Napi sajtószemle

– 2011. április 22., péntek | 10:04

Az április 22-i nyomtatott lapok szemléje

A húsvét ünnepéről

A Népszabadság (XVI. Benedek… 1.o.) címlapon, néhány sorban, a Magyar Nemzet (Pápai szomorúság… 8.o.) hosszabban számolnak be arról, hogy sajnálattal szólt nagycsütörtöki szentmiséjében a Szentatya arról, hogy főként Nyugaton a keresztények nagy része a hitetlenség és az Istentől eltávolodás népe lett, a kereszténység központi országaiban belefáradtak hitükbe, beleuntak saját történelmükbe és kultúrájukba, keresztény hagyományaikba. 

A Népszava (Viharos nagyhét… 9.o.) két eseményt emel ki a nagyhétből. Az egyik, hogy Olaszországban a napokban mutatták be Nanni Moretti „Habemus Papam” című filmjét, amely nagy vihart kavart. A L’ Avvenire katolikus napilap cikkírója, Salvator Izzo például annyira felháborodott a képsorok láttán, amelyek szerinte „megsértik a vallást”, hogy a film bojkottjára szólított fel. Azt találta különösen felháborítónak, hogy a pápát gyakori pszichózisok gyötrik, pánikrohamai vannak. A bojkottra való felhívás eddig nem járt sikerrel, hosszú sorok kígyóznak a mozik bejárata előtt – írja a Népszava. A lap úgy véli: a rendező talán nem is lőtt annyira mellé. Legalábbis abból a szempontból, hogy megkísérelte bemutatni: a katolikus egyházfő „nemcsak Isten földi helytartója, ember is.” Az olasz püspöki konferencia televíziója, a SAT2000 elragadtatással beszél a filmről, s elismerő szavakkal illette a Vatikáni Rádió is, amely nagyon emberinek nevezte az alkotást. A Civilitá Cattolica jezsuita folyóirat úgy értékelt, hogy jó munkáról van szó. A Szentszék félhivatalos lapja, a L’Osservatore Romano pedig egyelőre hallgat. A Népszava szerint a film bojkottjára való felszólítás mögött Moretti állhat, mert ennél rafináltabb és hatékonyabb reklám aligha képzelhető el műve számára. A másik esemény, amit a Népszava figyelemre méltatott, hogy Colin Humphreys brit tudós a napokban közölte: az utolsó vacsora időpontja nem is a Krisztus keresztre feszítését, nagypénteket megelőző napon, azaz csütörtökön volt, hanem szerdán. A brit fizikus, akit tavaly II. Erzsébet királynő lovaggá ütött, bibliai szövegek, csillagászati megállapítások és egyéb kutatások alapján jutott erre a következtetésre. Humphreys kifejtette: az evangéliumok számos olyan utalást tartalmaznak, amelyek Jézust új Mózesként ábrázolják. A tudós a Krisztus születését jelző betlehemi csillag kortörténeti tanulmányozása alapján úgy látja, hogy a Bibliában is ezt a naptárt vették alapul. Egyúttal utal arra is, hogy míg Máté, Márk és Lukács szerint az utolsó vacsora a pészah zsidó ünnepre esett, János szerint egy nappal korábban. A brit tudós szerint valószínűbb is, hogy az utolsó vacsora és Krisztus keresztre feszítése között nem órák teltek el, hanem majdnem két nap.

A Magyar Hírlapban (Húsvét csodája… 1.,4.o.) Szabó István Dunamelléki református püspök nyilatkozik, aki elmondta: „Mára felnőtt egy nemzedék, amelyet internetfüggőnek mondanak, de ezt én inkább felületfüggésnek nevezném. Ilyen világban érvényes üzenet továbbításához először is hűségesnek kell lenni. Nem kell kétségbeesni azon, hogy a mi üzenetünket egy blogon vagy közösségi oldalon kétezren lájkolják. Vajon népszavazáson döntjük el, hogy van-e Isten vagy nincs? Szívós hűség kell önmagunkhoz és meggyőződött értékeinkhez. Másodszor türelem… A harmadik tanácsom a humor. A mai felülefüggéshez, kommunikációs pórázon tartáshoz hozzátartozik az emberek folytonos hiszterizálása is. A kiélezett nézettségi, látogatottsági, versenyben az embereket zsigeri úton kötnék magukhoz a médiamanipulátorok. Ez ellen a bölcs humor, a perspektivikus szemlélet segít. Ha rövid távon kelünk versenyre, vereségeket szenvedünk, hosszú távon azonban miénk a győzelem. S ez mindig is így volt. Gondoljunk Pál athéni igehirdetésére. Ott, a művelt, profi közegben a legtöbben kinevették. Talán elvétette a közvetlen megszólítást, nem értette mire harap a célközönség? Mégis, volt néhány atyafi, akinek szöget ütött a fejébe, hogy ez az ember mondott valamit. Ma Athénban erős keresztyén egyház él. A negyedik tanácsom az állhatatosság. Nekünk naponta állhatatosan meg kell harcolnunk a keresztény szabadságért – legfőképp önmagunk ellenében, s ráadásul egy olyan világban, ahol mindenki szabad akar lenni, közben pedig egyre jobban gúzsba kötik különféle képzetek, révületek. Meg kell tanulnunk várakozni, derűsen jövőbe nézni. Húsvét csodája, Jézus feltámadásának titka és ténye segít, hogy átéljük és megértsük: amit Isten megígért, az az eljövendő. Bizonnyal elérkezik… Nem mi menetelünk előre az időben, hanem az Isten érkezik hozzánk. A Jelenések Könyve… csodálatos felkiáltással ér véget, mikor a történelem zárófejezetét mutatja: ’Jövel, Uram Jézus!” Így a keresztyén ember szüntelenül adventben él, Isten teljes jövetelére vár. Ezt mindennap át is élhetjük a Szentlélek segítségével a hit által.”  

