Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (1.o.) Kristóf Attila Mádl Ferenc halálára címmel a tegnap, 80 éves korában váratlanul elhunyt Mádl Ferenc volt köztársasági elnökre emlékszik, kiemelve: „Fájdalmas üresség van bennem, amit az enyhít, hogy a halál nem végleges. Ebben hitt ő is, s minden bizonnyal ez befolyásolta az egész életét, amelynek lényege volt a büszke alázat… Ezúttal nem csak szóvirág, hogy Teremtőjéhez tért meg, hiszen életműve, erkölcsisége, alázata mindig is a Teremtőbe vetett hitén alapult. Ez a reménység minden ilyen halálban, s ebben a reményben osztozunk feleségének, Dalma asszonynak, gyermekeinek és unokáinak gyászában, amely az ország gyászával közös.”

A Magyar Nemzet (Egyeztetnek… 2.o.) és a Magyar Hírlap (Formálódó… 2.o.) is beszámolt arról az MTI tudósítása alapján, hogy formálódik az új egyházi törvény. Az MTI által megszerzett munkaanyag kilenc egyházat nevesít, amely Magyarország történelmében és kultúrájában folyamatosan jelentős szerepet játszik. Minden bizonnyal ezek lesznek a történelmi egyházak: a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, az izraelita felekezet, az ortodox egyházak, az unitárius, a baptista, a metodista és a pünkösdi egyházak. További kategória a dokumentumban az „új protestáns egyházak,” s tekintettel arra, hogy a Hit Gyülekezete új protestáns egyházként értelmezi magát, minden bizonnyal ők ide fognak tartozni. Egy másik kategória „az Országgyűlés által elismert további vallási közösségek” s a „jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházak, amelyek a kormánnyal megállapodást köthetnek”, de itt a munkaanyag nem nevez meg konkrét egyházakat. 

A Magyar Hírlapban (Szükség van… 1.,8.o.) Lukács Tamás, a parlament emberi jogi bizottságának KDNP-s elnöke és Kukorelli István volt alkotmánybíró is üdvözli, hogy a hatályos egyházi törvényt hamarosan egy új váltja fel. Lukács Tamás olyan jogszabály megalkotását sürgette, amely mindenki számára biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. „Mindig tiltakoztam, amikor valaki azt mondta, hogy az állam anyagilag támogatja az egyházakat. Erről szó sincs. Az állam nem támogatást nyújt, hanem feladatvégzést finanszíroz… Magyarországon az állam mellett a legnagyobb intézményfenntartók az egyházak, amelyek aktívan részt vállalnak a közfeladatok elvégzésében. Napjaink szekularizált világában egyébként az államnak is érdeke, hogy legyenek értékeket közvetítő intézmények. Elég nagy baj, hogy a jelek szerint minden érték egyre relativizálódik a társadalomban, és úgy tűnik, mintha a cél a világnézet nélküli ember lenne, amely egyébként képtelenség. Az egyházak éppen ez ellen hatnak, s meggyőződésem szerint ez az egész országnak jó” – mondta a KDNP politikusa. Kukorelli István pedig rámutatott: a kétharmados parlamenti támogatás kritériuma korábban gátat vetett a lényeget érintő előterjesztéseknek. Az új alaptörvény kiegyensúlyozott, jó irányt mutat például „a kereszténység mint az államiságunkhoz köthető momentum kiemelésével. Mellette azonban ott van a magyar tradícióból és az európai gondolkodásból is levezethető gondolat, miszerint tiszteljük a más felekezetekhez tartozókat. Mindez már megjelenik Szent István intelmeiben is. Még tovább lapozva az alkotmányt, ott van az alapjogról szóló cikkely, amely biztosítja mindenkinek saját világnézete szabad megválasztását is. Megőrzésre méltónak tartom a ’90-es törvény preambulumát is, amely így szól: ’A magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői’.” 

A Népszabadságban (20.o.) Ötvös Zoltán Hit és makromolekula címmel mutatja be az idén Bolyai-díjjal kitüntetett Perczel András kémikust, aki a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett. A családban hagyomány, hogy mindenki a piaristákhoz járt. Vallásukat gyakorló emberekként azt tartották fontosnak, hogy a szakmai tudás és a hitbéli tudás egy szinten fejlődjön. A piaristáknál ezt a kettősséget megkapta. Olyan pap tanárok és világi tanárok nevelték – köztük volt Öveges József professzor –, akik az életüket az oktatásra tették fel. Szemléletet, keretrendszert adtak az életének, emberségre tanították, a másokra való odafigyelésre. Perczel András nem tartozott a legjobbak közé, ennek ellenére ő is megkapta mindazt a segítséget, ami a legjobbaknak járt. Perczel András hite sohasem került ellentétbe tudományával. Elmondta: „Valószínűleg jó nevelést kaptam, vagy nem gondolkodom olyan mélyenszántóan, hogy a létezésemet alapvetően meghatározó két világ feloldhatatlan konfliktusba kerüljön egymással. Inkább a fordítottját látom: a hit sokat segít abban, hogy az ember lássa azt, amit még nem tud, és bízzon benne, hogy érdemes az erőfeszítés, mert el lehet jutni a célig.” 

A Magyar Hírlapban (7.o.) Szentesi Zöldi László A kisalföldi Don Quijote címmel reagál arra, hogy a fideszes vezetésű győri önkormányzati képviselő-testület kulturális bizottsága elutasította Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész igazgatói pályázatát. A cikkíró lehetségesnek tartja, hogy Eperjesnek „… ezért kellett lakolnia. Mert keresztény és naponta jár szentmisére. Mert nemcsak hogy naponta jár szentmisére, de istenélményéről szívesen beszél az embereknek. Mert nem szabadgondolkodó, és az általa igazgatott színház nem a sötétségről, undorról, mocsokról szólna.”

Magyar Kurír