Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Már százezren… 1.,15.o.) beszámol arról, hogy Munkácsy Mihály legjelentősebb bibliai témájú műegyüttese, a Krisztus-trilógia – Krisztus Pilátus előtt, Ecce Homo, Golgota – százezredik látogatóját köszöntötte tegnap Csák Ferenc, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója és Pákh Imre műgyűjtő, a Golgota című festmény tulajdonosa. Utóbbi elmondta: a galéria királyi bálterme az eddigi legmegfelelőbb hely a trilógiának. „Nemcsak a tér szépsége, de elosztása miatt is elmondható, hogy a festmények végre a Krisztus-trilógiát megillető helyre kerültek. A világítás olyan különleges fényben mutatja a műveket, hogy a szakma által kissé kifakultnak tartott Ecce Homo színei sem tűnnek tompának. Nem túlzás azt mondani, hogy százhúsz év alatt most kerültek a legjobb helyre a festmények.” Pákh Imre elmondta azt is, hogy szóba került a népszerű tárlat idejének meghosszabbítása is, de erről még egyeztetni kell a múzeum vezetésével.

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (13.o.) Faggyas Sándor Handel feltámadásai címmel méltatja Georg Friedrich Handel német zeneszerző művészetét, felidézve: 270 éve, 1741-ben, túl volt egy agyvérzésen, hitelezői szorongatták, a kritikusok gúnyolták, a közönség közönyösen viszonyult a zenéjéhez. Az ekkor 56 éves, harminc éve Londonban élő zeneszerző, aki meggyógyult a négy évvel korábbi testi bénultságból, most lelkileg bénult meg, s kétségbeesetten kérdezgette: „Mi végre engedte Isten, hogy feltámadjak betegségemből, ha az emberek újra eltemetnek? Istenem, miért hagytál el engem?” Ám ekkor nem várt fordulat, „csoda” történik. Búcsúnak szánt koncertje után a fáradt és csüggedt Handel hazatérve egy csomagot talál az asztalán: barátja, a költő Charles Jennens bibliai szöveggyűjteménye az, amely Jézus, a Messiás életét és megváltó művét fogja át, és azt kéri Handeltől, írjon hozzá zenét. Faggyas Sándor szerint a lelki kínoktól gyötört művészt rögtön az első mondat – Izajás próféta könyvéből – villámként rázza meg: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek!” Handel még azon az éjszakán végigolvassa a Messiás szövegkönyvét, „és az ó- és újszövetségi igék – Izajástól és a zsoltároktól az evangéliumokon és Pál apostol levelein át a Jelenések könyvéig – meleg fényzuhatagként árasztják el, valamennyi szíve legmélyéig hatol, felszabadító, feltámasztó erővel… az Úrtól jött a szó, az örömhír, a kegyelem, és amikor eljut a Bárány menyegzőjéig (Jel 19,6)…, ’Alleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható’ –, ebből a szóból, ebből a hálából ujjongó muzsikát akar alkotni, hogy visszazengjen a földről ahhoz, aki a mindenséget alkotta.” Három hét múlva, 1741. szeptember 12-én Handel befejezi az oratóriumot, „az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb alkotását, amelynek allelujakórusát, ezt a felülmúlhatatlan hálaadó-dicsőítő éneket az elmúlt 270 év alatt sok millióan énekelték el, és sokkal többen hallgatták, hallgatják ma is megrendülten, a feltámadás misztériuma által megérintetten. Hála az Istennek – és hála Handelnek, akiről nem más, mint Beethoven mondta, hogy a legnagyobb zeneszerző volt, aki valaha élt” – zárja méltatását Faggyas Sándor.

A Magyar Nemzet (Koncert… 15.o.) beszámol arról, hogy szerdán, március 30-án a Belvárosi Szent Mihály-templomban jubileumi koncerttel köszöntötték a 80 éves Szokolay Sándor zeneszerzőt. Három új mű hangzott el: a Kamarakantáta Isten szeretetéről, az Erdélyi Zsuzsanna ihlette, Tamás Menyhért-versre komponált Ima-Asszony és az Ároni áldás. A lap szerint Szokolay minden műve, különösen ez a három darab vallomás arról, ahogy az alkotóművész látja a világ folyását, benne saját sorsát, s az egyetlen kiutat a bajokból: azt a mennyei békét, amelyhez csakis a megtisztuláson keresztül vezet az út. A Kossuth-díjas zeneszerzőt a koncerten Orbán Viktor és felesége, Lévai Anikó levélben, Korzenszky Richárd tihanyi perjel pedig személyesen köszöntötte.

Magyar Kurír