A Szentlélek ünnepéről
A Magyar Hírlap (Zászlóerdőben… 1.,4.o.) és a Magyar Nemzet (Elindultak… 1.,4.o.) is beszámolnak arról, hogy ezerötszáz zarándok kelt útra tegnap hajnalban a Keleti pályaudvarról a csíksomlyói búcsúra. Indulás előtt Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyéspüspök és Tőkés László volt református püspök, az EP alelnöke áldotta meg a szerelvényeket. A zarándokokkal tartott Hende Csaba honvédelmi miniszter is, aki a Magyar Hírlapnak elmondta: „Egy éve úgy jártunk Csíksomlyón, hogy még nem foglaltuk el hivatalunkat. Akkor a Szűzanya segítségét és áldását kértük az előttünk álló feladatok megoldására, most azért megyünk, hogy megköszönjük az erőt, amit ő adott nekünk, s további bátorítást nyerjünk a szeretetéből.” Hende Csaba szerint „a búcsún egy miniszter levetkezi köznapi stallumait, kilép a mókuskerékből. Egy lesz az éneklő, imádkozó tömeggel, egy a körmenettel.” A miniszter Böjte Csabát tartja a legnagyobb magyarnak, akinek szívhez szóló, közösségépítő prédikációit legalább egyszer mindenkinek illene meghallgatnia.” Hende Csaba elmondta azt is: „néhányan szó szerint nevetnek lelkesedésünkön. Ám ez csekély gond, s nem is kell haragudni rájuk.”
Ugyancsak a Magyar Hírlapban (11.o.) Faggyas Sándor Égi lángra várva címmel megállapítja: „A Szentlélek nyelvadománya volt és maradt mind a mai napig az a kommunikációs csoda, az a minden kétségbeesésen túli remény, amely az elcsüggedt, elidegenedett, talajt és utat vesztett embert felrázza, megeleveníti és összekapcsolja társaival. Erre a nyelvi és közösségteremtő csodára a kábító- és agymosó médiaipar és a virtuális közösségi média, bárhogy trükközik, nem képes. Csak az igaz vigaszt adó, a szeretetet és örömet sugárzó Szentlélek tud egyesíteni és fölemelni minket,’sárkányfog-veteményeket’ korra, nemre, nemzetiségre, nyelvre, világnézetre való tekintet nélkül.” A cikkíró szerint ezért kérjük piros pünkösd ünnepén énekszóval: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám,/ Égi lángod járja át szívem és a szám!”
A Hetekben (12-17.o.) Németh Sándor, a Hit Gyülekezet vezető lelkésze Ez az a nap címmel értekezik pünkösd ünnepéről. Leszögezi: „Jelen korunkban is zajlik a pünkösd élő és égő megtapasztalása, mert Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Nem függesztette fel főpapi szolgálatát az Atya jobbján."
Egyéb témák
A Magyar Nemzet (Sarkalatos… 2.o.) beszámolója szerint tegnap nyilvánosságra került az egyházakról szóló törvény tervezete. Eszerint bevett és elismert egyházként tartanák számon a történelmi keresztény egyházak és a zsidó felekezetek mellett az ortodoxokat, az unitáriusokat és a baptistákat. Más közösségek mellett a Hit Gyülekezete a jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházak kategóriájába tartozna. Ezenkívül működhet még 23, úgynevezett elismert vallási közösség is. A szcientológusok nem nevezhetnék magukat egyháznak.
Ugyancsak a Magyar Nemzet (24.o.) Újratervezés című beszámolója szerint nem lesz Székesfehérváron Királyi Séta, a szerződést június elején felmondták. Ezzel ismét nagyszabású, már sok energiát és pénzt felemésztett, uniós támogatást elnyert nagyberuházás esett kútba. A lapnak Cser-Palkovics András polgármester elmondta: a középkori királyi koronázótemplom nemzeti emlékhely, méltó bemutatása nem Brüsszel dolga, hanem nemzeti ügy. Költségeit sem kizárólag Székesfehérvárnak kell tehát állnia. Az egykori koronázótemplom romjait szakrális kegyhellyé kell alakítani, „a módosításban már csak ezeknek a szempontoknak kell szerepelniük, az idegenforgalmi szempontokat pedig ki kell zárni. A koncepció kidolgozását el kell indítani, és ennek során megfogalmazni, hogy mit is jelent a romkert fogalma, mit a nemzetnek Szent István bazilikája. Azt tervezik, hogy 2013-ban, Szent István halálának 975. és az 1938-as országgyűlés 75. évfordulóján – ekkor döntöttek arról, hogy augusztus 20. az államalapítás ünnepe lesz – már Székesfehérváron, a megújított nemzeti emlékhelyen rendezhetik az állami ünnepet.
Szintén a Magyar Nemzetben (25.o.) Lőcsei Gabriella Naggyá nőni című, Liszt Ferencről szóló írásában megállapítja: a 200 évvel ezelőtt született világhírű zongoraművész és zeneszerző „az önnevelés magasiskoláját kijárva próbálta a szeretet krisztusi törvényét mindennapjai mozgatórugójává tenni. Mindenkin segített, aki a támogatását kérte, s azokon is, akiknek a gondjaról csak az újsághasábokról értesült. Így jutott el 1839-ben az árvíz sújtotta Magyarországra, s így 1886-ban Bayreuthba, betegen, hogy az anyagi gondokkal viaskodó Wagner-fesztivál érdekében a puszta jelenlétével is diplomáciai szolgálatot teljesítsen.” A cikkíró megjegyzi: a „protestáns” Bayreuth nem értékelte a „félig fanciskánus” Liszt Ferenc áldozatvállalását, és Weimar is csak élcelődött, amikor Liszt Ferencet 1857-ben confraterként felvették Szent Ferenc rendjébe. Nem tudták, de talán nem is akarták tudni, hogy ezt a címet világi katolikusok ezrei viselték mindenütt a világban. Lőcsei Gabriella tényként állapítja meg, hogy Liszt Ferenc egész életében hitt Isten jóságában és könyörületességében és magától értetődő volt számára minden égi rendelés, valamint mindig kitüntetett rokonszenvvel viseltetett a cigányság irányában.
Magyar Kurír