Napi sajtószemle

A Népszava (2.o.) Csakúgy szórta a pénzt Mayer Mihály címmel idéz az Index egyik írásából: „Tavaly mintegy 203 millió forintos hiány keletkezett a pécsi püspökségen Mayer Mihály vezetése alatt.” A Népszava emlékeztet rá: a múlt hét végén Veres András szombathelyi megyéspüspök, a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója „ismerte el, volt alapja a püspökséget ért vádaknak.”

A Népszabadságban (15.o.) Rétvári Bence Preambulum, preamble, preambulo… címmel az új alkotmány kidolgozását kísérő vitákkal kapcsolatban felhívja a figyelmet: sok európai ország alkotmányának preambulumában hazai szemmel meglepő tartalmak fordulnak elő. A görög alkotmányt például az alaptörvény bevezetőjének tanúsága szerint „A Szent, Egylényegű és Oszthatatlan Szentháromság Isten nevében” alkották meg. Németország alkotmánya így kezdődik: „Isten és ember előtti felelőssége tudatában.” Lengyelország alkotmányában is szerepel az Isten előtti felelősségre, valamint a hívők által fontosnak tartott értékekre történő utalás: „Mi, a Lengyel Nemzet – a Köztársaság valamennyi állampolgára, mindazok, akik hisznek Istenben mint az igazság, jóság és szépség forrásában, mindazokkal, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tiszteletben tartanak más forrásokból származó egyetemes értékeket…, ismerve felelősségünket Isten és saját lelkiismeretünk előtt.” Írország alkotmányának bevezetőjében pedig ez áll: „A legszentebb Szentháromság Isten nevében, akié minden hatalom, és akitől mint végzetünktől, mind az emberek, mind az államok tevékenysége ered, mi, Írország népe, alázatosan elismerve kötelezettségeinket a mi Urunk Jézus Krisztus felé, aki átsegítette atyáinkat évszázados megpróbáltatásaikon, hálásan emlékezve hősies és lankadatlan küzdelmükre, hogy visszanyerjék Nemzetünk jogos függetlenségét, keresve a megfontoltság, igazság és jótékonyság elvein keresztül a közjó érvényesülését, az egyén méltóságának és szabadságának biztosítását, a társadalmi igazság elérését, országunk egységének helyreállítását és az egyetértést más államokkal, ezennel elfogadjuk, törvénybe iktatjuk, és magunknak adományozzuk a jelen Alkotmányt.” Írország alkotmánya a preambulumon túl azt is deklarálja, hogy „Az állam elismeri, hogy a mindenható Istent illeti a hódolat. Tiszteletben tartja az Ő nevét, és tiszteli és értékeli a vallást.” Szlovákia alkotmánya pedig Cirill és Metód szellemi hagyatékára hivatkozva tesz utalást az ország keresztény gyökereire. A közigazgatási és igazságügyi államtitkár megemlíti azt is, hogy nemcsak Európa országainak alkotmányaiban szokásos Isten védelmét kérni, hanem Latin-Amerika számos országában (Argentína, Kolumbia, El Salvador). Dél-Afrika alkotmányának zárómondata pedig a következő: „Isten oltalmazza népünket.” Rétvári Bence tényként állapítja meg: az említett példák ékes bizonyítékai annak, hogy bevett gyakorlat a vallásszabadságot biztosító demokratikus országokban, hogy az ország alkotmányában Istenre, vagy az ország keresztény gyökereire utaljanak. Az államtitkár leszögezi: mindezekhez a bevezetőkhöz képest a magyarországi új alkotmányozás előkészítése során nyilvánosságra került tervezetek igencsak visszafogottnak tekinthetők.

