Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Figyelnek… 2.o.) beszámol arról, hogy Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára tegnap az új oktatási törvények koncepciójáról egyeztetett a Mazsihisz és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőivel. A találkozó után elmondta: az egyházi intézmények speciális feltételeit figyelembe vevő szabályozás jelenhet meg a közoktatási törvény koncepciójában. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke közölte: mindhárom oktatási koncepciót támogatják. A minisztérium szakértői szinten folytatja az egyeztetést a történelmi egyházakkal.

A Magyar Hírlap (Vissza a konzervatív neveléshez… 2.o.) idézi Baranyi Károlyt, a Nemzeti Pedagógus Műhely elnökét, aki egy háromnapos nemzetközi konferencián kijelentette: „A nyugati kultúra értékvesztése az oka, hogy a mai fiatalok teljesen elvesztették érdeklődésüket a közélet iránt. Vissza kell térni ahhoz a neveléshez, amelyet Klebersberg Kunó is képviselt.” A rendezvényen az előadók a keresztény, konzervatív gondolkodásmód fontosságára hívták fel a figyelmet.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (7. o.) Bayer Zsolt Tizenegyedik szín című cikksorozatának második részében felidézi, hogy II. József, „a kalapos király, feloszlatta a szerzetesrendeket. Mert nem hajtottak elég hasznot. Őt hívtuk a felvilágosult uralkodónak. Sokáig voltunk a felvilágosodás rabszolgái. Pedig minden rémületünk ott fogant, a felvilágosodásban. S ez a tény egyáltalán nem jelenti azt, hogy ami előtte volt, az nagyszerű volt, vagy tökéletes volt. Nincsen elveszett éden. De a felvilágosodás merészelte először kijelenteni, hogy ő a vízválasztó. A paradigmaváltás. Pfúj… És a felvilágosodás hitette el a Semmi Emberrel, hogy ő a Minden. És még Nietzschének sem volt aztán annyi bátorsága, hogy megölje a középszert, s a mocskos lumpenprolit. Nietzsche is csak az Istent tudta megölni és gügyögött is hozzá: mert semmi sem könnyebb, mint Istent ölni. Csupa felvilágosult lélekgyilkos. Lélekölő. Csupa nyomorult. Csupa 11. szín… Csupa ember. De csak a vágyaival, ösztöneivel, megátalkodottságaival, földhöz ragadtságával, porba hullva, gyalázatosan. Semmi isteni sugallat. Semmi transzcendens. És semmi lemondás. A felvilágosodás óta az ember célja önmaga. És ilyen együgyű, szánalmas célja nem volt az embernek Neander-völgy óta.” A cikkíró rövid történelmi áttekintésében emlékeztet rá: hatalmas volt a szakadék az antikvitás és a középkor között, „de ott a híd a szakadék felett: a hit… Prométheusz meglopja az isteneket, miérettünk, emberekért, mert egylényegűnek lát bennünket az istenekkel. És vállalja ezért az elképzelhetetlen kínt. Szaladdin pedig oszlophoz kötözi a keresztes lovagokat Jeruzsálem kapujában, és azt mondja nekik: vagy kínhalált haltok vagy iszlám hitre tértek. A keresztesek pedig zsoltárokat énekelnek, és egymást biztatják hangos szóval, nehogy odahagyják a hitet félelmükben…”

Hasonló szellemben íródott ugyanitt (8.o.) Pozsonyi Ádám Mikszáth Kálmán még tudta… című írása. A szerző figyelmeztet: „Évezredek óta távolodunk az eredeti, a normális létformától, Isten teremtett rendjétől, s amit mi felemelkedésnek hívunk, az nem más, mint zuhanás az alsóbb régiókba, egy mind selejtesebb, betegebb, elkorcsosultabb létformába. Egyesek látták ezt, s megpróbáltak minket figyelmeztetni. Ők is tudták, hogy hiába…” A cikkíró példaként hozza fel Mikszáth Kálmán Új Zrínyiász című regényét, amelyben a szigetvári hős, a katonáival életét feláldozó Zrínyi Miklós, társaival együtt megjelenik a dualizmus kori Magyarországon. Pozsonyi leszögezi: „Gróf Zrínyi szemléletmódja a természet törvényeire, az örök isteni rendre épült. Szó és tett nála még nem vált ketté…”

Magyar Kurír  

(bd)