Napi sajtószemle

A Magyar Fórum (7.,18.o.) A szovjet modell címmel részleteket közöl Andrzej Grajewski 1999-ben megjelent, A Júdás-komplexus. Kelet-Közép-Európa keresztényei az ellenállás és a kollaboráció között című, magyarul még kiadatlan tanulmánykötetéből. A lengyel egyháztörténész, a Gosa Niedzielny (Vasárnapi Vendég) című katolikus hetilap főszerkesztője kiemeli: Karol Wojtyla krakkói bíboros érsek pápává választását „az összes szocialista ország katolikusai annak reményével fogadták, hogy az a pap, aki olyan jól ismeri a létező szocializmust, képes lesz sikeresen elkormányozni a szabadság mezejére az egyházat a keleti tömbben. II. János Pál pápasága első percétől hangsúlyozta, hogy a szocialista országokban élő helyi egyházak számíthatnak a támogatására. A kedvező változásokhoz mégis hosszú, gyakran meddő tárgyalásokon keresztül vezetett az út. E változások irányában hallatlanul lényeges tényezőnek bizonyult az a következetesség, amellyel II. János Pál a vallásszabadságról beszélt – és ez emberi jogokról mint minden egyéb szabadság és reform alapjáról. A pápa a hitükért üldözést szenvedettek iránti szolidaritását is számtalanszor kinyilvánította. Törekedett új püspököket kinevezni, de csakis azzal a feltétellel, hogy a jelölt az egyház szemében hiteles személy legyen. Ennek köszönhetően nem volt arra példa, hogy olyan papot szenteltek volna püspökké, aki a kommunista hatalom által ellenőrzött mozgalmak bármelyikéhez tartozott. A Szentszék az ellen is fellépett, hogy a papságot ismételten megpróbálták beszervezni különféle politikai szervezetekbe.” A könyv szerzője úgy véli: arról, hogy milyen is volt az egyes részegyházak helyzete a kommunista elnyomás évtizedeiben, csakis a teljes társadalomban végzett összegzés eredménye lehet. Grajewski emlékeztet rá: „A legkülönfélébb egyházakhoz tartozó, hatalmas számú keresztény hősiességének köszönhető, hogy a kommunista rendszer képtelen volt rákényszeríteni az emberiségre a maga totális látomását a társadalmi életről. Ebben az összecsapásban rengeteg hős és vértanú lépett elő, de azokból is akadt egy kisebb csoport, akik nem maradtak hűségesek. A keresztény egyházakba beépült kommunista titkosszolgálatok tevékenységének kérdése, illetve az államnak a vallási élet felett gyakorolt ellenőrzése megköveteli a vizsgálatot. Csakis akkor kaphatunk hiteles képet arról, hogy milyen is volt az egyház azokban a baljós és összetett időkben.”

A Népszabadság (Két harang… 4.o.) beszámolója szerint daruval beemelték a Mátyás-templom két új harangját tegnap a budai Várban, a Szentháromság téren. Mátéffy Balázs, a templom múzeumigazgatója elmondta: szerdán került a helyére az Úr Krisztus tiszteletére öntött, 200 centiméter átmérőjű, valamint a II. János Pál pápa emlékére készült, 117 centiméteres harang. Előbbi 45, utóbbi 15 mázsát nyom. A két, később, várhatóan egy hónapon belül felhelyezendő új harang egyike XII. Pius pápa tiszteletére készült, 155 centiméter átmérőjű, 19 mázsás. A másik, a Szent Margit tiszteletére kiöntött, 110 kilós kis harang pedig Rudolf Perner passaui harangöntőmester ajándéka, és ez az eddigi lélekharangot váltja fel. A többi harangot is ez a cég készítette, vagy újította fel.

A Heti Válaszban (12-16.o.) Szőnyi Szilárd Isten állatkertje címmel mutatja be az ötven legkétesebb magyarországi egyházat, abból az alkalomból, hogy „Célegyenesbe fordult a vallási közösségek bejegyzését szigorító törvénytervezet szövegezése. Az új jogszabály hatálybalépése után több tucat szervezetnek kell búcsút vennie az egyházi léttől, illetve az abból fakadó kiváltságoktól.”

