Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (XVI. Benedek… 8.o.) és a Magyar Hírlap (Tévéműsorban a pápa 6.o.) is közlik, hogy a pápaság történetében először lép fel televíziós műsorban a katolikus egyházfő. XVI. Benedek nagypénteken válaszol a hívők kérdéseire az olasz közszolgálati tévé, a RAI 1-es csatornájának vallási műsorában. A téma Jézus alakja lesz, akiről a héten jelenik meg a teológus Ratzinger-pápa második könyve. A nézők kérdéseit a RAI honlapjára várják, ezek közül választják ki azt a hármat, amelyre a Szentatya válaszol. A műsort felvételről sugározzák.

A Magyar Nemzet (Napi… 9.o.) az olasz la Repubblica A lengyelek rehabilitálják Jaruzelskit című cikkére hivatkozva közli: a varsói közszolgálati rádió megrendelésére készült közvélemény-kutatásból kiderült: a megkérdezettek 61 százaléka helytelennek tartja, hogy az 1981 decemberében Lengyelországban szükségállapotot bevezető Wojciech Jaruzelski tábornok nem tagja a II. János Pál pápa boldoggáavatására Vatikánba utazó hivatalos küldöttségnek. Komoroski elnök döntését bírálta Jaruzelski egykori legnagyobb ellenfele, Lech Walesa is. Az olasz lap emlékeztet rá: Jaruzelski előbb titkos találkozókon, majd II. János Pál és Mihail Gorbacsov támogatásával hivatalos tárgyalásokon a Szolidaritás vezetőivel együtt rakta le az új Lengyelország alapjait.

A Népszabadság (2. o.) A katolikus egyháznak tetszik a magzatpasszus címmel meg nem nevezett kereszténydemokrata forrásokat idéz, akik azt állítják: a legmagasabb katolikus egyházi méltóságok tetszését is elnyerte a Fidesz–KDNP alkotmány-normaszöveg tervezetének a magzati élet védelmére vonatkozó passzusa. Ez teológiailag is vállalható. „Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg” – idézi a lap a szöveget. Az orgánum kiemeli, hogy arról „Orbán Viktor azt mondta, hogy európai hagyományoknak megfelelő fogalmazást talált Szájer József, amely kielégíti a frakció politikai elvárásait, ugyanakkor nem teszi szükségessé, hogy a ma hatályban lévő magzatvédelmi törvényt meg kelljen változtatni.” Egy magasrangú KDNP-s politikus szerint a kereszténydemokraták számára óriási jelentősége van annak, hogy vessző szerepel a két mondatrész között, ezzel az élet és méltóság védelmének feltétlenségét nem mondják ki ugyan a magzatra vonatkozóan, de a speciális védelmét jelenti, hogy nincs pont a magzatvédelemmel kapcsolatos megfogalmazás előtt. Ez siker, különösen a siófoki frakcióülés után. A kereszténydemokraták azt is sikerként könyvelik el, hogy az új alkotmány preambuluma, a ”Nemzeti hitvallás” az Isten szóval kezdődik, mivel a Himnusz első sora lesz a nyitó mondata. A KDNP eredménynek tekinti, hogy a normaszöveg-tervezetbe az a püspökkari és Semjén Zsolt által képviselt szöveg kerül az egyházakra vonatkozó bekezdésekbe, hogy a vallásszabadság megnyilvánul a szertartásokban és egyéb módon is. „Ezzel kinyitjuk a kapukat a vallásgyakorlás előtt” – mondta az egyik KDNP-s forrás. A kereszténydemokraták azzal is elégedettek, hogy az Alkotmánybíróság döntésének megfelelőn a házasságot a katolikus-keresztény értelmezés szerint definiálják az alkotmányban, vagyis kimondják: egy férfi és egy nő léphet ilyen kapcsolatra.

