Napi sajtószemle

A Heti Válaszban (Iszlám reformáció 28-30.o.) Henri Boulad alexandriai jezsuita szerzetes nyilatkozik az egyiptomi forradalom hatásairól. Elmondta: „Muzulmánok és keresztények kéz a kézben harcoltak a rezsim ellen; ez annak jele, hogy az egyiptomi ember alaptermészetétől távol áll a fanatizmus. Én az utcán nem hordok szerzetesi öltözetet, de ha miseruhában mutatkozom nyilvánosan, a muzulmánok általában tisztelettel közelednek felém. Az alexandriai kulturális központot, melynek vezetőjeként dolgozom, fele-fele arányban látogatják keresztények és muzulmánok. Tudják végezni munkájukat a szociális területen, a gazdaságfejlesztésben dolgozó jezsuiták is. Nem akarom persze idealizálni a helyzetet. Tény, hogy a muzulmán fanatizmus következtében egyes negyedekben és vidéki területeken találkozhatunk korábban ismeretlen türelmetlenséggel.” A koptok elleni újévi, 23 halálos áldozatot követelő merényletről P. Boulad elmondta: „Több adat arra mutat, hogy a Mubarak legszorosabb szövetségesének számító volt belügyminiszter, Habib el-Adli keze benne volt a borzalom megszervezésében. A hatalom így akart félelmet kelteni, s a terroristaveszélyre hivatkozva fellépni az elégedetlenség ellen. Szerencsére ez a stratégia sikertelen lett.” A jezsuita szerzetes kifejtette: „A katolikus egyház számára évszázados harc volt, míg a második vatikáni zsinattal a nyitást választotta. Az iszlám eddig ezt elutasította. S mivel a muzulmánság nemcsak vallási hovatartozást, hanem a politikától a családig az élet minden területét behálózó szabályrendszert is jelent, a bezárkózás miatt az arab országok többsége lemaradt a világtól. Ebből frusztráció származott; ez az egyik magyarázata az iszlám radikalizmusnak. Az egyiptomi forradalmat végigvivő fiatalság viszont a modernitás eszközeivel, például az internet révén szabadította fel magát, valamint emancipálódott a megmerevedett vallási struktúráktól… A fiatalság – legalábbis a forradalmat csináló kisebbség – egyszerre utasítja el a katonai-politikai és a vallási diktatúrát. Ez azért történhetett, mert a fiatalok már nem elsősorban a családban, a mecsetben vagy az iskolában, hanem az interneten szocializálódnak. Nyitottabbak lettek, nem fogadják el a korábbi igazságokat, ráadásul tudatában vannak szociális helyzetük törékenységével.” Henri Boulad azonban figyelmeztet: „Nem lehet kizárni a káoszt. Ha összevisszaság következne, az a Muzulmán Testvériség malmára hajtaná a vizet. Akkor azt fogják mondani: tessék, nemcsak a diktatúra, a demokrácia sem működik, tehát a totális iszlám a megoldás.” Ám a jezsuita szerzetes egyetért azzal a véleménnyel, hogy a Muzulmán Testvériség egy szabad választáson nem szerezne többet 30 százaléknál, s úgy látja: „A felkelésben részt vevő fiatalok Testvériség-ellenesek, akárcsak a hadsereg és a középosztály. Az egyszerűbb rétegekből persze sokan a testvérek mellé állnak. Ám ha a szaúd-arábiai adakozók elzárnák a csapokat, s a szociális körülmények kicsit javulnának, nagyban csökkenne a befolyásuk.”

A Magyar Fórumban („Ismertük…” 3.o.) Rédly Elemér Győr-szabadhegyi plébános, a Győri Hittudományi Főiskola tanára, a Parma Fidei – Hit Pajzsa idei kitüntetettje nyilatkozik. Felidézte: „1961. február 6-án, vagyis éppen ötven évvel ezelőtt letartóztattak, és a Fő utcai vizsgálati osztályra hurcoltak. A mostani díj nekem ítélésekor ez bizonyára nem merült fel szempontként, s mégis, micsoda egybeesés, történelmi fordulat! Éppen fél évszázaddal a letartóztatásom után, a köztársasági elnök jelenlétében kitüntetnek.” Rédly Elemért három és fél évi börtönre ítélte a kommunista hatalom, és abból két évet és két hónapot le is ült, az 1963-es általános amnesztia idején szabadult. A győri plébános lelkipásztori munkájának megkerülhetetlen része a hitoktatás. Elmondta: „1968-ban hirdették meg az első hittankönyv-pályázatot. Egy munkaközösség tagjaként beneveztem, és végül megbízást kaptunk egy hittankönyv megírására. Így készült el 1971-ben az Elsőáldozók hittankönyve. Majd bekapcsolódtam a Hitünk és életünk című könyv írásába, amely 1975-ben jelent meg. Az Elsőáldozók hittankönyvét később átdolgoztuk; újabb és újabb kiadásokban immár négy évtizede van használatban, a Hitünk és életünk pedig harminchatodik éve. Mindezért nagyon hálás vagyok az Úristennek. Egész papi életemben azt az elvet követtem, hogy ott próbálok meg helytállni, ahová az isteni gondviselés küld, és ott jól érzem magam.”