Ugyancsak a Heti Válaszban („Látja Isten, hogy állok a napon” 49-51.o.) Földes László – „Hobo” – énekes, előadóművész nyilatkozik, aki Pilinszky János verseiből is készített lemezt, Verebes Ernő megzenésítésével. Elmondta: „Aki onnan jön, ahonnan én, az inkább továbbviszi az örökséget: meg is lehet érteni. Szembefordulni valamivel nagyon nehéz. Amíg az ember tagad, addig egy darabig viszi előre, de nem ismeri meg magát a világot, mert a tagadás nem pozitív dolog. Eljuthat azonban mások példáin vagy segítségével oda, hogy már keres is, nem csak tagad. Egyszerű lett volna lezárni a világot azzal, hogy kommunista gyerek vagyok, nem foglalkozunk Istennel vagy a sorssal – nekem ez nem sikerült. Be se tehettem a lábam a templomba, de az embernek hiányoznak dolgok. Így találtam szép lassan vigaszt Pilinszkinél – nem a lemezre, az előadásra, hanem amikor otthon vagyok, és ’Látja Isten, hogy állok a napon./ Látja árnyam kövön és kerítésen./ Lélekzet nélkül látja állani/ árnyékomat a levegőtlen présben.’ Ilyen szavakat felvenni egy ilyennek, mint amilyen én vagyok, nem könnyű. De sokat segített.”

Szintén a Heti Válaszban (52-53.o.) Ballas Eszter A vér tanúsága címmel méltatja a francia Xavier Beauvois Emberek és istenek című filmjét, amely az 1996-ban Algériában meggyilkolt hét ciszterci szerzetes életét mutatja be. A cikkíró idéz a francia Le Monde-ból: „Az Algériában missziót teljesítő cisztercita szerzetesek mindent megtestesítenek, amit ma a közvélemény – bal- és jobboldalon egyaránt – hiányol a társadalomból: a lélek nemességét, az áldozatkészséget, a szabadságot, az őszinteséget, a meditációt, a halálon való töprengést.” A Le Monde azt próbálja megfejteni, miként arathat kirobbanó sikert egy akciómentes, vallási tárgyú film. A baloldali brit The Guardian pedig az év kiemelkedő filmes eseményének nevezi a komoly, szigorú, merész, de mélyen megható filmet: „Beauvois a Becket Tamás mártíromságát feldolgozó T. S. Eliot-műhöz, a Gyilkosság a székesegyházban című drámához hasonló erejű vallásos parabolát visz a vászonra.” Balla Eszter megjegyzi: még a legnagyobb elismerés sem záloga a közönségsikernek, ám az Emberek és istenekre „… mégis tódulnak a nézők, mert valami földöntúli tisztaságra vágyódnak. És a legtöbbet kapják, amikor a film végeztével úgy érzik, jobb ember lett belőlük.”

A Népszabadságban (20.o.) Pető Péter Soha nem adja fel címmel mutatja be a 28 éves Papp Szabolcsot, a Nem Adom Fel nevet viselő alapítvány szóvivőjét, aki tolókocsiban él. Ő volt a házigazdája az első alkalommal 2008-ban megrendezett, Jobb velünk a világ!-koncertnek, melyen az alapítvány zenekara lépett fel. A jótékonysági eseményen 11 millió forint gyűlt össze, a pénzt egy csíksomlyói árvaház felújítására fordították. A cikkíró kiemeli: Böjte Csaba ferences szerzetes dévai alapítványának projektje nyomán „számos nyomorult körülmények között kallódó erdélyi szegény gyerek kapott fedelet a feje fölé. Szabolcs elfogódottan említi a ferences rendi szerzetes nevét, aki egész életét a kilátástalanságban vergődő fiatalok megmentésének szentelte.” Csaba atya pedig örömmel beszél Papp Szabolcsról: „Tisztelem, mert soha nem adja fel a harcot. Megvalósítja álmait, családot alapított, gyermeket nevel. Olyan pozitív példát mutat, amely követendő mindenki számára.” A cikkből kiderül, hogy Papp Szabolcs tavaly vette feleségül szerelmét, s a párnak már meg is született első gyermeke, egy kislány, aki az Emma nevet kapta.

A Magyar Fórumban (2-3.o.) Csurka István Történelemhamisítás címmel figyelmeztet: „Nagy nemzeti keresztény értékteremtő óriásműhelyekre, óriásintézményekre van szükség, amelyben jelen van és dolgozik minden nemzeti értékteremtő erő. Író, költő, színész, filozófus, zenész és táncos. Meg kell írni az új magyar tankönyveket. Le kell leplezni a hamis történelmet, amelyet a liberális média, a liberális színház, a liberális irodalom terjeszt. A hamis történelmet gyártó ipari létesítményeket pedig be kell zárni… A magyar kultúra birtokbavételéhez keresztes hadjáratra van szükség.”

Magyar Kurír