Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (2.o.) A Szent István-terv mindenkié címmel számol be a Polgárok Házában tegnap megtartott konferenciáról, amelyen kormánypárti politikusok és szakemberek mondták el véleményüket a Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes által meghirdetett, az egész Kárpát-medencére vonatkozó, térségfejlesztést, elhanyagolt épületek rendbetételét és felnőttképzést is magában foglaló Szent István-tervről. A rendezvény háziasszonya Juhász Judit, a Magyar Katolikus Rádió egykori vezérigazgató-helyettese volt. Hende Csaba honvédelmi miniszter figyelmeztetett: erre a programra nem szabad rátelepednie a politikának. Fokozatosan kell haladni az állam, az önkormányzatok és a civilek összefogásával. Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár kifejtette: szövetségessé kell tenni az államot, mert jelenleg ellenségként tekintünk rá. Makovecz Imre Kossuth-díjas építész a tervek megvalósításához egy konkrét szervezet létrehozását és az ehhez szükséges pénz előteremtését sürgette, valamint a környező országokkal az azonnali kapcsolatteremtést és együttműködést, hangsúlyozva, hogy „hallatlan ereje van a régiónak.” Böjte Csaba, a program megálmodója elmondta: egyszerű és szükséges dolgokra kell gondolni, például egy falu főterének kitakarítására, felújítására. Példaként említette az általa létrehozott gyermekotthont, ahol több mint kétezer gyerekről gondoskodik, és „soha nem marad meg az ebéd.” László Tamás XV. kerületi fideszes polgármester a népnevelést emelte ki, azt, hogy mindenki legyen gazdája az országnak. Ezzel ki lehet mozdítani helyzetükből a bezárkózott társadalom tagjait. A kerületi vezető az egyszerű eszközökről beszélt, melyek közül néhányat már meg is valósítottak, a hátrányos helyzetű fiataloknak felnőttképzést indítottak, filmklubot alapítottak, a lakótelepeken sportversenyeket szerveztek.

A Magyar Hírlapban (Könnyek… 4.o.) Sajtos Szilárd, az MH Afganisztánban szolgáló, tartományi újjáépítési csoportjának református tábori lelkésze nyilatkozik, aki éppen ebédelt, amikor megérkezett két bajtársa halálhíre. Elmondta: „… emberileg nincs magyarázat, értelem egyetlen halálra sem. Az Isten nem az ember halálát akarja, ezért küldte el Jézus Krisztust, aki legyőzte a halált, és új, maradandóbb életet biztosít számunkra. Nem lehet emberi magyarázat, s Isten gondolatait és útjait sem értjük sokszor. Botorság lenne tagadni, hogy ezek gyakran fájó gondolatok, ám a vigasz mindig elérhető. Erre garancia a Megváltó. Isten a legnagyobb bajban is kinyújtja felénk a kezét. Elismerem, könnyezve-lesújtva roppant nehéz azt elkapni, de azért vagyok itt, hogy segítsek a találkozásban… Nem szégyellem, nekem is könnyezett a szemem. Mi itt, távol a hazától egy kicsi, ám végsőkig összetartó, egymást szerető-féltő közösséget alkotunk. A bajban járókat, a gondoktól gyötörteket beosztottaktól a parancsnokig mindenki igyekszik segíteni. Családként élünk, a szó nemes értelmében. S nagyon fontos, több ezer kilométerről is egytől egyig osztozunk a rokonok gyászában, érezzük a fájdalmukat, és a Mindenható vigasztalását kérjük reájuk… A bajtársaink koporsója előtt állva nem adnak vigaszt az okok, Isten az, aki enyhíti a fájdalmat, és segít elhordozni ezt a hatalmas terhet. Egy ilyen katasztrófának az üzenete: bízzatok Istenben, aki ma is, most is, itt is szól az emberhez, s azt mondja: ’Én vagyok a feltámadás és az élet’. Figyeljetek még jobban egymásra, és ne roppanjatok össze a csapások súlya alatt. A szeretet áradása most valóságosan tapintható. Elanyagiasodott korunkban sokaknak nehéz hinni Isten igéjét, de ilyenkor megáll az ember, és szembesül emberi tehetetlenségével, csak az Úr az, aki segíteni tud a halállal kapcsolatban, Jézus Krisztus által. Innen, a messzi távolból, Afganisztánból üzenem haza, szeretetem-szeretetünk törhetetlen. S amíg Isten engedi, ezt fogom közvetíteni.”

Magyar Kurír