Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) Tarics Péter Egyházi törvénykezés nemzetközi normákkal címmel írt publicisztikájában, amelyben szó szerint, ellenben hivatkozás nélkül idézi a Magyar Kurír tudósítását Szászfalvi László egyházügyi államtitkár  előadásáról, megállapítja: a készülő új egyházi törvénytervezet szövege nemzetközi példákra épül. A cikkíró kifejti: az angoloknál nincs külön közjogi személyiségük az egyházaknak, az államegyház anglikánokat leszámítva az egyházak civil egyesületként működnek. Három kategóriát lehet felállítani: az ír, a francia, a holland és az eddigi magyar szabályozás esik az elsőbe, ahol ugyanúgy kezelik az összes felekezetet. Angliában, Portugáliában és Görögországban tulajdonképpen államegyház van. Végül a belga, osztrák, olasz, német szabályozásban több kategóriába sorolják az egyházakat, ahogy a készülő magyar törvény is szándékozik tenni. Az olaszoknál a katolikus egyház helyzetét külön törvény rendezi. A harmadik kategóriában három szint van: közjogi státusú egyházak, magánjogi státusú egyházak és az egyesületek. A figyelembe vett szempontok is általában ugyanazok: honosság, létszám, hitelvek, történelmi hagyományok. Tarics rámutat, hogy az új egyházi törvény több kategóriába sorolja majd a vallási közösségeket. Az első kategóriába kerülnek a történelmi vagy hagyományos egyházak, a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó, nagy intézményi hálózatot fenntartó három keresztény felekezet, a katolikus, a református, az evangélikus, valamint a zsidó vallás tartozik majd ide. A feltételek között szerepel a legalább százéves honosság és a tíz- vagy huszonötezer fős tagság. A második kategória lesz az elismert egyházak, vallási közösségek kategóriája, a tervek szerint húsz év honosságot megkövetelve. Mindazok a közösségek, amelyek nem férnek bele az első két kategóriába, vallási egyesületet hozhatnak majd létre a civil jog alapján, és az ehhez kapcsolódó támogatásokban részesülhetnek majd. Tarics Péter reméli, hogy az új egyházi törvény kérdésében széles körű konszenzus jön létre hazánkban, mindenki megelégedésére.

A Népszabadságban (15. o.) Jon O’Brien A magyar trójai faló címmel kifogásolja, hogy az új alkotmány szövegében a magzati élet védelméről szóló rendelkezés elfogadása valójában megszüntetheti az abortuszhoz való hozzáférést, annak ellenére, hogy a magyarok többsége támogatja az ahhoz való jogot. A szerző a Cahtolics for Choice elnöke, és emlékeztet rá: „… bár az abortuszt illegálisnak nyilváníthatjuk, megszüntetni mégsem tudjuk. A nőknek mindenhol szükségük lehet abortuszra… és a hozzáférést korlátozó politikák komoly veszélynek teszik ki a nők életét, illetve a családjaik és közösségeik jólétét. Nagyon gyakran a katolikus egyház vezetői állnak e csaták frontvonalában. Mivel híveiket nem tudták meggyőzni arról, hogy kövessék a biológiai reprodukció kérdésköréhez tartozó parancsaikat, most a jogalkotókat próbálják meggyőzni arról, hogy az ő vágyaiknak megfelelően szigorítsák a jogszabályokat. Azonban nincs okuk így tenni. A katolikus hívők már régen eldöntötték, hogy az egyház tanítása a lelkiismereti szabadságról azt jelenti, hogy mindenki a saját meggyőződését követi, és hogy tiszteletben kell tartania mások jogát ugyanerre. Ez magában foglalja az abortuszhoz való jogot is, amivel kapcsolatban világos, hogy a katolikusok szerint a nőknek biztosítani kell a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést, amikor arra van szükség és amikor az – orvosi konzultációt követően – biztonságban elvégezhető.” A cikkíró rámutat: „Írországban az abortusz illegális. Néhányan azt szeretnék, hogy Magyarországon is az legyen, és ennek elérése érdekében feláldoznák a szabad és demokratikus társadalom egyik alapelemét.”

A Heti Válaszban (61-62.o.) Iancu Laura csángó költő nyilatkozik, aki március 15-én tette le kilencven honfitársával együtt az állampolgársági esküt. Elmondta: nagy elégtétel a csángóknak, hogy magyar állampolgárságot kaphatnak, hiszen Mátyás király óta mindenből kimaradtak. Az állampolgárság után kezdeményezni fogja nevének a módosítását, de előtte szeretné kideríteni, mi volt eredetileg a családnevük. Ezért kutatja a családjával kapcsolatos dokumentumokat, melyeket a helyi plébánián, a bákói megyei levéltárban és Jászvásáron, a római katolikus egyházi levéltárban keres. „Tudomásom szerint csak egyházi személyek számára engedélyezett a források kutatása. Kár, hogy a magyarországi papok nem foglalkoznak csángókutatással. Elmennék a Vatikánba is, ott őrzik az 1884 előtti iratokat, amelyek főleg latin nyelvűek. Ezeket Benda Kálmán történész kutatta, tette közzé, sajnos halálával ez a feltáró munka is megszakadt, nem akadt követője.” Iancu Laura elmondta azt is, néprajzosként most írja a PhD-értekezését, Vallás Magyarfaluban címmel. Kiemelte: „Minden tanulmány úgy kezdődik, hogy a csángók identitása a római katolikus vallásban merül ki, az egyház pedig uralja ezt a világot. Magyarfaluban nem voltak állami intézmények, polgármesteri hivatal, rendőrség, nem volt értelmiségi réteg, a társadalom nem volt hierarchizált. A vallási normarendszer, a szokásvilág működtette a társadalmat. Pap csak 1960-tól élt a faluban. A legtöbb településen az egyház egyáltalán nem, vagy csak félig volt jelen. Nem beszélve arról, hogy hit nélkül igencsak problémás volna a vallás működtetése. A földműves kultúrában az ember együtt él a természettel, az esőt, a meleget Isten adja, nélküle nem kerül kenyér az asztalra.”

Magyar Kurír

(bd)