A Barikádban (Isten… 28.o.) Tamási József, Tiszaföldvár plébánosa nyilatkozik, aki a Torinói lepelről elmondta: „A csak a tudományokban hívő XX-XXI. századi társadalmaknak Isten feladta a leckét a Torinói lepellel. Vizsgálódj csak ember, légy kételkedő, de ha bizonyos dolgokra nem tudsz természetes magyarázatot adni, tételezd fel a természetfelettit! Ha úgy gondolod, csak véletlen egybeesések ezek a furcsa dolgok, vedd komolyan, hogy a véletlen Isten egyik fedőneve!” A plébános atya szerint a magyar húsvét szó „sajnos jellemző ránk, magyarokra. Azt tartjuk fontosnak, hogy a hús magunkhoz vétele végre újra engedélyezett a böjt után. Fogyasztói társadalom. S ha nincs élő kapcsolata valakinek hívő közösséggel, bizony összezsugorodik az ünnep, s jó esetben munkaszüneti nap lesz. Sokan – s valóban sokan – azonban komolyan veszik már a nagyböjtöt is. Gyónnak, áldoznak, lelkigyakorlatokon vesznek részt, keresztutat járnak, és tényleg gyakorolják a böjt különböző lehetőségeit. Így lesz igazi húsvétjuk, s nem csak nyuszis, hímes tojásos, locsolkodós napjaik. Ezt kívánom mindenkinek!”

A Hetekben (15-17.o.) Németh Sándor Aki legyőzte a világot címmel megállapítja: „A keresztény világ két történelmi és bibliai eseményre emlékezik húsvétkor: Jézus Krisztus halálára, eltemetésére és feltámadására, amely közel kétezer éve történt Jeruzsálemben – és Izrael Egyiptomból való exodusára, amely viszont közel 3500 évvel ezelőtt zajlott le. Mindkét történelmi esemény alapvetőn meghatározza napjainkban is minden ember Istenhez való viszonyát, földi és halál utáni sorsának alakulását.” A Hit Gyülekezetének vezetője leszögezi: „A feltámadással bekerült az új világ alapja a régi világrendszerbe. Azóta zajlik a kettő közötti kozmikus konfliktus, melynek kimenetelét véglegesen a Názáreti Jézus Krisztus visszajövetele és a feltámadás soron következő szakaszainak megvalósulása, valamint a nemzetek ítélete és az örök ítélet fogja eldönteni. Addig is a Názáreti tanítványainak küldetése az, hogy ezt az élő reménységet őrizzék és hirdessék a nemzeteknek.

Ugyancsak a Hetek a cikk alatt „Egy zsidó, a kereszten függve” címmel közli, hogy Jair Zakovics, a legjelentősebb izraeli egyetem, a jeruzsálemi Héber Egyetem Bibliatudományi tanszékének vezető professzora a közelmúltban verseskötetet adott ki, „Jésua az evangéliumokat olvassa” címmel. A 71 héber nyelvű költemény Jézust egyes szám első személyben szólaltatja meg. A Hetek megjegyzi: Zakovics nem keresztény, és az evangéliumok szövegeit gyakran szövegkritikai megközelítésben értelmezi, műve ennek ellenére egyedülálló abban a tekintetben, hogy Jézust kifejezetten zsidó, sőt izraeli szempontból érti meg, és személyét kifejezett szimpátiával közelíti meg. Ez fejeződik ki abban is, hogy teljes héber nevén Jésuának nevezi, nem pedig a zsidó vallási körökben megvetést kifejező arámi Jésu alakot használja. A hetvenegyből húsz vers Jézus kereszthalálát, a kereszten átélt élményeit vizionálja, ami az izraeli közegben szokatlan vállalkozás. 

