani.

Szintén a Magyar Nemzetben (6.o.) Ruva Pál Magyar romaprogram Európa asztalán címmel üdvözli, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette: fél éves EU-elnökségünk végére Magyarország rendelkezni fog egy romastratégiai programmal, „a magyarországi cigányság megérdemli, hogy egy integrált élet megbecsült formájával rendelkezzen.” A cikkíró emlékeztet rá: „Ez a mellébeszélésektől mentes hozzáállás volt tapasztalható már a 2010. szeptember 25-én megrendezett Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság tanácskozásán is, ahol Balog Zoltán, a közigazgatási és igazságügyi minisztérium társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára kifejtette, szeretnék elérni, hogy minél több egyházi fenntartású intézményben legyenek ott a cigány gyermekek. Továbbá cigány nemzetiségi középiskolákat szeretnének létrehozni, mindezt az egyházakkal közösen, felsőoktatási szakkollégiumokkal egészítenék ki. Roma aktivistaként csak üdvözölni tudom, hogy a kormány képviselői semmilyen szegregációt nem fogadnak el és nem engednek meg, sem szociális helyzet, sem bőrszín, sem származás miatt.”

Magyar Kurír