Napi sajtószemle

A Népszabadságban (2-3. o.) Friss Róbert Kitagadott köztársaságok című cikkének témája a hamarosan megszülető új alkotmány. A cikkíró azt állítja: 1990-nek az 1944 decemberében összeült Ideiglenes Nemzetgyűléshez van köze, amely 1946. február 1-jén kikiáltotta a II. Köztársaságot. „Erről azonban a Nemzeti hitvallás szerzői megfeledkeztek” – írja a szerző, egyúttal figyelemre méltónak tartja, hogy a II. Köztársaságról megfeledkezett Mindszenty József is, és idéz az egykori bíboros, hercegprímásnak 1958-ban a budapesti amerikai nagykövetségről az amerikai elnökhöz és külügyminiszterhez címzett leveléből, amelyben azt írja: „Kéthly Anna… Király Béla… és Nagy Ferenc… a Nemzeti Bizottság tagjaként megegyeztek, hogy amennyiben változások következnek be Magyarországon, 1945-öt fogadják el olyan normális évnek, amikor még törvényesség és rendezettség uralkodott. Eszerint mindent, ami 1945-ben történt legálisnak, helyesnek és megtámadhatatlannak tekintenek. Ez az álláspont azonban helytelen és veszedelmes… A magyar alkotmányosság fonala 1944 márciusában szakadt meg, a hitleri megszállás idején. A jogfolytonosság alapján ehhez kell visszatérnünk. Csakis 1944-et tekinthetjük normális évnek. Amennyiben 1945-öt fogadják el annak, az 1956-os szabadságharc, annak kegyetlen, brutális letörése s az azt követő deportálások és sorozatos kivégzések szintén legálisak. Akkor a szabadság miatti jelen aggodalmaink az illegálisak, ahogy az ENSZ teljes tevékenysége is a magyar ügyben. A másik oldalról pedig Moszkva cinizmusa és Kádár bakói lennének a legálisak.”
Friss Róbert szerint amikor Mindszenty József az 1944. március 19-én megszakadt jogfolytonossághoz való visszatérést ismerte el egyedül legálisnak, „akkor tagadva az 1946-ös köztársasági, az 1949-es népköztársasági berendezkedést, a Horthy-féle, király nélküli királyság legitimitásának elismerését szorgalmazta.” A cikkíró idézi a leveleket közzétevő Somorjai Ádám jezsuita szerzetest és Zinner Tibor történészt, akik szerint a bíboros „ekképp indirekt módon megkérdőjelezte a párizsi békeszerződést is.” A szerző hozzáteszi: „Tudják vagy sem, Mindszenty érvelését leporolva éppen ezt teszik most a preambulum megfogalmazói is, amikor a 2010-es alkotmányt közvetlenül a Horthy-rezsim államiságához próbálják kötni, s ezzel megtagadni mindent, ami 1945 és 1990 között történt. Van valami páni félelem abban, ahogy a magyar jobboldal megpróbálja kitörölni a történelemből a magyar köztársaságokat.”

A Népszava (Ön szerint 1., 3. o.) visszatér arra, hogy egy szombaton a kurucinfo által közzétett hanganyag szerint Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, hódmezővásárhelyi polgármester 2008 nyarán egy képviselőtestületi ülésen azt mondta: „Az ember kaparjon, gyűjtsön, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani.” (Azóta Lázár János a sajtó rendelkezésére bocsátotta a teljes szöveget, hangsúlyozva, hogy ő a megélhetési politikusokról beszélt – a szerk.) A Népszavában Ormos Mária a lap kérdésére – „Ön szerint mennyit ér Lázár János?” – azt válaszolta: „Jól keres, ezért pénzben kifejezve biztosan sokat. Empátiából azonban semmit. Mostanában sok keresztény szöveget olvastam, ezek másról sem szólnak, mint arról, hogyan kell az elesetteket, szegényeket védelmezni. Lázár együttműködik a kereszténydemokratákkal, így neki igazán nem szabadna elfelejtenie a keresztény tanításokat.”

A Népszabadság (Lázár-nap… 4. o.) meg nem nevezett magas rangú kereszténydemokrata politikusokat idéz, akiknek meggyőződése: hajtóvadászat folyik Lázár János ellen. Az egyik KDNP-s vezető emlékeztetett: a Biblia is azt mondja, hogy aki elássa a talentumot, az hibázik. Az teszi jól, aki forgatja.

Magyar Kurír

(bd)