Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (8.o.) Hoppál Kál Bulcsú A bátorság pápája címmel felidézi XVI. Benedek pápa tavaly őszi, nagy-britanniai apostoli látogatását. A katolikus teológus szerző méltatóan szól arról, hogy mind II. János Pál, mind pedig utódja mertek, illetve mernek nyíltan egyértelműen fogalmazni a mai kor legégetőbb problémáiról, így például a jelenlegi egyházfő véleménye az, hogy a nonkonformizmus minimuma a problémára való bátor rámutatás. A cikkíró kifejti: „A világ halogató magatartása részben abból ered, hogy nem ismeri föl a problémát a maga súlyában, másrészt nem tudja, nem meri megfogalmazni. A kereszténység nonkonformizmusa ezzel a bátortalan magatartással szemben pozicionálja magát, de a világ cselekvésre képtelenségével szemben is, amikor egyértelmű cselekvésre szólít fel. A megtérés aktusa, a ’metanoia’, nem félemberrel kiváltható, lépésről lépésre haladó, megfontolt cselekedet, hanem az ember tökéletes elfordulását jelenti egész addigi életétől, amely egy teljesen új, istenes embert követel, az elme, az ész, az élet, a szív, a gondolkodás 180 fokos át-és megfordulását, teljes, valódi megváltoztatását. A nonkonformizmus tehát lényeget kimondó megfogalmazása a problémáknak – és egyértelmű válaszadás rájuk. Ezért tekinthető XVI. Benedek konzervatív gondolkodónak, aki élő párbeszédet is képes kialakítani. Bizonyosan érik majd az angliaiaknál is durvább és trágárabb támadások. Ő azonban bátorságából eredően fel meri vállalni azt az intellektuális feladatot, hogy szembenézzen velük. És most lesz 84 éves. Isten éltesse!”

A Népszabadságban (3.o.) Hargitai Miklós Egyházi rend című cikkének témája, hogy a kormány „… rendet kíván vágni az egyházak között: a szabályok szigorítása után csak mintegy száz olyan szervezet maradna, amely egyháznak nevezheti magát. Az állam így már megint olyasmibe avatkozik bele, amihez semmi köze, de még súlyosabb gond, hogy nem magát a problémát, hanem a tünetet orvosolja.” A cikkíró szerint ha a kormányzat „… lemondana arról a jogi értelemben nem is létező lehetőségről, hogy megmondja, mely utak vezetnek az üdvösséghez, és nem kövezné ki ezeket az ösvényeket olyan privilégiumokkal, amelyeknek a hithez van a legkevesebb közük, akkor foglalkozhatna minden érintett a saját dolgával: a politikusok a politikával, az egyházak a híveik lelki életével. Mindenki csak olyasmit veszítene, ami amúgy sem jár neki: a hatalom az egyház által eltérített szavazatokat, az egyház a hitélet szempontjából amúgy is értéktelen hatalmi befolyást.”

Ugyancsak a Népszabadságban (6.o.) Czene Gábor Takarítás a vallási piacon címmel kifejti: „A jobboldal korábban mindig a rövidebbet húzta, ha – azon a címen, hogy szigorítani kellene az egyházalapítás szabályait – hadjáratot indított a ’destruktív szekták’ ellen. A kudarcokból okulva a Fidesz–KDNP stratégiát váltott. A kormányzat próbál a lehető legtávolabb maradni a hitbeli–ideológiai csatározásoktól, és kevésbé irritáló, mi több, jogos igénnyel áll elő: az egyházaknak álcázott üzleti vállalkozásoktól és a pénzügyi visszaélésektől akarja megszabadítani a vallási piacot.” A szerző azonban kérdésesnek tartja, hogy valóban csak erről van-e szó? Cezene rámutat, hogy a buddhisták vagy például a muszlimok több egyházzal képviseltetik magukat, a Mazsihisz mellett a zsidó vallásban is különféle irányzatok jelentkeztek. „A rengeteg keresztény szerveződés között végképp nehéz kiigazodni. A kormányzat – ha már egyszer az egyházzá nyilvánítás terén hatáskört ad a politikának – aligha úszhatja meg, hogy döntőbíróként lépjen fel vallási kérdésben.”

