Napi sajtószemle

A Népszava (Történelmi egyház lesz… 2.o.) és a Magyar Nemzet (Hit gyülekezete… 2.o.) is közlik, hogy az egyházi törvény módosítása után a katolikus, a református, az evangélikus egyházak és a Mazsihisz mellé bekerülhet a történelmi egyházak közé a Hit Gyülekezete. Szászfalvi László, egyházügyi államtitkár ismertetéséből kiderült: a történelmi egyházzá nyilvánítás feltétele lenne a szervezet legalább százéves honossága, vagy hogy legalább 25 ezres lélekszámot mutasson fel. A Hit Gyülekezete utóbbinak megfelel, s rendelkezik a szintén feltétel országos intézményhálózattal is.

A Magyar Hírlap (A katasztrofális kormányzat következményei 4.o.) közli, hogy Gyerehaza.org. címen honlapot indított az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség a külföldet megjárt, ám onnan hazatérő tagjainak kezdeményezésére, s célja, hogy tanácsokkal lássa el, s támogassa azokat a fiatalokat, akik az előző kormányok 2002 és 2010 közötti, a fiatalságot elüldöző politikája miatt nem láttak esélyt itthon a boldogulásra, de most mégis hazatérnének. A weboldalt március 17-én az IKSZ elnöke, Stágel Bence és közép-magyarországi alelnöke, Azbej Tristan jelentette be. Utóbbi a lapnak elmondta: „Az elmúlt nyolc év katasztrofális kormányzása miatt a fiatalok előtt semmilyen pozitív jövőkép nem rajzolódott ki, úgy érezhették, esély sincs arra, hogy Magyarországon sikeres és boldog életet tudjanak élni. Ebben az időszakban riasztó mértékben hagyták el hazánkat a fiatalok, sőt egy nemrégiben készített akadémiai kutatás szerint a hazai középiskolásoknak csupán 39 százaléka vallott úgy, hogy felnőttként mindenképpen Magyarországon szeretne élni és tevékenykedni. Ezt a tendenciát meg kell fordítani, hiszen az országnak szüksége van tehetséges magyar fiatalokra.” 

A Magyar Nemzetben (Keresztény hitformák… 14.o.) Sturcz János művészettörténész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető docense nyilatkozik abból az alkalomból, hogy az ő válogatásában a debreceni Modem-ben látható az Istenem – keresztény nézőpont a kortárs magyar művészetben című kiállítás, amely tizenkét kortárs magyar művész hithez, valláshoz, transzcendenciához kötődő műveit mutatja be. Elmondta: „Egyrészt hihetetlen éhség érzékelhető az emberekben a transzcendens értékek iránt, de valahogy rossz irányokba kanalizálódik az érdeklődés. A hit egyre gazdagabban jelenik meg a kortárs művekben, és soha nem látott módon kitágult a transzcendencia kifejezésének eszköztársa is. Ugyanakkor a nagy múzeumokban, magángalériákban megjelenő, nemzetközi intézményes művészetben a történelmi vallások, különösen a kereszténység és a katolicizmus szinte szalonképtelen. Ami a nagy nyilvánosság előtt megjelenik, az legalábbis ambivalens, kétkedő vagy támadó a hittel, az egyházi intézményrendszerrel szemben. Nagyon fontos tehát, hogy ezekről a kérdésekről nyíltan beszéljünk, és belássuk, hogy a korábban a művészet – de az egész emberi élet – központi mozgató rugójaként működő metafizikai értékek háttérbe szorulása az egész kultúrát teszi sivárabbá.” A művészettörténész elmondta, hogyan rendezte be a képekkel a tárlatot: „Először is elvetettem a hagyományos, például az ó- és újszövetségi jeleneteket nyomon követő ikonográfiai vagy a művészek szerinti bemutatást. A kiállítás anyagát hét tematikus egységre osztottam. Az első rész a Párbeszéd a múlttal címet viseli, és a keresztény vallási és képi hagyományokat újraértelmező, új médiumokba átültető műveket mutat be. A szemben a jelennel című fejezet a hit és a vallás fenyegetett helyzetére, korunk szociális és ökológiai problémáira reagál. A szenvedés vállalása a cselekvő hit középpontjában álló szolidaritáson keresztül a földi térből a hit spirituális középpontja felé vezető utakat jelzi. A kiállítás további részében a csoda, az Isten megjelenésének, az epifániának különböző formái körvonalazódnak, istenfogalmaink, képzeteink vetülnek ki. A Hétköznapi csodában a ’játékos kedvű’, e világban felbukkanó Istennel, profán és szent, székszakíthatatlan egységével, valamint a csoda ábrázolását létrehozó művészi illúzió önironikus értelmezésével találkozhatunk. A segítő Istenben a megváltó Krisztus, a közbenjáró szentek és vigasztaló angyalok leghagyományosabb képzetei idéződnek meg a legmodernebb művészi eszközökkel. A természet – az Isten tükre a szakralitás hihetetlenül gazdag természetbeli megnyilatkozási formáit járja körül, Az Isten absztarkt képe – szent geometria pedig olyan munkákat mutat be, amelyek a szegletkő értelmű kocka, a kör, a csillag és más centrális motívumok segítségével utalnak a misztikus középre.”

Magyar Kurír