Egyéb témák  


Tegnapi szemlénkben jeleztük, hogy Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök bejelentette: az általa irányított egyházmegye százmillió forintot fizet a kormány által létrehozott alapba. Az első felajánlást az idei Hit Pajzsa-díjas Rédly Elemér győri plébános, pápai prelátus tette. Ma a Magyar Nemzet (Az egyházmegyék is segítenek 1.,3.o.) is foglalkozik a témával. A lapnak Márfi Gyula veszprémi érsek elmondta: nagyon nemes gesztus a kezdeményezés. Saját egyházmegyéje gazdasági helyzetét nem nagyon ismeri, de a saját fizetéséből mindenképpen hozzájárul az államadósság törlesztéséhez. Ezt ajánlja püspöktársainak is. Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek viszont nem tudja támogatni a kezdeményezést. „Nekünk sajnos nincs pénzünk, rengeteg kiadásunk volt az elmúlt időszakban, számos műemlék épületet újítunk fel, ráadásul semmilyen uniós pályázaton nem nyertünk anyagi támogatást.” Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök pedig egyeztetésre vár. Szerinte szükséges lenne, ha a megyéspüspökök egyeztetnének az ügyben, és közös álláspontot alakítanának ki az esetleges támogatások ügyében. A Magyar Református Egyház hivatalosan még nem foglalkozott az üggyel, a közeljövőben alakítják ki álláspontjukat. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke ébresztésnek nevezte a kezdeményezést. Április 28-án, az Országos presbiteri találkozón feltehetőleg napirenden kívül tárgyalják ad ezt a kérdést. „Olyan új kezdeményezésről van szó, amire mindenképpen reagálnunk kell” – mondta az evangélikus püspök.

A Magyar Hírlapban (7.o.) Bogár László Tégy az államadósság ellen! címmel üdvözli Rédly Elemér pápai prelátus, kanonok, győri plébános és egyetemi hitoktató kezdeményezését, annak megrendítő emberségét, a cél nemességét, de a legnagyobb tisztelettel is úgy véli, hogy a kezdeményezés többszörös félreértésen alakul. A cikkíró kifejti: „A nép önzetlensége a vöröiszap ügyében szép erény, ám ez az ország most éppen abba látszik belepusztulni, hogy mindig csak a kifosztottak egyik csoportja igyekszik segíteni a másik, ott és akkor még nyomorultabb csoportján. Ráadásul az államadósság nagyságrendileg több mint ezerszerese a vörösiszap-katasztrófának, így az egyéni önfeláldozás itt már nem tud segíteni.” Bogár rámutat, hogy hazánk államadósság akkora, hogy minden átlagos családra 12 millió forintos teher esik, s ha valami katasztrófa folytán esedékessé válna a teljes adósság azonnali megfizetése, egyetlen pillanata alatt nincstelen földönfutóvá válna az ország 80 százaléka. Honfitársaink többsége nem a „jólététől” nem szeretne „hazafiatlanul” megválni, hanem a fizikai életétől. Ha pedig az első 40 százaléktól, a négymillió koldustól mindenét elvennék, akkor is csak a „rájuk eső rész” egy jelentéktelen hányadát kapnánk. Ezért Bogár szerint „… bármilyen nemes lelkű is a kezdeményező, a kérdést lehetetlen önzetlenséggel és közadakozással kezelni. Már csak azért sem, mert adósságunk horribilis növekedésének nyertesei is voltak, sőt folyamatosan vannak… A hazafiságot ezért most az okok, a felelősök és a haszonélvezők haladéktalan megnevezése, ’hazafiatlanságuk’ feltárása és az országból így kisibolt irdatlan vagyon visszaszerzése jelentené. Egy ilyen ’önző’, vagyis önmagunk létét bátran megtartani akaró kezdeményezéshez valószínűleg sokkal többen csatlakoznának.”

A Magyar Nemzet (Díjazták… 14.o.) beszámol arról, hogy az amerikai gospel és keresztény zenei élet legjobbjait ünnepelték szerdán az atlanti Fox Theaterben megrendezett díjátadó gálán. Az est főszereplője az olasz-amerikai származású Francesca Battistelli volt, aki az év művésze, női énekese és kortárs popfelvételért járó díjjal gazdagodva térhetett haza a ceremóniáról. A 25 éves énekesnő második, Hundred More Years című lemeze a Billboard keresztény albumok listájának első helyéig jutott az elmúlt hónapban.

Magyar Kurír