Napi sajtószemle

A Népszavában (10.o.) Simon Zoltán A nap embere címmel fűz kommentárt ahhoz, hogy XVI. Benedek pápa az Esztergom-budapesti főegyházmegye segédpüspökét, Udvardy Györgyöt nevezte ki pécsi megyéspüspökké. A cikkíró felvázolja azokat az eseményeket, melyek a korábbi megyéspüspök, Mayer Mihály lemondásához vezettek, s kiemeli: „Udvardy terveiről egyelőre nem tudni, de ha rendet tesz, és nemcsak az egyházi, de az állami törvényeket is betartja, akkor a pápa jól választott.”

A Magyar Hírlapban (3.o.) Bayer Zsolt Káosz-szervezők címmel felidézi: amikor olvasta, hogy Rédly Elemér győri plébános egymillió forintot ajánlott fel az államadósság csökkentésére, s a kezdeményezést felkarolva a kormány alapítványt hozott létre, az volt az első gondolata, vajon ki, mikor és hogyan fog belekötni a plébánosba. A cikkírónak nem kellett sokat várnia, a Heti Hetes már a múlt vasárnap megtette ezt. Egy betelefonáló elmondta, hogy ő nagyon örül a kezdeményezésnek, a maga részéről már felajánlotta az alapba az adóját, sőt a magány-nyugdíjpénztári befizetéseit is, sajnálja, ennél többet nem tehet. A Heti Hetes szereplői és közönsége „nyerítve nevetett a poénon, majd kommentálták a dolgot. Szóba került természetesen, vajon honnan van egy plébánosnak egymillió forintja (hálás röhögés a nézők soraiban), s vajon miképpen volt lehetséges, hogy a kormány egy nap alatt létrehozott egy alapítványt (még hálásabb röhögés).” Bayer pedig közben azon töprengett, „miképpen lehetséges, hogy ennyire másképpen látunk mindent ezen a világon. Miképpen lehetséges, hogy nincsen semmi, de semmi, amiről legalább véletlenül ugyanazt gondolnánk. Pedig nincsen.” A szerző szerint „korunk liberális kasztja, amely önmagát egyben sérthetetlennek és az egyetlen igazság letéteményesének tartja, a társadalomban meg akarja szervezni a Káoszt… Mégpedig úgy, hogy meg kell kérdőjelezni minden értéket, minden öröknek gondolt és érzett igazságot, és minderre rá kell fogni: ez a szabadság. Ez zajlik Európában és a nyugati világban nagyjából a ’68-as lázadás óta. Ha győznek, az emberi világnak vége lesz. Ha elfogy a türelem, olyan iszonyat következhet, amelyet el sem tudnak képzelni, rettegnek tőle. Ideje volna hát gondolkodni. S elfogadni, hogy az emberi világ vége és a lázadás iszonyata is elkerülhető. Mert vannak még, akik csak teremteni akarnak. Méghozzá társadalmat. Erős állammal, örök értékekkel, igazságokkal, hittel.”

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (2.o.) Mispál Attila filmrendező nyilatkozik abból az alkalomból, hogy 2008-ban, a Biblia Évében a debreceni Csokonai Színházban megrendezte Liszt Ferenc Krisztus-oratóriumát, amit nagyszombaton mutat be a Duna TV, 19 órai kezdettel. A Krisztus-oratórium arról is nevezetes, hogy a majdnem háromórányi művet teljes terjedelmében még nem nagyon mutatták be. A rendező elmondta: „Tudomásom szerint tévéfelvétel sem készült még belőle, tehát e tekintetben egyedülálló vállalkozás a miénk. És csakugyan, az úgynevezett teljes változatokban is találni zenei húzásokat… Az egyetlen szcenírozott változat 1938-ban került színre, a Budapesten megtartott eucharisztikus világkongresszus alkalmából. Fotók is tanúskodnak róla, hogy kiemelt művészeti eseményként az Operaházban, Oláh Gusztáv rendezésében mutatták be Liszt Ferenc Krisztus-oratóriumát. De nem a teljes művet. Kocsár Balázs zenei rendezőnek és a debreceni Csokonai Színháznak az a meglátása, hogy amit csak lehet, eredeti formájában, teljes terjedelmében kell bemutatni.” Mispál Attila szerint nem az a kérdés, hogy hívő vagy hitetlen jeleníti-e meg az evangéliumi gondolatokat, „ezek a tartalmak maguktól is hatnak. Az a kérdés, hogy az előadóművész, a rendező mennyire van ennek tudatában. Attól, hogy nem ismerjük, vagy esetleg gúny tárgyává tesszük, a Jézus-történet elemei ugyanúgy részei az életünknek és ugyanúgy hatnak, mintha szünet nélkül foglalkoznánk velük.”  

Magyar Kurír

(bd)