Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Medvegyev… 8.o.) és a Magyar Hírlap (Audiencia… 6.o.) néhány sorban beszámolnak arról, hogy tegnap magánkihallgatáson fogadta XVI. Benedek pápa Dmitrij Medvegyev orosz államfőt. A Magyar Nemzet megjegyzi: bár a találkozó témáiról hivatalosan semmit sem közöltek, a Kommerszant című orosz lap Szergej Phihogyko elnöki tanácsadót idézve előzetesen azt írta, hogy vatikáni látogatásán az orosz elnök mégiscsak erőfeszítést tesz a pápa és az ortodox egyházfő, Kirill pátriárka régen várt találkozójának előmozdítására.

A Hetek (23.o.) Etikára oktatják az üzletembereket címmel idéz a brit The Economistból: „Viszontagságos időkben sokan fordulnak a vallási tekintélyekhez tanácsért és vezetésért, akik viszont ritkán hagyják kihasználatlanul a lehetőséget, hogy kommentálják az éppen aktuális ’világi’ eseményeket.” A Hetek emlékeztet rá, hogy 2009 nyarán jelent meg XVI. Benedek Caritas in Veritate (Szeretet az igazságban) című enciklikája. A lap katolikus közgazdászokat idéz, akik azt vizsgálják, mit üzen a pápa a vállalati vezetés számára. John Breen, a Chicagói Loyola Egyetem professzora ezt az enciklikát egy régi, az iparosodás elleni tradicionális pápai kritikaként jellemzi, amely visszanyúl XIII. Leo 1891-ben kiadott, Rerum novarum című enciklikájáig. Benedek pápa üzleti élettel kapcsolatos kritikája azonban még elődjénél is messzebbre megy. John Breen úgy véli: az egyházfő szerint hibás maga a gondolat, miszerint az üzleti élet csak a pénzszerzés miatt létezik. Idéz az enciklikából – „A társadalom szolgálata helyett a profitra koncentrálni eltorzult magatartás” – és hozzáteszi: „Benedek pápa láthatóan azok táborába áll, akik szerint a vállaltoknál inkább a társadalom felé van beszámolási kötelezettségük, mintsem a részvényeseik felé.” A cikkből kiderül: a pápai enciklika hatására egy bajor üzleti főiskola tanárai azon fáradoznak, hogy a jótékonykodást beépítsék a vállalatvezetési elméletekbe. Felszólítanak a „leereszkedő” hangnem és a kizárólagos profittermelési cél elhagyására, hangsúlyozva, hogy „inkább jótékonykodó diákok kinevelésére kellene összpontosítani.” XVI. Benedek pápa enciklikáját felhasználva arra keresik a választ, hogy a profitorientált cégek hogyan tudnának tanulni nonprofit társaiktól. Ahogy a Pármai Egyetem oktatói is kifejtették: a nonprofit szervezetekkel való szoros együttműködés „aktív polgárokká” teszi a profitorientált vállalkozásokat, melyek így hozzájárulhatnak egy „kiegyensúlyozottabb és emberibb gazdaság kiépítéséhez” – amit a pápa írása is vizionál. A lap szerint a Caritas in Veritate egyértelművé teszi XVI. Benedek véleményét: „Az erkölcsös személy – az üzleti életben és azon kívül is – keresztény ember. Emiatt nehéz általánosítani az ő tanítását a menedzserekre, akik viszont lehet, hogy nem azok.” 

Ugyancsak a Hetek (12-15.o.) közli a keresztényüldözéseket bemutató sorozatát. Répás László Vértanúk és árulók címmel kifejti: „Az egyháztörténelem talán máig legnagyobb ellentmondását rejti az a kérdés, amelyet a felekezeti elfogultságaktól mentes történészek vagy egyszerű laikus szemlélők ma is gyakran feltesznek: hogyan válhatott az egykori védettséget élvező zsidó felekezetből, a később helyi szinten, majd pedig birodalomszerte szisztematikusan üldözött keresztény egyházból a IV-V. századra hitelvi és/vagy intézményi riválisainak módszeres és könyörtelen üldözőjévé, amely erre a célra éppen annak a birodalomnak az állami gépezetét használta fel, amelynek részéről alig egy századdal korábban még maga is üldöztetést szenvedett el. A virágzó közel-keleti és észak-afrikai közösségek szétverésének következtében a kereszténység központja Rómába került át. A védtelenné vált térség pedig előbb a vandálok, majd a muzulmán seregek támadása nyomán a mai napig kikerült a kereszténység főáramából.”

Szintén a Hetek (Keresztény menekültek 9.o.), beszámolva az egyiptomi eseményekről, felidézi, hogy még 1998-ban egy motorcsónakon kelt át egy egyiptomi keresztény aktivista – Madzsed el Shafije – Izraelbe hazájából, ahol a hatóságok ki akarták végezni. A férfi „bűne” az volt, hogy elhagyta muszlim hitét, és keresztény lett, s ráadásul tevékenyen hirdette is a meggyőződését, hogy a keresztényeket megilletik a muszlimok által élvezett jogok. Ha ez nem lett volna elég, az aktivista keresztény közösséget, bibliaiskolát és egy orvosi létesítményt is létrehozott. A halálos ítélet elől menekülő férfit az izraeliek azonnal bebörtönözték, mert így tudták csak elkerülni a jogilag kötelező kiadatását. Miután sikerült Kanadában politikai menedékjogot szereznie, kivándorolt. Madzsed el-Shafije egy internetes oldalt hozott létre, amely az egyiptomi eseményeket követi nyomon. Felhívja a figyelmet, hogy a „forradalom” nem nélkülözte a keresztényellenes akciókat sem. Január 30-án például a Muzulmán Testvériségből kivált terrorszervezet, a Dzsamt Iszlámija emberei két keresztény családot lemészároltak, kihasználva az alkalmat, hogy a rendőrök eltűntek az utcákról. Az aktivista megjegyzi, hogy az ehhez hasonló atrocitásokról a nyugati média nem nagyon tájékoztat.

Magyar Kurír