Ugyancsak a Népszabadságban (3. o.) Révész Sándor A realizmus diadala című cikkét két idézettel kezdi: „A fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet igényel.” „A magzat életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg.” A cikkíró hozzáteszi: „Nagy utat tettünk meg majd’ két évtized alatt az első mondattól a másodikig. Az elsővel kezdődik az 1992-ben elfogadott magzatvédelmi törvény, a másodikról Orbán Viktor jelentette ki lelkesen hétfőn, hogy a bölcs Szájer József olyan ügyes, európai formulát talált az új alkotmány számára, amely a „politikai igényeket is kielégíti”, viszont az abortusz-szabályozást sem szigorítja. A „politikai igény” nem egyéb, mint a katolikus egyháznak és elkötelezett híveinek kegyét kereső politikusok vágya úgy megfelelni támogatóiknak, hogy ne kelljen megfelelni nekik. Ezt az igényt azok a szavak elégítik ki, amelyek elég üresek ahhoz, hogy ne következzen belőlük semmilyen tett. Az üres szó nagy kincs, újra (meg újra) kell hasznosítani. A Vatikán álláspontja világos, a pápa nemrég Dél-Amerikában meg is erősítette: a művi vetélés gyermekgyilkosság, az engedélyezését támogató katolikus politikusoknak számolniuk kell az egyházból való kiközösítéssel, mert „egy gyermek megölése összeegyeztethetetlen Krisztus testének vételével.” A cikkíró leszögezi: „A kormánypártok álláspontja is világos. Orbán Viktor a Fidesz és a KDNP közös siófoki frakció hétvégéjén leszögezte: „Az abortusz szigorításába vagy egy ilyen hazug riogatásba belebuknánk.” Semjén Zsolt is világossá tette, a KDNP sem kívánja az abortusz-szabályozás szigorítását. Persze mindig gondot okoznak azok az éretlen keresztény politikusok, akik komolyabban veszik a pápa szavait, mint pártjuk érdekeit. Az alkotmány koncepcióját kidolgozó egyik munkacsoport Tarnai Richárd vezetésével az ősszel még az abortuszt teljességgel kizáró megfogalmazást javasolt. Komolyan vette Semjént, aki szeptemberben még maga is ilyen formulához ragaszkodott.” A cikkíró emlékeztet rá: 1992-ben Surján László akkori népjóléti miniszter Valéry Giscard d’Estaing egykori francia államfő szavaival üzent azon képviselőtársainak, akik vele szemben a művi terhesség-megszakítás szigorított törvényváltozatát fogadták volna el: „Nem az a dolgom, hogy személyes meggyőződésemet ráerőszakoljam polgártársaimra, hanem hogy ügyeljek rá, hogy a törvény megfeleljen a társadalom állapotának, s következésképp tiszteljék és alkalmazni tudják.” Révész hozzáteszi: „A kormánytöbbség úgy próbál szembenézni a szekularizálódott, az egyház irányítása alól menthetetlenül kicsúszott társadalom állapotával, hogy ne kelljen szembenéznie vele. Fönntartja a keresztény Magyarország fikcióját, miközben adottnak veszi, hogy a lakosság kétharmadát maga alá soroló katolikus egyház álláspontjával csak veszíteni lehet. A magyar katolikus egyház pedig nem fogja álláspontja komoly számonkérésével veszélyeztetni a számára előnyös társadalmi és anyagi pozíciót biztosító protektori hatalmát. Az őszinte szó veresége a realizmus diadala.”