A Magyar Fórumban (Az istenhit… 10.o.) Hofher József jezsuita szerzetes nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy hároméves szabadegyetem indul az életről a tudomány és a hit újraegyesítésének eszmeisége jegyében Budapesten a Belvárosi Nagyboldogasszony-templomban. Az első előadást február 26-án szombaton este 19 órai kezdettel tartja Kellermayer Miklós egyetemi tanár, akinek tavaly decemberben jelent meg Élet című könyve a Kairosz Kiadónál. Ez a kötet a képzések filozófiai hátterét adja meg, ún. tankönyve ennek az előadássorozatnak. Ebben a fél évben minden hónap utolsó szombatján lesznek előadások. P. Hofher elmondta: „Be kell látni, hogy mérsékelni kell fogyasztásunkat, hiszen készleteink nem kimeríthetetlenek. A végtelen gazdasági fejlődésben csak az őrültek hisznek és a közgazdászok. A Földet Isten mindannyiunk számára teremtette, s nem azért, hogy egyesek végtelen módon kizsákmányolják, s rátegyék a kezüket az ásványkincsekre, vagy az ivóvíz-készletre. Több mint egymilliárd embernek nincs megfelelő ivóvize. Ez már valóban politikai kérdés. Néhányan oly mértékben zsákmányolják ki a Földet és pusztítják az erdővagyont, hogy ezzel lakhatatlanná teszik az emberiség számára bolygónkat. Az élet védelmében mondom: nem működhetnek olyan politikai rendszerek, melyek csupán birtoklási vágyuk miatt akarják kisajátítani és kizsigerelni a Földet… Felismerve a veszélyeztettségünket, hiszem azt, hogy egyedül Jézus Krisztus tanításában találom meg azt az eljárásmódot, ami egy mérsékeltebb fogyasztói életvitelre sarkall. Emellett próbáljuk meg felfedezni azokat az alternatív erőforrásokat is, melyek leállítják azon energiakészletek felhasználását, melyek a Föld károsodását idézik elő. Ebben az értelemben lehet a tudás, a hit és a cselekedet hármasságáról beszélni. Már a nem hívő emberek is eljutnak egy olyan cselekvési formához, amely pontosan az élet, a Föld jövője felé mutat. Az élet iránti tiszteletünk mondatja velük: keressünk új, alternatív energiaforrásokat. Ma több hangadó azt mondja: sok ember él a Földön, s ezért olyan rendszert kéne kiépíteni, hogy csak 3 milliárdan legyünk. Ezért nem védik a magzati életet, az idős emberek életét viszont ellehetetlenítik, mondván, értéktelenek, improduktívak. Én viszont hiszek abban, hogy az emberi életnek nem a magzat és az idős ember az ellenfele, hanem az önző gondolkodás. Közösségi gondolkodásra van szükség, az evangéliumok szerint, de ennek előfeltétele a béke. Kellermayer professzor úr mondta, hogy az atomenergiával nem az a baj, hogy veszélyes. Ahhoz, hogy az atomenergiát a fosszilis energiák helyett használjuk, először is békében kell élnünk.” Hofher József arra is figyelmeztet: „Amikor valaki nagyon materialistaként gondolkodik, egy idő után már önmagához is materialista módon viszonyul. Ha csak én egyedül egzisztálok személyként, és mást csak eszközként használok a saját politikai rendszeremben, akkor egy idő után magamtól is elidegenedek, hiszen csak a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatban tudok magamhoz viszonyulni. Holott az ember paraméterekkel nem mérhető, mert minden egyes élet egyenlő az Isten előtt.”

A Népszabadság (3.o.) Moratórium a reformátusoknál című cikke szerint a bajba jutott települések az utóbbi időben tömegesen keresték meg a reformátusokat, hogy az egyház vegyen át önkormányzati iskolákat és szociális intézményeket. A református zsinati tanács viszont azt kéri a gyülekezetektől és az egyházmegyéktől, hogy tartózkodjanak ettől. A lap megjegyzi: az egyházi intézmények alanyi jogon megkapják az államtól azt a pénzt is, amit az önkormányzatoknak saját költségvetésükből kell előteremteniük. Értesülések szerint Bölcskei Gusztáv püspök a zsinati tanács ülésén arról beszélt, hogy a nehéz anyagi helyzetbe került települési önkormányzatok részéről nagy nyomás nehezedik a reformátusokra. A püspök önmérsékletre inti az érintetteket, hogy elkerüljék a meggondolatlan, felelőtlen intézményi átvételeket. „Az önkormányzatok nyilván szabadulni szeretnének bizonyos terhektől, az egyházi fenntartók és intézményvezetők azonban nem alapozhatnak a jelenlegi, kedvezőnek tűnő finanszírozási feltételekre: a rendszer átalakítás előtt áll.” Ezért a zsinati tanács moratóriumot hirdetett az intézmények átvételére.

Magyar Kurír