Szintén a Népszabadságban (6.o.) Tanács István Heti két hittanóra? címmel idézi Kiss-Rigó László szeged–csanádi megyéspüspököt, aki néhány nappal ezelőtt a zsombói kultúrházban tartott „szülői értekezleten” azt mondta: Battonyától Kunszentmártonig 38 önkormányzat kérte, hogy szeptembertől a településükön létesítsen katolikus iskolát az egyházmegye. Jelenleg 13 iskolát és óvodát tartanak fenn, idén újabb 8–12-nek az átvételére lesz lehetőségük. Ahol megfogalmazódik ilyen irányú lakossági igény, ott az önkormányzat jelzi az egyházmegyének és tárgyalnak róla. Török Gáborné, a szülői választmány elnöke azonban a lappal közölte, hogy Zsombón ilyen irányú szülői igény eddig nem jelent meg. A szülők többek között azt kérdezték, hogy kötelező lesz-e megkereszteltetniük a gyerekeiket, illetve, hogy kötelező lesz-e a szülőknek misére járniuk? A püspök mindkét kérdésre azt válaszolta, egyik sem lesz kötelező, de a katolikus értékrendből következik. A riport szerint a szülők felháborodtak azon is, hogy Gyuris Zsolt polgármester szerint elsősorban erkölcsi okokból akarják átadni az iskolát az egyháznak. Később ezt úgy pontosította, hogy ha a szülők ellenzik, hogy az iskola a katolikus egyházhoz kerüljön, elállnak a tervektől, de évente 25 millióval kell kiegészíteni az állami normatívát. Az egyik szülő, Batiz Tamás pedig azt mondta: „Sikerült megosztani a falu lakosságát. Most majd mi is két táborra szakadunk: az egyik tábor gyerekei az egyházi iskolába járnak, a másiké pedig reggel fél hétkor az iskolabuszhoz ballagnak.” Ugyanis Szatymazra járhatnak iskolába azok, akik nem fogadják el a katolikus oktatást. 

A Magyar Nemzet („Mindenkinek meg kell bocsátani” 5.o.) riportjának témája, hogy kórházi kezelésre szorul a Somogy megyei Mesztegnyő plébánosa, Galambos Ferenc, akit kedden kora hajnalban rablótámadás során olyan súlyosan bántalmaztak, hogy jelenleg is kórházi kezelésre szorul (A témával kapcsolatban Lásd április 5-ei – Rablótámadás a mesztegnyői plébánián – és április 7-ei számunkban – Balás Béla püspök meglátogatta a kórházban gyógyuló mesztegnyői plébánost – című beszámolóinkat – szerk.) Bár a rendőrség nagy erőkkel indított nyomozást, egyelőre nem találják a tetteseket. A plébános nem tudja, hogy kik voltak a támadók, szinte kizárt, hogy bármelyiküket vagy akár csak a hangjukat felismerné. Elmondta: „Nem haragszom rájuk, Isten azt tanította nekünk, hogy mindenkinek meg kell bocsátanunk.” A riport szerint Galambos Ferenc a durva támadás ellenére megőrizte a jókedvét, s ezt csak fokozza, hogy hétfőn várhatóan kiengedik a kórházból.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (A Borgiák nyomában… 15.o.) Lotte Verbeek holland színésznő nyilatkozik, aki szerepel a Showtime amerikai csatorna The Borgias című, VI. Sándor pápaságáról készített – Magyarországon forgatott – sorozatában. (Az ellentmondásos pápát Jeremy Irons alakítja.) A színésznő elmondta: „Nem tudtam semmit a Borgiákról és Giulia Farneséről. A forgatókönyv viszont tetszett, és izgalmas volt múltban játszódó történetben, valós események feldolgozásában részt venni.”

Magyar Kurír