Napi sajtószemle

A 168 Órában (42-43.o.) Kasza László Róma nem mozdul címmel éles hangon bírálja Erdő Péter bíboros prímást, Esztergom-budapesti érseket, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökét.

A Magyar Fórumban (11.o.) Szakolczay Lajos Létszimfóniává növekedve címmel köszönti a 80 éves Szabó Ferenc jezsuita szerzetest. A cikkíró kiemeli: „Kálócfa, Budapest, Róma. Szabó Ferenc, a teológus, az író, a filozófus, a rádiós, a szerkesztő, a szerteágazó csönd: szavak csöndje, lélek csendje apostola, Prohászka monográfusa, francia filozófusok fordítója, értelmezője, francia, olasz és német költők magyarítója ebben a sokszögből csökkent háromszögben élte-éli az életét… a derűs lélek nemcsak égi húrokat penget. A jezsuita pap, a költő, a gondolkodó – a csend forradalmából az élet forradalmába lépve – a közösség, tágabban: a magyarság szolgálatosa is. Isten éltesse sokáig!”

A Heti Válaszban (Egyszerű… 49-50.o.) Bud Spencer olasz filmszínész nyilatkozik, aki elmondta: filmet tervez saját forgatókönyve alapján, amelyben Jézus nagyapját fogja játszani: „A Jézus nagyapja nem vígjáték, hanem mese lesz. A nagypapa nem ad több maflást. Minthogy Jézus nagyszüleiről alig tudunk valamit a Bibliából, szabadon kitalálhattunk egy történetet. Jézust mutatjuk be a filmben nyolc és tizenegy éves kora között. Én játszom majd a nagyapát: az egykori elítéltet, aki immár régóta egy cirkuszt irányít, s csakhamar rájön, hogy különleges unokája van. A film végén térdre esik előtte, és azt kérdezi: ki vagy? Megérzi, hogy ez a gyermek nem hétköznapi – magasabb rendű, mint ő.”

A Magyar Narancsban („Mint egy…” 34-35.o.) Paul Verhoven holland filmrendező nyilatkozik, aki A Názáreti Jézus – Az ember fia címmel könyvet írt Jézusról. Elmondta: 1986 óta járt egy amerikai szemináriumra, amely a történeti Jézusról végzett kutatásokat. Verhoven állítja: „Jézus pontosan az a személy volt, amilyennek az induláskor elképzelték: nem volt apokaliptikus, nem várta a világvégét, ahogy isteni közbeavatkozásra sem számított. A szeminárium szerint ennek épp az ellenkezője helytálló. Szerintük Jézus cinikus bölcs volt, abban az értelemben, mint például Diogenész, és Isten országát, melynek az eljövetelét hirdette, nem egy kézzelfogható világnak látta, amit az ember a saját személyével is megtapasztalhat. Ezzel szemben én szilárdan hiszem, hogy Jézus igenis hitt az isteni beavatkozásban, abban, hogy a sikeres ördögűzés s az ezekből eredő gyógyulások Isten országának elérkezését jelentik, melyben ő lesz Isten földi helytartója. És mellette, királyi székekben ott ül majd a tizenkét tanítvány, és ítéletet tartanak Izrael tizenkét törzse felett, melyek közül Jézus idejében egyébként már csak kettő létezett. Jézus azonban tévedett… Jézus nem több és nem kevesebb egy hús-vér embernél, aki ráadásul az élete vége felé lázadó lett – így vélekedtek a rómaiak is, akik azzal vádolták, hogy a zsidók királyának adja ki magát, és ezért feszítették keresztre.”

Magyar Kurír