Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (9.o.) Berlusconi nőügyei: tiltakozik a Vatikán című beszámolója szerint a Vatikán nyugtalanul figyeli a Rubygate néven elhíresült szexbotrányt, amelyben Silivo Berlusconi olasz miniszterelnök érintett. Tarcisio Bertone bíboros az erkölcsi értékek szigorúbb betartására szólította fel a nyilvánosságnak felelősséggel tartozó közéleti vezetőket. Figyelmeztetett: nagyobb felelősséggel kell viseltetni, különös tekintettel a családokra, az új nemzedékekre, a példamutatás körülményére és az olasz társadalom feszítő problémáira. A polgári napilap felidézi: Olaszországban január 14-én indítottak eljárást Berlusconi ellen. A gyanú szerint a miniszterelnök visszaélt hivatali beosztásával egy prostituált érdekében, illetve pénz ellenében szexuális szolgáltatásokat vett igénybe tavaly az akkor még kiskorú, 17 éves lánytól. Egyre több katolikus szervezet adott hangot az utóbbi időben a botrányokkal kapcsolatban nemtetszésének.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Napi… 9.o.) közli, hogy Vszevolod Csaplin főpap, az orosz egyház társadalmi kapcsolatokért felelős vezetője a közelmúltban kijelentette: ha egy nő részegen miniszoknyát húz, akkor ne lepődjön meg, ha megerőszakolják. Szerinte az orosz nők úgy öltözködnek, mint a prostituáltak, és összekeverik az utcát a sztriptízbárokkal. „Ha egy nő miniszoknyát vesz, az provokatív, ha pedig még részeg is hozzá, az kétszeresen provokatív” – mondta a főpap. Csaplin kijelentéseire reagálva hétszáz feminista azonnal petícióval fordult az ortodox egyház vezetőjéhez, Kirill pátriárkához, hogy utasítsa vissza a főpap nőkkel szembeni diszkriminatív és sértő kijelentéseit.

A Magyar Hírlap (17.o.) A Himnusz összetart és erősít minket címmel készített összeállítást abból az alkalomból, hogy ma ünnepeljük a magyar kultúra napját, emlékezve arra, hogy 1823. január 22-én írta meg Szatmárcsékén Kölcsey Ferenc nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, a Kölcsey Ferenc-emlékérem idei kitüntetettje a lapnak elmondta: „A magyarság nem is választhatott volna szebb apropót a magyar kultúra napjának ünneplésére, mint Kölcsey költeményének születésnapját. A Himnusz a teljes magyar nemzet jelképe, szent ének, amely összetart és erősít.” A professzor idézte Babits Mihályt, aki a „szabadság énekének” nevezte himnuszunkat, amely a Szózathoz hasonlóan – jöjjön bármilyen kor vagy rendszer – „lassan kétszáz éve játszik jelentős szerepet a magyarság összetartozás-tudatának erősítésében, és segíti nemzeti önképünk megfogalmazását.” Görömbei András szerint Illyés Gyula és Kodály Zoltán nem véletlenül utasította vissza Rákosi Mátyás felkérését egy új magyar himnusz megírására, hiszen „Kölcsey verse máig időszerű, s valószínűleg mindig is az lesz.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (Ünnep… 13.o.) Jordán Tamás nyilatkozik abból az alkalomból, hogy Szombathelyen új színházat avatnak, amelynek ő az igazgatója és rendezésében mutatják be nyitóelőadásként Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét. Ádámot Szabó Győző, Évát Csonka Szilvia, Lucifert Mertz Tibor játssza. Jordán Tamás elmondta: „Az Úr és Lucifer vitája igazából azt bizonyítja, hogy az Úr alkotása nem tökéletes. Az első emberpár történetét azért kell bemutatni, hogy a néző is érezze: nem az Úr és Lucifer hatalmi hierarchiáját ábrázolja a szerző, hanem magát a mindenkori népet, mely mindig és mindent megpróbál, hogy javítson a világon, de ez sohasem sikerült eddig neki. Ami szomorú, de ez eddig még senkit nem tántorított el attól, hogy megpróbálkozzon vele.”

A Magyar Hírlap (Kolontáron és Devecseren… 3.o.) beszámolója kiemeli: a vörösiszap-sújtotta két településen a károsultak közül kilencvenkilenc család bérlakásban él, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetően.   

A Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (kik gyónnak…) című vallomásában feltárja, hogy a szeretet elvesztésétől való félelem, az, hogy lejár az ideje, bírta rá arra, hogy tegyen valamit a lelkéért is, és erre egyetlen lehetőséget látott, „azt, amibe tulajdonképpen beleszülettem: a kereszténység gyakorlását. Rádöbbentem arra, nincs más út, mint a számomra adott vallás tanításainak követése és annak segítségével önmagam belső világának korrigálása. Ez a felismerés öt éve történt. Azóta minden vasárnap templomba megyek, nyáron a tihanyi apátságba, télen a fővárosi ferencesekhez. Rendszeresen gyónok és áldozok. Igyekszem megtisztulni, ami a nehéznél is nehezebb. A két templom a vasárnapi miséken zsúfolt. A ferencesek hatalmas munkát végeznek Isten és a hívők szolgálatában. Hetenként negyven szentmisét tartanak. Szinte folyamatos a gyóntatás, az ünnepek előtt rengeteg hívő jár ide gyónni vidékről is. Egy-egy reszketeg néniről elképzelni sem tudom, milyen hatalmas bűn alól kér feloldozást. Valószínűleg inkább vigaszra, jó szóra vágyik. A bűnbánók sokaságában nincs yuppie és Armani öltönyös. Tán azért, mert ők bűntelenek? Én nem tudom…”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (Hetvenezer… 38.o.) Kiss Zsuzsanna Halima nyilatkozik, akinek fordításában jelent meg a közelmúltban újra a Korán. Elmondta: sztereotípia, hogy a nők többsége azért lesz mozlim, mert a férjük is az. „Tanúsíthatom, hogy ez nem így van. A mi csoportunkba összesen harminc-negyven lány jár, ebből húsz százaléknak van egyáltalán bármilyen nemzetiségű férje. A hozzánk járók egy része kiábrándult más egyházakból, mert ott nem találta meg, amit keresett. Az egyik lány aktív, vallását gyakorló katolikus volt, tele kérdéssel. Az atya azt tanácsolta neki, menj haza, imádkozzál, és Isten majd megválaszolja a kérdéseidet. De hogyan kell imádkozni? Majd a szíved megsúgja, hangzott a felelet. Ám nem súgta. Az iszlámban viszont pontosan megmondják, hogy imádkozzunk, ha azt akarjuk, hogy Isten elégedett legyen velünk. Az iszlám ereje abban rejlik, hogy élő, mindennapi, folyamatos kapcsolatot biztosít Istennel. Mindennek az alapja az ötszöri ima. Vagyis naponta ötször megújítjuk kapcsolatunkat Istennel… ha valaki elfogad egy vallást, és meg van győződve arról, hogy ez Isten kinyilatkoztatása, nem teheti meg, hogy csak részben fogadja el azt. Sokan mondják ilyenkor, hogy rendben, majd a magam módján leszek vallásos. Ez a legnagyobb csapda. A Koránban ez áll: mit gondolsz arról, aki a saját vágyait teszi meg istenének? Amikor az ember a maga módján vallásos, épp ezt teszi.”  Kiss Zsuzsanna Halima állítja: „Az iszlámtól nem félni kell, hanem nyitottan viszonyulni hozzá és megismerni… teljesen mindegy, milyen nemzetiségű valaki, ahol él, annak a helynek a törvényeit köteles betartani… A próféta, béke legyen vele, azt mondta, tilos az ártás, és tilos az ártásnak a viszonzása. Ha egy ország befogad valakit, akkor annak az országnak a törvényeit be kell tartani, amíg nem ütköznek Allah törvényeivel… Másfelől el kell fogadni, hogy egy mozlim idegenben is – sőt ott különösen – meg akarja őrizni az identitását. Ha tehát kendőt akar hordani, hordhasson kendőt… Minden mozlimnak kötelező átadnia az iszlám üzenetét, az azonban mindenkinek a saját döntése, akarja-e követni. A Korán kimondja, hogy nincs kényszer a vallásban: az igaz út egyértelműen elkülönül a hamisságtól, aki akar, jár, aki nem, nem. A kierőszakolt hit nem valódi, tehát nem is számít. Allah úgyis csak azokat a dolgokat fogadja el, amelyeket tisztán az ő megelégedésére végzünk.”

Magyar Kurír