Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (1.o.) Pápai felmentés címmel közli, hogy márciusban megjelenő könyvében XVI. Benedek pápa teljességgel felmenti a zsidó népet az alól a vád alól, hogy felelős lenne Jézus Krisztus haláláért, „választ adva ezzel a kereszténység egyik legvitatottabb kérdésére.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Gyémántmise… 2.o.) közli, hogy Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergomi-budapesti érsek március 5-én, szombaton mutatja be gyémántmiséjét pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából az esztergomi bazilikában. Az ünnepi szertartásra meghívták a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjait és a főegyházmegye papságát.

A Heti Válaszban (Hit és hitel… 6.o.) a Parma fidei – A hit pajzsa és a Hazámért-díj idei kitüntetettje, Rédly Elemér győri plébános, a Győri Hittudományi Főiskola tanára nyilatkozik, aki egymillió forintot ajánlott fel a külföldi államadósság törlesztésére. Elmondta: nem csak remény az, hogy többen csatlakoznak hozzá. „Már az ünnepségen Bőzsöny Ferenc, aki az eseményen konferált, bejelentette, hogy csatlakozik a mozgalomhoz. Emellett számtalan levelet, e-mailt kaptam emberektől, hogy segíteni szeretnének.” Rédly Elemér leszögezte: „Nincs józan ember, aki azt hiszi, hogy ez a kormány gyűjtötte össze az adósságot. Amikor Medgyessy Péter 2002-ben kormányfő lett, kijelentette, hogy Magyarország gazdaságát rendben vette át. A Gyurcsány-kormány nem azzal adta át a hatalmat, hogy előreléptek volna. Az előző ciklusban nagyon megnőtt az adósságunk. Ez a pénz valahova elment, s ha termelő beruházásokba fektették volna, nem itt tartanánk. Össze akartam kapcsolni a kitüntetésemet és a felajánlást, éppen azért, mert az Úristentől nagyon sokat kaptam, s úgy éreztem, viszonoznom kell. A díjátadón idéztem Petőfi Sándortól a Nemzeti dalt: ’Sehonnai bitang ember,/ Ki most, ha kell, halni nem mer,/ Kinek drágább rongy élete,/ Mint a haza becsülete.’ Én finomabban fogalmazok: önző, hazafinak nem mondható ember az, akinek a jóléte fontosabb, mint a haza jövője.” A katolikus lelkipásztor azt is kifejtette: „A marxista társadalmi elképzelés igazságosnak tűnhet, de az élet megmutatta, hogy olyan gyarló emberekkel, amilyenek mi vagyunk, nem valósítható meg. A kapitalizmus működik, de sok embert megnyomorít. A megoldás az, amit 2000 év óta a kereszténység hirdet. Tanítványaim életéből is látom: amelyik családban önzetlenség van, ott a család tagjai, még ha szerényen is, de boldogan élnek. Ahol önzés van, akármilyen nagy a jólét, felbomlik a család. Vagyis nem a jólét tesz boldoggá, hanem az önzetlen áldozatot vállaló szeretet.”

Ugyancsak a Heti Válaszban (66.o.) Prőhle Gergely Isten nevében címmel arra keresi a választ, szerepeljen-e Isten neve a készülő új Alkotmány preambulumában? A szerző rámutat: az egyházak álláspontja sem egységes abban, hogy a felsőbb hatalom megidézése, vagy „csupán” a keresztény hagyomány mint viszonyítási pont említése lenne kívánatos. A külügyminisztérium helyettes államtitkára kifejti: „Ez utóbbi, ha nem a ’zsidó-keresztény hagyomány’ formulát alkalmazzák, nyilván számos nemtelen vitára adna okot, ugyanakkor a Himnuszban is megjelenő invocatio deit morális kulturális értékként hozná le a földre. Ismerve viszonyainkat, ennek hasznosságában sem kételkedhetnénk, mégis, az alaptörvény szövegében kellő körültekintéssel megjelenített transzcendencia tágabb összefüggésbe helyezhetné az ország, a nemzet sorsát. Persze pont ez a ’tágabb összefüggés’ az, aminek belátása manapság Európa-szerte egyre nehezebb.” A szerző egy közelmúltbeli kutatásra hivatkozik, amelyből kiderül: Európában százalékosan alig feleannyi ember jár templomba, tartja fontosnak a vallásosságot, mint az Egyesült Államokban. Térségünkben egyedül Lengyelország a kivétel, de a szekularizáció ott is egyre inkább érezteti hatását. „Isten nevének említésére számos szép példa van az öreg kontinens alkotmányaiban, ugyanakkor mérget vehetünk rá, hogy a klerikalizmus vádja a hazai alkotmányozó többséget gyakran utol fogja érni” – írja Prőhle Gergely, aki felhívja a figyelmet: az Egyesült Államok a köztudatban a szabadság hazája, a modern világ egyik bölcsője, ahol azonban még az egydolláros bankjegyen is az áll: „In God we trust” – Bízzunk Istenben.” A cikkíró rámutat: „A szekularizálódó Európa alkotmányainak szövegeiben általában egy korábbi, hívőbb állapot lenyomata az Istent megidéző szöveg. Szinte csoda, hogy a Himnusz istenes szövege a legvészterhesebb időket is átvészelhette. Ha most a transzcendencia az Alkotmányba is bekerül, a vallásosság dolgában aligha jön el Amerika. De ha nem pusztán a politikai retorika eszközeként jelenik meg, hanem tényleg zsinórmértékként szolgál, akkor – semmi kétség – a nem hívő többség is megtapasztalhatja ennek üdvös voltát. És az Alkotmány szerzői sem sértik meg a második parancsolatot: nem veszik hiába Isten nevét.”

Magyar Kurír

(bd)