A Magyar Nemzet (Nem kényszer… 4.o.) beszámolója szerint Schmitt Pál államfő országjáró körútjának második állomásán, Veszprémben elmondta: szeretné, ha az új alkotmányban lenne utalás keresztény gyökereinkre, a Szent Koronára, emellett a tanulás mint alapvető emberi jog és a család védelme is megjelenne.
Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A Magyar Nemzetben (Versenyképes a vallásosság 5.o.) a Parma fidei – Hit pajzsa idei kitüntetettje, Rédly Elemér győri plébános, főiskolai teológia tanár nyilatkozik, aki a hatvanas évek elején a börtönt is vállalta hitéért. Elmondta: sokat köszönhet azoknak, akik megpróbálták elgáncsolni, hisz általuk rengeteg tapasztalatot szerzett, és megerősödött hitben, gondolkodásban. Semmi harag nincs benne egykori kínzói iránt, „Aki nem tud megbocsátani, az mindig ellenségeinek rabja marad. Nem kell és nem szabad elfelejteni az ellenünk elkövetett bűnöket, mert csak így, tapasztalatokkal felvértezve tudjuk elkerülni legközelebb, hogy megint árthassanak nekünk. De haragudni, bosszút forralni annyit jelentene, hogy továbbra is uralkodnak rajtunk… Mindenki jó útra térhet, s nem a tegnap bűneit kell nézni, hanem mai, megváltozott énjét. Már ha nem számításból, érdekből váltott csupán köpenyt.” Rédly Elemér leszögezte: „Világnézeti semlegesség nincsen, fából vaskarika. Hiszen ha van értékrendem, világnézetem, már eleve nem lehetek semleges. Az értékeket az ember vagy elfogadja, vagy elutasítja. Ez valóban az ateizmus piedesztálra helyezése. Innen már csak egy lépés a nemzeti kultúra, közösség elutasítása a semlegesség ürügyén. Márpedig a sajátját nem becsüli, az a másét sem tiszteli. Ebből fakad a sovinizmus ellenpárja, a kozmopolitizmus, ami az önzést isteníti, és csak az anyagiasságot tudja elfogadni. A posztkommunista erők által támogatott látásmódból táplálkozik az egyház- és vallásellenesség. Ugyanez a divatáramlat az oka annak az önzésnek, ami a mai világban felbomlasztja a kapcsolatokat, családokat, az értelmes, jó kedvvel végzett munkát. Hiszen ott, ahol csak az anyagi világ és az önzés létezik, lassan megszűnnek azok az emberi érzelmek, a morál, a hazafiasság, csak a szerzés a kirekesztés marad. Ez is a szocialista-kommunista rendszer hagyatéka.” A pap teológus elmondta azt is: „Paradox módon éppen az a személy tette a legtöbbet a keresztény és nemzeti gondolkodás újbóli megerősödéséért, örvendetesen növekvő népszerűségéért, aki a legtöbbet gyűlölködik bukása óta is. Az emberek előtt világossá vált, hogy az az út, amit különböző alakváltozatban a kommunizmus erőltet rájuk, nem vezet sehová, csak a csődbe. Egy anekdota szerint a lóversenyen mindenki felállva drukkol a tribünön, csak egyvalaki ül nyugodtan. Amikor megkérdik tőle, miért nem idegeskedik a pénzéért, csak legyint: ’Mindegyik ló az én istállómból való’. A hívő emberek közösségei azért váltanak ki dühöt sokakból, mert félnek, hogy valódi versenytársat kapnak egy általuk manipulálni akart világban.”
Magyar Kurír