Interjút készített a Magyar Fórum („Ne legyenek gyermekeink az erőszak zsoldosai” 5.o.) Illésy Mátyás százhalombattai plébánossal, az Összefogás a Magyar Családokért Országos Egyesület elnökével, aki elmondta: „A médiatörvény kapcsán egy bizonyos gazdasági, politikai és filozófiai tömörülés tagjai finoman szólva méltatlan hangot ütnek meg nemzetünkkel szemben. Mi sosem gyarmatosítottunk, senkit sem hurcoltunk el rabszolgának. Mi nem gyarmatainkat, hanem hazánk kétharmad részét és szabadságát veszítettük el. A legszörnyűbb, hogy sok ember gondolkodása, értékrendszere teljesen deformálódott. A Népszava, a Népszabadság és a Klubrádió műsorai, és azok a médiumok, melyek már a kisgyerekeket fertőzik, ennek ékes bizonyítékai. Viszont nem csak arról van szó, hogy ezek a médiumok fertőzik a magyarságot, hanem arról is, hogy olyan tulajdonosi kézben vannak, melyek nem szolgálnak nemzeti érdekeket, hanem csak a profitot nézik. Tehát ha a médiatörvénnyel kapcsolatos támadásokat nézzük, akkor pozícióféltésről beszélhetünk. Egy olyan médiatörvényről van szó, mely nem a nemzetközi társaságok kénye-kedve szerint fogalmazódott meg, s ez a támadás alapja. Az igazságot azonban nem lehet így elhallgatni. Ahogy a taxisblokád idején a benzináremelés, most a médiatörvény az ürügy arra, hogy a feltámadt nemzet testét megsebezzék. Azt ajánlom, hogy aki kritizálja ezt a jogszabályt, legalább olvassa el előtte. Hiszen letölthető ez a törvény, és megjelent a Magyar Közlönyben is.” A budapesti West-Balkánban január 15-én történt, három fiatal lány halálával végződött diszkótragédia kapcsán a plébános leszögezte: „A média azért a szörnyű állapotért felelős, amibe a mai fiatalság került. Az egyértelmű, hogy az ifjúságnak szórakozni kell, de meg kell vizsgálni, mit tesz egy adott önkormányzat a fiatalok kulturális szórakoztatásáért. Ha az egyházak, civil szervezetek, szülői közösségek mg jobban összefognának azért, hogy közszolgálati, biztonságos, kulturált szórakozóhelyek működnének, akkor az ilyen tragédiák megelőzhetőek lennének. Az állam kötelessége a jogi szabályzás, nekünk pedig mindent meg kell tenni azért, hogy helyesen neveljük gyerekeinket. Az oktatás és egészségügy területén jó lenne megfogalmazni: kicsoda az ember, mi a küldetése és célja. Ezért is lenne fontos, hogy az EU alapokmányának preambulumában Európa keresztény gyökerei bekerüljön. Katolikus papként vallom: az egyház tanítása óriási segítség minden ember számára, hogy hit és erkölcs kérdésében eligazodjon. Ily módon médiummá, üzenethordozóvá kell válnunk Istent országát hirdetve.” Illésy Mátyás elmondta azt is: „Trianon még most is nyílt seb sok család testén. Igenis, csak a megtérésen, a tudatos Istenhez forduláson keresztül lehet Istennel, nemzetünk történelmével, önmagunkkal kiengesztelődni. Ennek az országnak meg kell erősödni ahhoz, hogy ne a bűntudatban, az állandó önmarcangolásban létezzünk, hanem Isten országát építsük, akár itt az anyaországban, akár közösen a határon túli testvéreinkkel. Jézus, és az evangéliumi szeretet az, ami képes a felrobbantott hidakat újra felépíteni. Temesváron régen öt nemzetiség élt együtt békességben, míg felülről nem uszították őket egymásnak. Isten viszont erősebb minden lázításnál és aknamunkánál. Biztos, hogy vannak erők, melyek folyamatosan rombolnak, de a szeretet igazsága képes ezeket a bűnöket betölteni fénnyel és ragyogással. Ezért hiszek abban, hogy Magyarországnak olyan jövője van, ami a családokra és az értékeken alapuló közösségekre támaszkodik.”

Magyar Kurír