Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Ungvári… 8.o.) beszámol arról, hogy tegnap Magyarország ungvári főkonzulátusán a kárpátaljai magyarság érdekében kifejtett tevékenységük elismeréseként magyar állami kitüntetéseket adtak át a közeledő március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából három kárpátaljai magyar személyiségnek – Gulácsy Lajosnak, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspökének, Bendász Dánielnek, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Egyházkerülete esperesének és Borbély Ibolyának, a beregszászi Bethlen Gábor Gimnázium nyugalmazott tanárának.

A Magyar Hírlap (A marosvásárhelyi főesperes… 6.o.) beszámolója szerint pénteken a Jobbik Vona Gábor pártelnök vezetésével elnökségi ülést tartott Marosvásárhelyen, de lakossági fórumot nem rendeztek. A radikális párt a belvárosi plébániához tartozó Deus Providebit Házat szerette volna kibérelni, de Oláh Dénes főesperes elzárkózott a terem kiadásától, mint mondta: a ház nem politikai célokra épült, ezért szóba sem jöhet, hogy az anyaországi párt lakossági fórumot tartson ott.
A Népszabadság (Nem kérnek… 8.o.) beszámolója azt emeli ki, hogy Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke felszólította az egyházakat, civil szervezeteket és a sajtót, hogy emeljék fel szavukat a Jobbikéhoz hasonló rendezvények ellen. Egyúttal elmarasztalta a katolikus egyházat, amiért teret adott a lakossági fórumnak – írja a balliberális lap, hozzátéve: a főesperesség visszavonta a terembérleti engedélyt. Az újság nem hozza Oláh Dénes fent idézett szavait. 

A Magyar Hírlapban (3. o.) Bayer Zsolt Isten és cukor címmel úgy véli: az új alkotmány első olvasatra tetszene mindenkinek. „Ezeresztendős államiság, hagyomány, múlt, történelem, szeretet, kereszténység – no és persze Isten. Nehéz ám mindebbe csak úgy belekötni. Saját erőből megtalálni benne a rosszat, a szörnyűt, a világvégét. Ehhez a felfedezéshez kellenek a diabolikus erők, a szétdobálók. És megjöttek, menetrend szerint. És mondják. Elemzik. Szétdobálják. Fuldokolnak a kereszténységtől, semmire való és senkitől sem háborgatott szabadságuk sivatagát féltik tőle… S mindegyik legfőképpen Istent bántja benne, mert Istennek nincs helye ilyesféle szövegekben. Ilyesféle szövegek legyenek pragmatikusak, szárazak, racionálisak, üresek és semmitmondóak. Mert ők az ilyesféle szövegekben ismernek önmagukra, s Istenben mindenféle fennköltséget, emelkedettséget, transzcendenst – urambocsá, valamiféle nemzetet összetartó, összefogó erőt éreznek. Igen, ami még nagyon-nagyon fáj nekik, az a nemzet. A nemzetet avíttasnak, idejétmúltnak tartják, helyette találták ki az olcsó cukrot. Istennel szembeni undorukat pedig csak akkor tudják legyűrni, ha a dollárt veszik kézbe. Mert a dolláron is ott virít a rémes felirat „In God We Trust” –, vagyis bízzunk Istenben. De a dollárt valahogy elviselik. Undorral biztosan, de valahogy zsebre gyűrik. De az új magyar alkotmányra már nincs erejük. Sokkal szebb lenne a világ nélkülük. De itt vannak, mit tehetünk, imádkozzunk érettük is."

A Magyar Nemzet (Többször… 2.o.) idézi Feldmájer Pétert, a Mazsihisz elnökét, aki közölte: nem találtak az alkotmány tervezetében olyan részt, amely sértené a magyarországi zsidóság érdekét, hiszen biztosítja  a vallásszabadságot és kétszer is megemlíti az emberi méltóság tiszteletben tartását. A Mazsihisz szerint szabályozni kellene azt is – ha nem is az alkotmányban –, hogy nemcsak az egyes embereknek van méltósága, hanem az emberek csoportjának is, és ezt sem lehet megsérteni. A Mazsihisz egyúttal kezdeményezi, hogy az egyházak többször szólalhassanak meg a közéleti műsorokban, s ennek lehetőségét biztosítsa a jelenleg készülő Közszolgálati Kódex.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Kristóf Attila Én nem tudom… (ki őriz minket…) címmel felidézi, hogy a közelmúltban a budapesti ferences templomba a szentmise elején „berohant egy szakadt ifjú, félmeztelenre vetkőzött és leborult az oltár elé. A hívők kissé meghökkentek. A miséző pap azonban nyugodt maradt és így szólt: imádkozzunk ezért a fiatalemberért! Majd négy fiatal szerzetes szelíden megpróbálta jobb belátásra bírni a meztelenkedőt, de ő eltűnt a sekrestyében. Végül két koldusriogató rendőr jött be odakintről, és elvezették a kissé beszipuzott ifjút. Azután imádkoztunk érte. Hogy a templomokban is szükség volna-e jól képzett őrző-védőkre, én nem tudom…”

Magyar Kurír 

(bd)