Napi sajtószemle

A Népszava (Kinevezték… 2.o.) beszámol arról, hogy Bodonovich Jenőt nevezte ki média-és hírközlési biztossá Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke. A lap emlékeztet rá: Bodonovich szervezte korábban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkárságának jogászkonferenciáit, ügyvédként pedig katolikus egyházi méltóságokat védett abban a perben, amelyet az egyházi vezetők állítólagos állambiztonsági múltjának megismerhetősége érdekében indított egy újságíró 2005-ben.

A Népszabadság (1., 3. o.) Abortusz: a többség a nő szabad döntése mellett címmel ismerteti a Szinapszis Kft. felmérését, amely szerint a kérdésre – Mi a véleménye az abortuszról? – a következő válaszok születtek: családi, gazdasági problémák esetén elfogadható 42 százalék, teljesen elfogadható, mindenkinek a saját döntése, hogy megtartja-e magzatát 29 százalék, kizárólag orvosi indokokból elfogadható 25, semmiképp sem tartom elfogadhatónak 3, nem válaszolt 1 százalék. A Patriarchátust Ellenzők Társaságának szakértői szerint a kormány azzal tudná kifejezni, hogy valóban nem akarja az abortusz szigorítását, ha eleve be sem tenné az új alkotmányba a következő mondatot: „A magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

A Magyar Hírlapban (Két világ közt… 8.o.) Csókay András idegsebész, a miskolci székhelyű Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház osztályvezető főorvosa nyilatkozik, aki március 15-én megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Elmondta: „A japán földrengés-katasztrófa is megmutatta, hogy a természet uralja az embert, és nem fordítva. Sokszor tehetetlenek vagyunk a nálunk nagyobb erőkkel szemben, így nem győzhetünk bizonyos betegségek, valamint az elmúlás fölött. A bonctermekben is megtapasztalt ’porból lettünk, porrá leszünk’ igazsága rávezeti az embert arra, hogy egyre nagyobb alázattal kell munkálkodnia, de nem öncélúan, hanem mások épülésére. Ez kivétel nélkül mindenkire vonatkozik, akárhol álljon a hierarchiában. Nekem a keresztény hit adja az erőt, hogy elviseljem a nehézségeket, amiben sajnos bővelkedik a hazai egészségügy, és nem csak a betegségekre vagy azok kezelésére gondolok. Remélem, egyszer eljön az idő, amikor megbecsülik az áldozatos munkát végző egészségügyi dolgozókat, tisztelik a betegeket, és ezzel a gyógyítás végre az őt megillető helyre kerül.”

Magyar Kurír  

(bd)