A Magyar Hírlap (1.,8.o.) Egyházi segítséget várnak a magyar önkormányzatok című összeállításából kiderül: sorra keresik fel a történelmi egyházakat oktatási intézményeik átadásának szándékával az önkormányzatok. Ez egy tavalyi törvénymódosítás révén sokkal egyszerűbb, a helyhatóságok milliós megtakarításokat remélnek az átadástól, ám a felekezetek óvatosak a kérdésben. A lap idézi Erdő Péter bíboros prímás múlt heti kijelentését: a Katolikus Egyház részéről egyelőre nem rendelkeznek arról információkkal, hogy pontosan milyen lesz a finanszírozási rendszer egy év múlva. A magyar katolikus egyházfő célként jelölte meg, hogy megtartsák jelenlegi iskoláikat. „Ezenkívül néhány helyen lehetséges, hogy egyes egyházi fenntartók átvesznek bizonyos iskolákat” – mondta Erdő Péter, de felhívta a figyelmet: a szerzetesrendeket a püspöki kar nem utasíthatja iskolák átvételére, de nem is tilthatja meg nekik, hogy átvegyenek iskolákat. A bíboros prímás szerint azonban az intézményátvételnek nem csak anyagi kockázata van, s mint mondta: „Nem szeretnénk olyan embereket katolikus intézményekbe kényszeríteni, akik maguktól nem szívesen vállalják ezt.” Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke pedig hangsúlyozta: az önkormányzatok nyilván szabadulni szeretnének bizonyos terhektől, „de fontos tudni, hogy az egyházi intézmények vezetői nem alapozhatnak a jelenlegi, kedvezőbbnek tűnő finanszírozási feltételekre, ugyanis ezek a rendszerek átalakítás előtt állnak.” Ezért a zsinat határozatban kérte a gyülekezeteket, hogy tartózkodjanak az önkormányzati szociális és oktatási intézmények átvételétől. Fabinyi Tanmás evangélikus püspök a lapnak elmondta: bár moratóriumot nem hirdettek, az óvatosság az ő részükről is egyértelmű, „nem akarjuk ugyanis túlvállalni magunkat.” Egyelőre két konkrét esetben körvonalazódik döntés: az egyik egy miskolci iskola átvétele, a másik Pestszentlőrincen, ahol Sztehlo Gábor Oktatási Központ néven óvoda, általános és középiskola egyesülésével indulhat egyházi fenntartású képzés, akár már szeptembertől.

Ugyancsak a Magyar Hírlap (Roma… 8.o.) közli, hogy bentlakásos roma szakkollégiumi hálózatot hoznak létre magyarországi történelmi egyházak. Szeptembertől Budapesten, Debrecenben és Miskolcon nyílik meg egy-egy szakkollégium a cigány egyetemisták és főiskolások számára. Kispesten a jezsuiták, Debrecenben a református egyház, Miskolcon pedig Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök támogatásával a katolikusok karolták fel a kezdeményezést. Kamarás István roma származású református presbiter a lapnak elmondta: az ötlettel még évekkel ezelőtt keresték meg Szabó István református püspököt, akinek tetszett az Európában egyedülálló kezdeményezés. A tervek szerint később újabb városokban is létrejönnek majd szakkollégiumok, így Nyíregyházán és Pécsett. Az MH értesülései szerint a Balog Zoltán vezette, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárság is támogathatja majd a kezdeményezést. Kamarás szerint ez a kezdeményezés azt is bizonyítja, hogy bár a cigányság nagy része szabadságszerető, mégis leginkább konzervatív, vallásos szellemiségű.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (13.o.) Apáti Miklós Lehetetlen kísérlet az Új Színházban címmel írt kritikát Michel de Ghelderode Virágos kert című – Assisi Szent Ferencről szóló – darabjának Új Színház-beli bemutatójáról. A darabot Szikora János rendezte. A kritikus szerint a darab nem igazán jó, sőt, rossz. „Madách ezt a színt ugyan beiktathatta volna a Tragédiába, de valamiért nem tette. Az nem újdonság, hogy ma is vannak szegények, az se nagy felfedezés, hogy a gazdagok néha eljátsszák, hogy segíteni akarnak rajtuk, s hogy ez mennyire felületes megoldás a szegények és az úri közönség felől nézve. E jámbor szent életével szembesülünk ugyan, de sem az előadás, sem színművészek nem győznek meg arról, hogy érdemes volna Rilke parancsát követni: ’Változtasd meg élted’!” Apáti őszintén tiszteli a ferences testvéreket, „… a maiak is sokat tesznek a társadalmi egyenlőtlenség okán. De sajnos a darab nem válaszol arra a kérdésre, hogy a mai világban, ahol nőttön-nő a szegény és a gazdag között a különbség, mit lehetne tenni. Holott… ez lett volna a célja a magyarországi bemutatónak. Hogy közben a celebekkel zsúfolt kereskedelmi adókkal kell vitáznia a színielőadásnak, az baj, de nem mentség.”

Magyar Kurír

(bd)