Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (A Szentszék is támogatja… 3.o.) és a Magyar Nemzet (A forint… 3.o.) is beszámolnak arról, hogy Juliusz Janusz, a Vatikán hazánkból távozó nagykövete a magyar alkotmány kapcsán kifejezte elégedettségét a maga és a Szentszék nevében, hogy az új magyar alaptörvény tartalmazza Isten nevét, és rögzíti a házasság szentségét, valamint hogy a házasság egy férfi és egy nő szövetsége. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke pedig közölte: a nuncius támogatta és teológiai értelemben is elfogadta a készülő új alaptörvény magzatvédelemre vonatkozó passzusát.

A Népszava (2.o.) Elszabotálták az egyházi vizsgálatot? címmel az Indexre hivatkozva a Pcsi Egyházmegye  ügyével foglalkozik. 

A Népszabadság Hétvége mellékletében (4.o.) Csuhaj Ildikó A kereszténydemokraták éve című írása szerint a februári, Siófokon közösen tartott Fidesz-KDNP frakcióülés, amelyen az alkotmányozásról volt szól, „azt bizonyította, hogy Orbán Viktor miniszterelnök talán, Kövér László házelnök viszont nagy valószínűséggel nem érzékeli (vagy értelmezhetetlen számára), mit is jelent a KDNP-identitás. Az, hogy a KDNP a katolikus egyház társadalmi tanítását képviseli a politikai színtéren, és kötelességének érzi, hogy ennek érvényt is szerezzen. Ezért például az abortuszvita, a magzati élet védelmének alkotmányos kimondása terén a szövetséges óriással szemben is elmegy ’a falig’. Egészen addig, hogy ’nem kell új alkotmány’, ha abban nem szerepel, hogy az élet a fogantatástól kezdődik. Akkor is, ha ez csak egy deklaráció. Kövér László – a kiszivárgott hírek szerint – odáig ment Siófokon, hogy a vita hevében közölte: ’világnézeti párttal nem lehet tárgyalni’.” A cikkíró szerint azonban az, hogy a KDNP számára a katolikus egyház „talapzat – és az övéké szerintük az egyetlen történelmi párt az Országgyűlésben, amelyiknek a rendszerváltás előttről is van előzménye –, komoly identitásképző erő, nem jelenti, hogy a Fidesz-szövetség nélkül is, mint létező pártról kellene beszélni a KDNP-ről.” A lapnak kereszténydemokrata források elmondták: „A legmagasabb katolikus egyházi méltóságok tetszését is elnyerte a Fidesz-KDNP-alkotmány normaszöveg-tervezetének passzusa. Azt nem tették hozzá, de tudni lehet; a legmagasabb szinten követte figyelemmel a püspöki kar a magzati élet védelméről folytatott Fidesz-KDNP-egyeztetéseket. Emellett nyilván a vallásszabadsággal, a család intézményével kapcsolatos passzusokat, és a Nemzeti hitvallás címet viselő preambulumot, a kereszténység megjelenítését is.”

A Magyar Nemzet (Új tantárgyak… 4.o.) beszámol arról, hogy a Kalocsa-kecskeméti egyházmegye Lakitelken tartott, összevont papi továbbképzésén Hoffmann Rózsa, kulturális államtitkár előadásában a hitoktatás és az etikaoktatás kérdéseiről beszélt. Elmondta: a hittanoktatás kötelezővé tétele állami-önkormányzati iskolákban nincs napirenden, de az új oktatási jogszabályok megalkotása során fontos szempont, hogy a hittanórákra a tanítási időkeretben kerüljön sor. Az államtitkár leszögezte: az egyházakkal együttműködve tervezik az etikaoktatás bevezetését, többféle program alapján. Önálló tantárgyként az etika várhatóan a 8. és a 11. évfolyamon jelenik meg, de szerepet kap az alsó tagozatra tervezett úgynevezett beszélgetésórákon is és közvetve valamennyi tananyagban. Az államtitkárság a megújuló Nemzeti alaptanterv készítésekor kiemelt figyelmet fordít az erkölcsi nevelésre.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (25.o.) Emberképző címmel mutatja be a piaristák Alsógödön húsz éve működő szakmunkásiskoláját, amelyet különleges nevelési-oktatási módszerei tettek sikeressé. A cikk kiemeli: Jelenits István akkori tartományfőnök lelkesedésének köszönhető elsősorban, hogy a piaristák 1991-ben szakképző iskolát rendeztek be az ácsnak, asztalosnak, kőművesnek, kőfaragónak, szerkezetlakatosnak, karosszérialakatosnak vagy szerszámkészítőnek készülő fiúk számára. Szabó László igazgató, piarista tanár elmondta: a nyolcadik után a diákok 30 százaléka választja – általában kényszerből – a lehetőséget, hogy szakmát tanuljon. Ezek a 14-15 évesek a legsérülékenyebbek közül kerülnek ki: korábbi általános iskolai életük a tanulást illetően kudarcok sorozatából állt. A diákok közel hetven százaléka kényszerből választja ezt a pályát. A velük való nevelőmunka lényege az első két évben az önbizalom ébresztgetése, a jövőkép kialakítása. Ez csak kisközösségekben történhet meg. A piaristáknak jelenleg 360 tanulójuk van, amivel a kicsik közé számítanak, fegyelmezései gondjaik is elenyészőek a többiekéhez képest. A felvételnek nem kritériuma a vallásosság, többen úgy kerülnek ide, hogy meg sincsenek keresztelve. Havonta egyszer mennek közösen szentmisére, hittant is tanulnak. A hittanórákon azonban elsősorban a tanulók számára fontos témák, problémák kerülnek napirendre. Évente több diák keresztelkedik meg, illetve bérmálkozik. Az iskola igazgatója azonban elmondta azt is: a kialakult és jól működő képzési rendszer működőképességét erősen veszélyeztetné a közelmúltban nyilvánosságra került két elképzelés. A kereskedelmi és iparkamarával kötött kormánymegállapodás az egyik, amely nagyrészt kivonná a szakképzést az iskolákból, és a különböző vállalkozásokhoz irányítva a kezdetektől „életszerű körülmények” közé helyezné a diákokat. Az egykor valóban működő segéd-mester viszonyt újítanák fel. Ám Szabó László szerint képtelenség lenne a megreformált rendszert felállítani, mert az iparban nincs ehhez megfelelő számú és képesítésű szakoktató, ráadásul a jelenlegi céges világtól idegen az emberképzési szemlélet. A társadalom problémái is sokrétűbbek, mint korábban. A közismereti órákra és a nevelésre fordítható idő is jóval kevesebb lenne, hiszen a gyári munka ezt gátolná. A másik probléma a tankötelezettségi korhatárnak tizenöt évre való csökkentése. A tanulási kényszer idő előtti megszüntetésével a munkaerőpiacon valószínűleg váratlanul sok képzetlen fiatal jelenne meg, és feltételeztetően számos szakképző iskola is kiürülne. 

 
(bd)Magyar Kurír