Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (Tripoli püspöke… 6.o.) líbiai beszámolója kiemeli: a nap híre Rómából érkezett. Franco Frattini olasz külügyminiszter ugyanis közölte: elhiszi, amit Giovanni Innocenzo Martinellitől, Tripoli katolikus püspökétől hallott, hogy Moammer Kadhafi líbiai vezér szinte bizonyosan a fővároson, Tripolin kívül van, sőt valószínűleg megsebesült a NATO légitámadásaiban.

A Magyar Nemzet (3.o.) Európa keresztény lesz – vagy nem lesz címmel ismerteti Orbán Viktor miniszterelnöknek a német Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent interjújának főbb gondolatait. A miniszterelnök elutasította azt a feltételezést, hogy az új alaptörvényben szereplő Szent Korona Nagy-Magyarországot testesíti meg. Nem ezt, hanem valamennyi magyar összetartását. Hangsúlyozta, hogy az alaptörvénynek csak a magyar államhatárokon belül van hatálya. A kormányfő elutasította azokat a bírálatokat is, melyek szerint Isten említése a nem keresztény lakosság kirekesztését jelentené. Hozzátette azonban: Magyarország, Európa a jövőben vagy keresztény lesz, vagy nem fog létezni.

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (7.o.) Tarics Péter A jogi lehetőségek adottak címmel ír arról, hogy az idén jó pásztor vasárnapján, május 15-én rendezik meg a hagyományos imanapot Révkomáromban, amelyen az önálló magyar katolikus püspökségért imádkoznak a felvidéki magyar hívek. A cikkíró leszögezi: „Fontos az önálló magyar püspökség létrehozása Révkomáromban, illetve magyar megyéspüspök kinevezése azért is, hogy ne csak alkalmi megoldások szülessenek a magyar hívek pasztorációja területén, hanem központi irányítás alá és magyar kézbe kerüljön a felvidéki magyar hívek lelki gondozása.”

Szintén a Magyar Nemzetben (Megoldást a megoldhatatlanra is 5.o.) Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija nyilatkozik, aki elmondta: „Alapteológiai tételünk, hogy a Biblia szövegét mindenáron értelmeznünk kell. A leghajszálhasogatóbb módon is, egy szót is oldalakon keresztül tudunk vitatni. Ez a gondolkodásmód kialakítja azt, hogy állandóan keresem a megoldást a megoldhatatlanra is. Ez aztán mindenre kihat, a tudományos, a kulturális és az üzleti életre. Mindig kitaláljuk azt, hogyan lehetne azt a dolgot mégiscsak megcsinálni, megoldani.”Az EMIH vezető rabbija úgy látja: napjainkban a vallási és politikai antiszemitizmus mellett van egy harmadik is, „… az Izraellel példálódzó antiszemitizmus. Sokan, akik érzik, hogy a hagyományos antiszemitizmus vállalhatatlan, azok vagy tudatosan, vagy nem, az ilyen típusú érzelmeket átültetik Izraelnek mint a gonosz, elnyomó hatalomnak a képébe. Vallási antiszemitizmussal az ember már kevésbé találkozik. Úgy látom, ebben nagy előrelépés volt, hiszen a holokauszt problémája tudatosult az egyházban, a II. Vatikáni Zsinat, aztán II. János Pál mondatai, lépései nagyon sokat jelentettek. Nyilván azonban 2000 évet nem lehet 10-20-30 év alatt ledolgozni. Manapság inkább egyházközi diskurzus van. Én személyesen is rendszeresen meg vagyok híva bizonyos keresztény körökbe, hogy beszélgessünk a Bibliáról, a vallásról és minden másról. A mai világban ez összekötő kapocs is lehet.” Köves Slomó szerint a politikai antiszemitizmus nincs visszaszorulóban Magyarországon, sőt, az utóbbi három-négy évben erősebb hangokat kapott a társadalom egyes szegmenseiben, régebben a MIÉP-től, mostanában a Jobbik részéről találkozhatunk antiszemita megnyilvánulásokkal. Az EMIH vezető rabbija tényként szögezte le: a zsidó vallás alaptétele, hogy nem térítő. „A zsidó vallás azt mondja, hogy a zsidó nép arra lett kiválasztva többek közt, hogy az egyistenhitet, az úgynevezett Noé hét törvényét az ő vallásosságával, példamutatásával terjessze a világon. Erre a hét törvény és az egyistenhit terjesztésére a történelem nem nagyon adott explicit alkalmat. Örült a zsidó, ha hagyták, hogy zsidó legyen. Létezik azonban egy olyan gondolat is a zsidó vallásfilozófiában, hogy azzal, hogy a kereszténység létrejött, végső soron az egyistenhit, a jutalom és a büntetés, a szabad választás felelőssége, a jó és a rossz fogalma, a családi élet, a pihenőnap fontossága, a munka fontossága a világ nagy részébe eljutott. Nem is volt talán a történelem során olyan időszak, amikor ennyien érdeklődtek a zsidóság iránt.”   

Magyar Kurír