Napi sajtószemle

A Magyar Demokratában (34.o.) Gazdag István Ratzinger, Lustiger és a deicídium címmel ironikusan írja: „Örömhír a katolikusoknak, a zsidóknak és a haladó emberiségnek egyaránt! A II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate nyilatkozatának szellemében és II. János Pál nyomdokain maradva legújabb könyvében XVI. Benedek is ’politikailag korrekt’ módon közelít Jézus megfeszítésének a kérdéséhez, amely pedig sokáig a legfőbb akadályát képezte a keresztények és a zsidók megbékélésének, mert az előbbiek – mint azóta kiderült: a Szentírást teljesen félreértelmezve – ’istengyilkossággal’ vádolták az utóbbiakat: kollektíve, holott a Krisztus haláláért természetesen csak Pontius Pilátus és legfeljebb néhány zsidó főember tehető felelőssé.” A cikkíró szerint XVI. Benedek pápa nem említette Lukács evangéliumának és az Apostolok cselekedeteinek  idevonatkozó részeit, vagy V. Szent Pius pápát – „A héber nép… hitszegőként és hálátlanként eltaszíttatott, miután aljas módon elvette Megváltója életét…” –, és Gazdag István szerint „… persze az sem nyilvánvaló”, hogy Szent Ágoston „a zsidó arisztokráciára” gondolt-e, amikor azt írta: „A zsidók ne mondják azt: Nem mi öltük meg a Krisztust.” A cikkíró hozzáteszi: „De oda se neki! Talmudista szőrszálhasogatás helyett inkább örvendezzünk, hogy a pápa által megvalósított történelmi revizionizmus végre érvényteleníti a második világháború vesztes népeire önkényesen és érdemtelenül rásütött ’kollektív bűnös’ stigmát. Hogy csak logikai és szemantikai bűvészkedés árán? Nem számít. Elvárható tehát, hogy ez alapján Izrael is visszafizeti azokat az orbitális összegeket, amelyeket a holokausztért való állítólagos kollektív felelősségük címén 1945 óta különböző népektől kizsarolt, és hogy bűnbánatot fog gyakorolni egy olyan esemény szégyenletes és gátlástalan kihasználásáért, amelyért tehát a népek (egész népek) nem tehetők felelőssé.” Gazdag szerint a Szentatyához hasonlóan vélekedett e kérdésben már Jean-Marie Lustiger is, Párizs egykori bíboros érseke, s állítja: „… Lustiger nemcsak önmagával keveredik ellentmondásba (előbb az evangélistákra hivatkozva elismeri, hogy a Krisztus halála Izrael népét is kompromittálja, utóbb Lukácsra hivatkozva azt mondja, hogy a nép néma szereplő maradt), hanem magával Lukáccsal is: ’Mindnyájan együtt kiáltották: Veszejtsd el őt és engedd szabadon Barabást”… Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. És ők azt kiabálták: Keresztre! Keresztre vele!...”

A Magyar Hírlap (Történelmi státus… 2.o.) közli, hogy ma megkezdődnek az egyeztetések az egyházi törvény tervezetéről Szászfalvi László egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkár és a katolikus, a református, az evangélikus egyház, valamint az izraelita felekezet vezetőivel. A lap emlékeztet rá: Szászfalvi korábban úgy nyilatkozott, a történelmi felekezetekkel való tárgyalásokat követően a kisebb, de a magyar társadalom életében jelentős befolyással bíró egyházakkal is asztalhoz ülnek. Az orgánum megemlíti: a koncepcó szerint több kategóriába sorolnák azt a több mint 300 vallási közösséget, amelyek ma bejegyzett egyházként tevékenykednek. A történelmi egyház státus elnyeréséhez legalább százéves múlttal vagy 25 ezer hívővel kell majd rendelkeznie. Ezen a körön túl lennének az úgynevezett elismert egyházak, azon közösségek pedig, amelyek egyik kategóriában sem szerepelnek, vallási egyesületként, a civilszervezetekre vonatkozó törvény alá tartozva működhetnének tovább. A tervek szerint minden jelenleg bejegyzett egyháznak újra kell majd regisztráltatnia magát a szigorúbb feltételek mellett a Fővárosi Bíróságon, ám a jogszabály részét képezné azon felekezetek listája, amelyek az államtitkárság szerint egyértelműen egyházként működnek.

A Magyar Nemzetnek (Hálát adni a teremtőnek… 15.o.) a nyolcvanéves Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző nyilatkozik, aki elmondta: „… hálát adni, megköszönni a Teremtőnek a nyolc évtized minden ajándékát illő és üdvös.”

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Vasadi Péteré… 15.o.) közli, tegnap a Magyar Írószövetségben a mai katolikus irodalom jeles képviselője, Vasadi Péter költő, író vehette át a Péterfi Vilmos-életműdíjat. Az alapítás tizedik évfordulójára megjelent Péterfi Vilmos emlékezete – az irodalmi alapítvány tíz éve című kiadványban a magányosok alternatív Kossuth-díjaként szerepel a kitüntetés, amelyet az ötvenes években börtönben szenvedő, később emigrációba kényszerülő felvidéki író halála előtt egy évvel alapított barátja, földije, Ébert Tibor költő biztatásra. Szentmártoni János, az írószövetség elnöke méltatásában elmondta: a pártállamban háttérbe szorított, kiemelkedő életművet megvalósító, keresztény magyar értékrendet képviselő Vasadi Péter méltó az egyik legrangosabb szakmai kitüntetésre.

Magyar Kurír