Napi sajtószemle

A Népszabadságban (1.o.) Kácsor Zsolt Megmagyarázzuk a történelmet címmel felidézi, hogy vasárnap egy kocsmában nézte végig II. János Pál boldoggáavatását, s idéz egy spanyol turistát, aki „egyházi cirkusznak” nevezte a szertartást, amitől megint erőre kapnak majd Spanyolországban „a keresztények,”, de erről főleg a jelenlegi, Zapotero vezette baloldali kormány tehet, mert nem tartotta be ígéreteit.

A Magyar Hírlapban (7.o.) Alexa Károly Itt van május elseje! címmel reformátusként méltatja Boldog II. János Pál érdemeit, „… akinél többet aligha tett valaki is azért, hogy a szabadság és a szeretet, a hit és bizalom újra teret nyerjen a szabadsághiányos és szerettetlen, hitetlen és bizalmát veszített ezredfordulós világban… hivatalosan is elismeri az egyház azt, amit a hívek már régóta tudnak. És nemcsak a katolikusok, hanem azok is, akik nem hisznek a boldogok ’közbenjárásában’, vagy az ereklyék csodatevő erejében. Akik abban hisznek, hogy ez a pár éve eltávozott lengyel ember sorsa megrendítő példa volt, aki megkapta azt a szerepet a sorstól, amit lélekkel és akarattal teljesen ki tudott tölteni, és aki-ami által talán valamennyien ’egy kicsit jobb emberré’ tudtunk válni, ahogy az egyik magyar zarándok fogalmazott. Nekem ez volt a közbenjárás, ez a szerep: lehetőség az átjárásra a mindennapi és a jobbik énem között.”  

A Magyar Demokratában (33-34.o.) Hankó Ildikó Santo subito címmel felidézi, hogy örökre felejthetetlen marad számunkra Boldog II. János Pál első, 1991-ben tett apostoli látogatása: „Ittléte bizonyságot tett arról, hogy Magyarország keresztény állam. Katarzist váltott ki sokakban az a szenvedés, amit élete nagy részében szótlanul tűrt. Küldetését befejezve, szinte az egész világ szeme láttára adta vissza lelkét Teremtőjének.” A cikkíró rámutat: a Szentatyát érték bírálatok konzervatív és liberális körökből egyaránt. „Egyes csoportok szerint túl konzervatív, mások szerint túl liberális volt. Ember volt és Jézus Krisztus földi helytartója.” Hankó Ilidkó emlékeztet rá: egyik életrajzírója, André Fossard egyszer megkérdezte a vasárnap boldoggá avatott pápát, hogy mi lenne az egyetlen mondat, amit örökül hagyna az utókornak. A válasz: „Az igazság szabaddá tesz titeket.”   

Közlik a lapok (Népszabadság: Új ünnepet javasol… 2., Magyar Hírlap: Emléknap… 2.o.), hogy a KDNP országgyűlési képviselője, Michl József tegnap bejelentette: augusztus 15., Szűz Mária mennybevétele napjának munkaszüneti nappá nyilvánítását kezdeményezi a KDNP. Emlékeztetett rá: a kommunista diktatúra éveiben eltörölt ünnepet Magyarország történelmében, hagyományaiban, vallási életében betöltött szerepe miatt indokolt ismételten munkaszüneti nappá nyilvánítani. Fideszes és KDNP-s képviselők arra is javaslatot tettek tegnap, hogy az Országgyűlés július 22-ét nyilvánítsa az 1456. évi nándorfehérvári diadal emléknapjává.

A Magyar Nemzet (Kinyílt… 1.,11.o.) és a Magyar Hírlap („Kipateroltuk a valutaalapot” 9.o.) beszámolnak arról, hogy tegnap Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy fórumon elmondta: komoly szerepet szán a kormány annak az alapnak, amelyet önkéntes alapon az állampolgárok tölthetnek fel az államadósság csökkentése céljából. Kifejtette: megváltozik az ország, ha sikerül az alkotmányban is rögzített 50 százalékos GDP-arányos szint alá csökkenteni az államadósságot a felajánlások segítségével. Ez igen jó befektetés lenne a jövőben, erős védelem a gazdaságunk számára. Az adakozó a befizetett összeg nagyságával csökkentheti az adóalapját. A polgári napilap idézi Rédly Elemér győri plébánost, főiskolai tanárt, aki elsőként fizetett be egymillió forintot az államadósságot csökkentő alapba: azt reméli, hogy az önkéntes adomány mások által is követett lánca erkölcsi megújulást indíthat el az országban, enélkül ugyanis a gazdasági megújulás is elképzelhetetlen.

