Napi sajtószemle

A Heti Válasz (9.o.) Pápai felmentés a zsidó népnek címmel felhívja a figyelmet, hogy a héten megjelenő új könyvében XVI. Benedek pápa minden korábbinál határozottabban felmenti a zsidó népet az istengyilkosság kollektív vádja alól. A Szentatya arra a következtetésre jut, hogy Jézust valójában a korabeli „jeruzsálemi szentély arisztokráciája” akarta halálra ítéltetni, amiért Jézus a zsidók királyának nevezte magát, megsértve ezzel az akkori törvényeket. A lap megjegyzi: ez az első alkalom, hogy egy pápa ilyen alapos elemzésben foglalkozik a Jézus halálára vonatkozó újszövetségi beszámolókkal és azok különféle értelmezéseivel.

A Magyar Fórumban (5.o.) Zsille Gábor A Visztulától  Dunáig főcímmel és A lengyel pápa alcímmel emlékszik arra, hogy az ezredfordulótól négy évig Krakkóban élt, ami azt is jelentette, hogy ennyi ideig II. János Pál mellett, az ő légkörében élt. A cikkíró felidézi, hogy egy házban lakott az idős íróval, Jan Józef Szczepanskival, aki „kristálytiszta ember volt, ráadásul gimnáziumi osztálytársa Karol Wojtylának. Néhány évvel később, a világháború idején vállvetve küzdöttek a Honi Hadseregben.” Az idős író – akárcsak a Szentatya – Parkinson-kórban szenvedett. II. János Pál havonta küldött neki egy saját kezűleg írt levelet, s még krakkói érsekként ő szentelte fel azt a II. világháborúban női börtönként funkcionáló épületet, amelynek falán egy Hitler-kép volt, amit Szczepanski kivágott és a kertben elégetett. Zsille azt is felidézi, hogy 1995-ben II. János Pál pápa az őserdő közepén találkozott egy pápua törzsfőnökkel, s fölteszi a kérdést, hogy „mi szükségeltetett ehhez… A kérdést nem zárhatjuk le azzal, hogy az egyik immár utazik, a másik immár mást eszik, ráadásul van lökhajtásos repülőgép. Valami más is kellett e találkozóhoz, egy meghatározhatatlan többlet: minden élő és hajdan volt ember lelkének rezdülései, s a világban munkáló erők, szellemi folyamatok titokzatos egybeesése. Mindez borzasztóan izgalmas.”   

A Népszabadság (Még forrnak… Martonyi… 7.o.) beszámolva a kedd este Kairóban lezajlott, tucatnyi halálos áldozatot követelő – a sebesültek száma 140 –, keresztény-muzulmán összecsapásról, kiemeli: a mostani összecsapást az váltotta ki, hogy a koptok – felháborodva azon, hogy néhány nappal ezelőtt lerombolták egy templomukat – megbénították Kairó belvárosát, a muzulmánok pedig megpróbálták szétkergetni őket. A lap idézi a Kairóban tárgyaló Martonyi János külügyminisztert, aki azt mondta: e rendkívül tragikus eset is újabb érv amellett, hogy mielőbb biztonságot és stabilitást kell teremteni a több mint 80 millió lakosú Egyiptomban.  

A Heti Válaszban (Állva meghalni… 60-61.o.) a Temesvárról Clevelandbe került, tavaly nyár óta pedig az amerikai foci-bajnokságban játszó Meskó Zoltán nyilatkozik, aki tevékeny karitatív munkát is végez. Elmondta, hogy Clevelandben a 120 éves Szent Erzsébet-templomba jár misére. „Gyermekkoromban nem szerettem templomba járni, és nem azért vagyok hívő, mert a családom is az. Saját élettapasztalatom miatt hiszem azt, hogy nem tartanék itt, ha nem jönne ’fentről’ a támogatás.”

Ugyancsak a Heti Válaszban (55.o.) Kézdi Beáta Aki a világ ellen megy címmel méltatja az Új Színházban március 5-én bemutatott, Szikora János által rendezett Virágos kert című darabot, melyet Michel de Ghelderode írt, Assisi Szent Ferenc életéről. A kritikus kiemeli az Isten Szegénykéjét alakító Száraz Dénes „felemelően őszinte, magával ragadó” játékát. A cikkíró fölteszi a kérdést: „És hogy miért kell ma a szentekről beszélni? Ahogy a szerzetes egyik követője mondta: ’Szentnek, jó kereszténynek, egyáltalán kereszténynek lenni nehéz’, illetve, ahogy Szent Ferenc fogalmazott: ’Kell valaki időnként, aki a világ ellen megy’.”

Magyar Kurír