Napi sajtószemle

A Magyar Hírlapban (A hajó és kormányosa meg a viharos tenger 13.o.) Kálmán Peregrin OFM ferences szerzetes, egyháztörténész nyilatkozik, akinek szerkesztésében a közelmúltban jelent meg a Szent István Társulat gondozásában a Dokumentumok Grősz József kalocsai érsek hagyatékából 1956-1957. című kötet. A szerzetes atya elmondta: „Mindszentynek és Grősznek is az volt a célja, hogy megőrizze az egyház épségét a diktatúra fojtogató viszonyai között. De mindketten másként képzelték ezt, hiszen más volt pályájuk, hivatásuk története, eltérő karakterek voltak. Mindszenty például megérte azt, hogy felsorakozik mögé az ország, nagy konfrontációk hőse és mártírja lett, hercegprímási hivatalánál fogva politikai vezetőnek is tartotta magát. Grősznek nem adatott ilyen nagy koncepcióalkotás és iránymutatás. Mindig másodvonalban volt, jelképes, hogy amikor az első vonalba került, akkor is épp Mindszenty helyére lépett… A hajthatatlan Mindszentyvel szemben ő azt vallotta, hogy adott esetben kompromisszumokat is kell kötni a nagyobb bajok elkerülése végett. Mindebben talán az is szerepet játszott, hogy Mindszentynek nem kellett olyan súlyos terhekkel szembenéznie, mint Grősz Józsefnek, már ami az egyház egészét illeti. Nem kellett szembenéznie azzal például, hogy ott ül irodájának tőszomszédságában az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja. Mindszenty idejében még nem jutott el az állam az egyház kormányzásának megbénításáig, Grősz idején viszont igen. És igen, Mindszenty Józsefet is börtönbe zárták, de ott ’csak’ néhány embert kínoztak meg és ítéltek el a Grősz-perhez képest, amely a kommunista diktatúra egyik legnagyobb pere: sok mellékágával együtt tizenhét halálos ítéletet hajtottak végre benne.” A ferences egyháztörténész azt is felidézi, hogy „Mindszentyt 1956 elején azzal keresték meg a diktatúra emberei, hogy tegyen szolidaritási nyilatkozatot a fennálló államrend mellett, s akkor szabadon bocsátják. Mint ahogy a protestáns vezetőket is szabadon bocsátották. Mindszenty nemet mondott, Grősz viszont igent.” Kálmán Peregrin elmondta azt is, hogy úgy tudni: Grősz Józsefet beszervezték, „De végig arról panaszkodtak a jelentések, hogy semmilyen információt sem volt hajlandó adni, sőt kijátszotta az állami szerveket. Sok híve aggódott ekkortájt azért is, mert szabadulása után rendszermagasztaló nyilatkozatokat tett. Ám utána folyamatosan kialakította saját, kritikai karakterét. Vigyázott, hogy ne szaggassa meg a pártállam kerítését, de eközben keményen küzdött például a hitoktatás szabadságáért vagy egyházi személyek kiszabadításáért a börtönből.” A szerzetes atya idézi Mindszenty Józsefet, aki Grősz József 1956-os visszatérése idején azt írta róla emlékirataiban: „A mindig jóságos, hű Grősz érsek másodszor is kézbe vette a magyar egyház hajójának kormányzását.”

A Magyar Hírlap (Egyeztet… 3.o.) és a Népszabadság (Készül… 2.o.). beszámolói szerint Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyar Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a testület ülésén elmondta: az állam egyeztet az új egyházi törvényről az érintettekkel, a reformátusok a napokban kaptak egy munkaanyagot, amely még nem tekinthető a kormány álláspontjának. A kormány felkérte a történelmi egyházakat, hogy delegáljanak szakértőket a koncepció kidolgozásához, a törvényalkotói munkához. Egy szakértői egyeztetés már lezajlott, és több írásbeli javaslat is érkezett a tervezethez. A koncepció rögzíti az állam és az egyház szétválasztását, valamint pontosan meghatározza az egyház és a vallási tevékenység fogalmát.

Magyar Kurír