Külföldi hírek
A Népszavában (13.o.) Rónay Tamás Milliókat várnak a torinói lepelhez címmel számol be arról, hogy tíz év után újra kiállították a torinói leplet. „Ismert közéleti személyiségek és politikusok özönlöttek a Keresztelő Szent János-székesegyházba. Megjelent például a FIAT első embere, Sergio Marchione.” A cikkíró idézi Severino Poletto torinói érseket: „Krisztus szenvedései a világ szenvedéseit tükrözik.” Rónay valószínűnek tartja, hogy „sosem kapunk választ arra, valóban a keresztről levett Krisztus holttestének lenyomata-e a lepel. De sokan úgy vélik, ez nem is annyira lényeges. Ereklyéről van szó, aminek a szenvedéstörténet szempontjából nem sok jelentősége van.”
Hazai hírek
A Magyar Demokratában (A budai kukák jóléte 22-23.o.) Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke nyilatkozik: „Húszezer lakás van végrehajtás alatt, és közel kétszázezer háztartás van veszélyben. Egy nagyvárosnyi ember kerülhet a hajléktalanság peremére. A hajléktalanság jelentős részben a vidéki kisfalvakból termelődik újjá, ahol jelen van az uzsora mint egy modern kori rabszolgaság, és ez összeér a jelzálogrendszerrel. Budapesten azért van több hajléktalan, mert a vidéki nyomornál az utcai lét is több perspektívát kínál. A budai kukák nagyobb jólétet tudnak biztosítani, mint a vidéki nyomor, ahol még a szeméttelep is ki van válogatva. Ahol sok ember megfordul, például egy aluljáróban, ott nagyobb a túlélési esély. Egy város több lehetőséget kínál a túlélésre, mint egy vidéki kistelepülés. Aki egy telet eltölt az utcán, annak hihetetlen túlélési stratégiái vannak. Az egész napi cselekvése abból áll, hogy a következő napot megélje. Az utcán élő emberek rehabilitálása szinte lehetetlen, ott legtöbbször csak a szenvedéscsillapítás jöhet szóba… Volt egy javaslatunk a kormánynak, amely egy mentorhálózat felállításáról szólt. Amikor egy család eladósodik, és nem fizeti a hitelt, akkor ne csak banki felszólítóleveleket kapjon, hanem valaki, aki nem banki alkalmazott, keresse fel a családot, és nézzék át együtt a család pénzügyeit. Ez azért fontos, mert itt kezdődik a zuhanórepülés. De ha már az eladósodási folyamat elején be tudunk avatkozni, akkor még meg tudjuk menteni a családot. Az államnak sokkal inkább a családokra kellene figyelni, és nem arra, hogy különböző bankkonszolidációkkal rendbe tegyük a bankokat.” Az alelnök elmondta azt is, mit várnak az új kormánytól: „Az elmúlt húsz évben nem tudtunk mit kezdeni a leszakadó településekkel. A hajléktalanoknak a legnagyobb tehertétel a magány, de a magányt közösségben is meg lehet élni, amikor az emberek azt érzik, nincs rájuk szükség, már busz sem jár a faluban. A statisztikai adatok alapján meg kellene határozni, melyek azok a települések, amelyek leszakadtak. Ott meg kell szüntetni a pályázati rendszert, és azonnal elkezdeni az építkezést. Kétségbe ejt, amikor egy településen, ahol nincs közút, közlekedés, bölcsőde, oktatás, munkahely, egy gazdasági lobbi eléri, hogy több százmillió forintért bevezessék a gázt. Miközben százmillióból új életet kezdhetne a település. Ez egyben a szociális lobbi teljes csődje is. Az ’Út a munkához’ elnevezésű közmunkaprogram úgy ahogy van, halott. Döbbenetes, de igaz, hogy a feketemunka jobban rehabilitál, mint a közmunka. Magyarországon közel egymillió cigány él. Ha közülük legalább néhány százezret nem tudunk felemelni nagyon gyorsan, lesz több százezer végleg leszakadt ember a maga nyomorával és gyakran az ebből fakadó agressziójával. Nem átképezni kell mindegyiküket, hanem azonnal betanított munkát adni. Az átképzésekre van uniós támogatás, de arra sajnos nincsen, hogy segédmunkát, betanított munkát kínáljunk nekik. A kilencvenes évek elején szinte nem is volt cigány a hajléktalanok között, ma pedig már húsz-huszonöt százalék a részarányuk. Sajnos már a cigány közösségek is elengedik a tagjaikat. Ez most a hajléktalanügyben a lehető legrosszabb hír. Van ötszáz olyan település, ahol egyetlen gyermekprogram sincs egy évben. A gyerekek kószálnak az utcán, és az egyetlen fűtött hely a kocsma. Ilyen egyszerű dolgokban is változást várok az új kormánytól. Szükség van a rendre, de ha egy szikár, érzéketlen, félelmet keltő rend lesz, akkor nem lesz jó hatása. Ha a rend mögött megjelenik a másik fájdalmát érteni is akaró szeretet, az egymásra figyelés, akkor nagyon gyorsan lehet változtatni az ország helyzetén.”
Magyar Kurír