Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (2.o.) Isten és a szolidaritás szeretet vezette címmel számol be arról, hogy Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti érsek tegnap késő este a Szent István-bazilikában Mádl Ferenc volt köztársasági elnök lelkiüdvéért bemutatott szentmisén azt mondta: „Az elnök úr legfőbb értékként ismerte el Istent és a szolidaritás szeretetet az emberek iránt.” Szentbeszédében a magyar katolikus egyházfő emlékeztetett rá: a néhai államfő mindig ott volt, ha népünket baj érte, Dalma asszonnyal együtt részt vett a legfontosabb jótékonysági akciókban, személyes figyelemmel követte a rászorulókat. Felejthetetlen élmény volt, amikor II. János Pál pápa életének utolsó perceiben a késő éjszakai órán is tömegek imádkoztak a megnyitott templomokban, a Mátyás-templomban pedig Mádl Ferenc és felesége, Dalma asszony is a fohászkodó hívek között volt. „Nagyon fontos, hogy egy ország vezetőit és lakóit összekapcsolja a törvényesség, a polgári együvé tartozás, az emberi kulturális értékek tisztelete. De egészen különleges élmény, amikor együtt imádkozhatunk Isten színe előtt azzal az emberrel, aki a modern világ szabályai szerint népünk legfőbb képviselője” – mondta a bíboros prímás. Hozzátette: a néhai köztársasági elnök és felesége más esetekben is példamutató módon, hívő emberként vett részt azokon a szertartásokon, amikor Istenhez fordult a közösség.

A Magyar Nemzetben (15.o.) Pósa Zoltán Ellenállni a szirének csábító énekének címmel méltatja a Szent István Társulat idei ünnepi könyvhetén irodalmi kategóriában Stephanus-díjjal kitüntetett Hárs Ernő munkásságát, akinek Odüsszeusz visszanéz címmel jelent meg válogatott verseinek és műfordításainak kötete a társulatnál. A recenzens kiemeli: a költő pünkösdi tűnődéseiben „megnyugtatónak tartja, hogy amit Bábel tornya elvett tőlünk, azt pünkösd visszaadta. Hárs költőként, műfordítóként is a bibliai eredetű humanizmus szellemében alkot. Erről tanúskodik többek között a nagy Tasso-eposz, A megszabadított Jeruzsálem eddigi legjobb fordítása, Rainer Maria Rilke műve, a Mária élete, A passió előtt és számos híres újszövetségi ihletésű költemény magyarítása.”

Ugyancsak a Magyar Nemzetben (6.o.) Karátson Gábor Rasszisták címmel állítja: „Az, hogy a kereszténység mint intézmény, egyházak csoportja, hivatal az állatokkal és egyáltalán a természettel szemben szinte ijesztő közönnyel viseltetett, fájdalmas igazság, és nemcsak nincs mit szépíteni rajta, hanem ideje volna végre a dologgal szembenézni.” A cikkíró idéz a Jelenések könyvének végéből: „Méltó, hogy amaz megöletett bárány vegyen erőt, gazdagságot, bölcsességet, hatalmasságot, tisztességet, dicsőséget és áldást. Sőt minden teremtett állat, egy mennyben, földön, föld alatt, a tengerben, és minden ezekben való állat, hallám, hogy azt mondja vala a királyi székben ülőnek és a báránynak, áldás, tisztesség, dicsőség és hatalom mindörökkön örökké.” Karátson hozzáteszi: „Minden teremtett állat – vagyis „az Isten dicséretében, mindörökkön örökké, egy gyülekezetet alkotunk velük. Abban a könyvben olvassuk ezt, amelynek már a feltámadott Krisztus a központi alakja és az ihletője… Bánhatunk-e úgy a krisztusi gyülekezet tagjaival, ahogyan mi bánunk az állatokkal? Akkor csupán, ha nem hiszünk az egészben, de akkor ízléstelenség a kereszténységet emlegetni. Van persze még egy kifogásunk, és a mérhetetlen kegyetlenkedés hátterében ez húzódik meg – hogy a gyülekezet többi tagja más fajokhoz tartozik, mint mi. A szinte mindenki által elfogadott és igenelt rasszizmus lényege ugyanis éppen ez…” A szerző idézi Schopenhauert – „Az állatok világában az emberek az ördögök” – és felteszi a kérdést: „Mi lesz, ha a természet egyszer majd tükröt tart elénk, kik is vagyunk igazából? Én belenéztem abba a tükörbe álmaimban, és hirtelen érdekelni kezdett, nem volna-e mégis a jézusi próféciának számunka valami mondanivalója.”

Magyar Kurír