A Magyar Demokratában (A házasság… 58–61.o.) Rónaszékiné Keresztes Mónika, a Fidesz országgyűlési képviselője, hétgyermekes édesanya nyilatkozik abból az alkalomból, hogy vasárnap megkezdődött a Születés Hete programsorozat. Elmondta: „Sokkal több házasságot meg lehetne menteni, ha az emberek nem adnák fel rögtön. Az édesapám most nagypénteken, egy súlyos balesetet követő száznegyven napos szenvedés után elment, úgy, hogy még tudott első dédunokája és huszadik unokája születéséről. De ez alatt a keresztút alatt láttam a szüleimet, akiknek most nyáron lett volna az aranylakodalmuk, hogyan élték meg mindketten a személyiségük ellentétét. Édesapám, aki magyar-történelm szakos tanár volt, de világéletében tornászott, szívesen kivasalta még az ingét is, ugyanis volt egy belső igényből fakadó tartása. Anyu viszont inkább inspiratív személyiség, nem kimondottan anyáskodó típus. Ebben a néhány hónapban viszont fordult a kocka: édesapámnak meg kellett élnie a teljes kiszolgáltatottságot, anyunak pedig a huszonnégy órában való gondoskodást. Megindító volt látni, hogy egy szerelemben mennyi tartalék van, mit tud kihozni egy kapcsolatból a szeretet és a közösen megélt ötven év. Hogy mindig lehet több, csak azt hisszük, hogy majd egy idegen, egy másik hozza azt el, ahelyett, hogy egymásban keresnénk.” A Fidesz képviselőnője felidézte azt is: „Édesapám budapesti pedagógusként az átkosban – amikor sokan nem vállalták fel a keresztény értékrendet még akkor sem, ha e zsinórmérték mentén próbálták élni az életüket –, mindenféle pátosz nélkül fogott, és elvitt minket vasárnap a templomba. Tőlünk kétutcányira volt a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola, ahol édesapám történelmet tanított, mellette pedig a Kruspér utcai kápolna. Elmentünk a feltámadási körmenetre is, miközben tudtuk, hogy az ismerősei látnak minket – ezért pedig nem járt jutalom. Nem kaptam Trapper farmert és selyemgarbót sem, de ma visszaemlékezve ezekre az évekre, úgy látom, ennek nem volt jelentősége. Ami pedig most bekerült a napokban elfogadott Alaptörvénybe, azt ő mind megélte, s nekem azzal, hogy következetesen kitartott az elvei mellett, hihetetlen értékrendet adott. Nem volt ennek hangzatossága, de mégis belém ivódott, ebből élek a mai napig. A katolikus egyház törvényei egyébként szigorúak, de ha jól belegondolunk, az érdekeinkben azok. Minden, ami érték benne, az élet tisztelete, a tulajdon védelme, a házasságé – az mind értünk van. Ha az ember ezeket betartja, szabaddá lesz, sokkal inkább, mint a szabadság káoszában.”

A Világgazdaság (Egyszerűbb lesz… 1.,3.o.) szerint gyakorlatilag minden akadály elhárulna az elől, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok jogi nehézségek nélkül átadják iskoláikat az egyházaknak. Egy Fidesz-KDNP-s törvénymódosítási javaslat elvenné azt a lehetőséget, hogy a közbeszerzési törvény megkerülésére hivatkozva megtámadják az átadást, erre ugyanis az előterjesztők szerint is megvolt mindeddig a lehetőség a jogértelmezési viták miatt. Most azonban a hasonló megegyezéseket szeretnék kivenni a közbeszerzési törvény hatálya alól.

A Magyar Hírlapban (14.o.) Sinkovics Ferenc A vallásos és a hitben élő ember ereje címmel számol be a Károli Gáspár Református Egyetem Hősök, mártírok, áldozatok a XX. századi magyar reformátusságból című konferenciájáról, amelynek egyik alapgondolata a tudósító szerint a következő volt: „A hívő, hitben élő embert tartja legveszélyesebb ellenfelének minden diktatúra.” A fórumon Szászfalvi László államtitkár leszögezte: az elődök példája állami vezetőként, hitvallóként vagy egyszerű polgárként jelentős bátorítás és biztatás lehet a ma Magyarországa számára. A konferencia bepillantást adott a Kádár-korszakban létrehozott Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) „… igencsak ellentmondásos működésébe is. Ez a szál például máig elvarratlan fonala a hazai vallásosság történetének, meghasonlások, ha úgy tetszik, árulások és szomorú emberi, lelkészi sorsok kötődik hozzá.”

Magyar Kurír