Napi sajtószemle

A Népszava (Tarlós… 1.,3.o.) és a Magyar Hírlap (Új… 3.o.) is beszámolnak arról, hogy a Fővárosi Közgyűlés döntése értelmében a jövőben a vasárnap boldoggá avatandó II. János Pál pápáról nevezik el a VIII. kerületi Köztársaság teret.

A Magyar Fórumban (A Visztulától… 5.o.) Zsille Gábor II. János Pál magyarul még meg nem jelent önéletírásából idéz: „Szolgálatom különféle tapasztalatai között is szüntelenül tudatában vagyok annak, mily hálával tartozom ama hitbéli, kulturális és történelmi örökségnek, amelyet szülőföldemről hoztam. A teljes lengyel történelmet, kultúrát, tudatot és nyelvet magamba gyűjtöttem. A mai napig, ha valamit papírra kell vetnem, lengyelül írok. Az anyanyelv pótolhatatlan. Hallatlanul hálás vagyok a nemzetemnek, a lengyel iskolámnak, a lengyel egyetemnek, a lengyel egyháznak, a lengyel történelmi tudatnak, hogy ily megfelelő felkészültséggel találkozhatom az emberiség megannyi jelenkori tapasztalatával. A tény, hogy az Egyház láthatárán felbukkant egy lengyel pápa, véleményem szerint elsősorban a Gondviselés műve; a Gondviselésé, amely a különböző tapasztalatok révén felkészítette nemzetünket arra a pillanatra, amelyben éppen egy lengyel férfi bizonyult a lelkiekben legfelkészültebbnek – még az ő népének hatalmas szenvedései közepette is – arra, hogy megértse a világ jelen pillanatát. Amikor ezt mondom, semmi más érzés nem munkál bennem, csupán a hála: úgy a Gondviselésnek, mint a nemzetemnek – e nemzet történelmének, lelki múltjának, hatalmas szenvedésének, hiszen mindezek fiának és örökösének érzem magam. Egy olyan nemzet fia vagyok, amely a történelem legborzalmasabb tanulságait tapasztalta meg, amelyet szomszédjai számos alkalommal halálra ítéltek – ám ő életben maradt és önmaga maradt.”

A Heti Válaszban (Ötről a hatra… 41-42.o.) Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője nyilatkozik, aki figyelmeztet: „A jövőt nem siránkozással lehet meghódítani, hanem becsületes munkával, és főleg nagy élő hittel, bizalommal. Mindig azt mondom: már eljutottunk az ötről a hatra, most pedig a hatról a hétre kell eljutnunk. A kérdés az, le tudjuk-e vetni nyafogó stílusunkat, bölcsen, alázattal tudunk-e tervezni, és bízunk-e Istenben.” Csaba atya felidézi, hogy 2001-ben még csak a dévai és a szászvárosi központjuk volt meg. „Álmodtunk egy iskolát is Déván, de világossá vált, hogy nem fogjuk tudni megépíteni. Sokat vívódtam, s akkor dőlt el, hogy nem iskolát, hanem kollégiumokat, gyermekvédelmi központokat fogunk alapítani. Nekiálltunk, és azóta 63 helyen összesen 2200 gyerekünk van. Hol itt, hol ott misézek, az emberek ilyenkor adományokat adnak. Hálásan megköszönjük, a legkisebb segítség is számít. Milyen pici a hópehely, de ha sok van belőle, egy egész sípályát kitesz. Bennünk, egyszerű, civil emberekben hihetetlen erő van, csak mernünk kell álmodni és összefogni. Úgyhogy ez a tíz év nagyon fontos volt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az árva gyerekek életében.” Böjte Csaba közölte azt is, a magyarigazolványt ő is kiváltotta, magának és több száz gyermekének is. Elmondta azt is: „Annyira csodálom Jézusban, hogy újból és újból talpra áll. Heródes már karácsonykor az életére tör, de Jézus nem kapja fel a vizet, nem sértődik meg. Mindig újrakezdi. Virágvasárnap, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, se Heródes, se Pilátus, se Kajafás nem volt jelen. Visszautasították. Erre nem elmegy, hanem köztük marad. Húsvét hajnalán is azt mondja Mária Magdolnának: menj, szólj a többieknek, találkozunk Galileában, folytatjuk, ahol abbahagytuk. Közösségünknek sem szabadna elkeseredni, újra kell kezdeni, ha kell, átdöfött szívvel továbbmenni. Ha az újrakezdés bátorsága megvan a népünkben, nincs erő, amely el tudna pusztítani bennünket.”

Magyar Kurír    

(bd)