Napi sajtószemle

A Magyar Hírlap (1.,3.,4.o.) Összefogva és eggyé lenni, a Magyar Nemzet (1.,5.o.) Százezrek Csíksomlyón címekkel számolnak be a csíksomlyói pünkösdi búcsúról, amelyen az idén is több százezren vettek részt. A Magyar Nemzet kiemeli, hogy az ünnepi szentmise főszónoka Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök volt, aki a hit melletti kiállásra és erkölcsi megújulásra buzdította a résztvevőket.
A Magyar Hírlap megállapítja: „Embert próbáló időben, hitben és emberi tartásban, nemzeti öntudatban való megerősítésben egyaránt része volt a több százezer zarándoknak a csíksomlyói búcsún pünkösdkor, a magyarság egyik legfontosabb vallási és nemzeti ünnepén.” A Magyar Hírlap összekötve a csíksomlyói búcsúról szóló tudósítással idézi Erdő Péter bíboros prímás, Esztergom-budapesti érseket, aki a tegnap, pünkösdhétfőn Máriaremetén megtartott Karizmák ünnepén figyelmeztetett: „Felelősek vagyunk népünk és kultúránk sorsáért, nekünk nem mindegy, hogy kihal-e a magyarság, és a kultúránk értékei megmaradnak.”

A Népszabadság (2.o.) Erős mondat, a Népszava (2.o.) Nem mindegy, hogy kihal-e a magyarság címekkel, a Magyar Nemzet (2.o.) pedig keretes beszámolóban, cím nélkül hozza a magyar katolikus egyházfő szavait.

A Magyar Nemzet (Pünkösd… 3.o.) beszámol arról is, hogy vasárnap a Bákó megyei Gyimesbükkön, az ezeréves határnál Hende Csaba honvédelmi miniszter átadta a Magyar Művészetért Árpád-díjat Gergely István plébánosnak, a Csibész Alapítvány vezetőjének. Közli a polgári napilap azt is, hogy a csíksomlyói búcsún részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is.

A Magyar Hírlap (Pünkösd napja… 4.o.) a protestáns egyházak ünnepi szertartásairól is tudósít. Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke pünkösdvasárnap délelőttjén a debreceni Nagytemplomban mutatott be istentiszteletet. Igehirdetésében kifejtette: „Isten azt üzeni, hogy mindennek következménye és súlya van. Rá kell döbbenni, hogy nincs semmi, amit következmény nélkül meg lehet ígérni, tenni vagy elmulasztani. Pünkösd a tiszta, kijózanító beszéd ideje. Nem attól nyög ez az ország, hogy éveken, talán évtizedeken át úgy éltünk, és olyan döntések születtek rólunk és az utódainkról, mintha ezeknek nem lenne következményük?” – tette fel a kérdést a református püspök. A budapesti Deák téri templomban pünkösdvasárnap Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke igehirdetésében kiemelte: „Pünkösd a kölcsönös megértés és a gyógyuló kommunikáció ünnepe.” A püspök rámutatott: megszoktuk, hogy elbeszélünk egymás mellett, egymás feje felett. Ez igaz a pártokra, a szülőkre és gyerekekre, a tanárokra és diákokra, az egyház és a világ kapcsolatára, de a párválasztásra is, ahol amikor kiderül, hogy nincs közös szókincs, az sokszor váláshoz vezet.

A Magyar Nemzet (Január elsején… 3.o.), a Magyar Hírlap (Tizenhárom… 2.o.) és a Népszabadság (Az állam… 1.,6.o.) is összeállítást készített arról, hogy ha a parlament elfogadja, 2012. január 1-jén hatályba lép a lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény, amely az új alkotmány alapján sarkalatos törvénynek minősül. Ugyanezen a napon hatályát veszti az egyházakról szóló törvény. A négy KDNP-s képviselő – Lukács Tamás, Vejkei Imre, Varga László, Harrach Péter – által benyújtott tervezet ellentétben a korábbi koncepciókkal, nem tartalmazza a történelmi egyház kifejezést. A javaslat három kategóriába sorolja az egyházakat és a vallási közösségeket. Az elismert egyházak körébe 13 egyház tartozik majd: a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus (Magyarországi Ortodox Exarchátus), a Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, a Magyarországi Román Ortodox Egyház Moszkvai Patriarchátus, a Magyarországi Unitárius Egyház és a Magyarországi Baptista Egyház. A következő kategóriába tartoznak a jelentős közcélú tevékenységet ellátó egyházak, amelyekkel a kormány megállapodást köt. Ide nyolc egyházat sorol a törvényjavaslat: a Magyarországi Metodista Egyházat, a Magyar Pünkösdi Egyházat, a Hetednapi Adventista Egyházat, az Erdélyi Gyülekezetet, a Hit Gyülekezetét, az Üdvhadsereg Szabadegyházat, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget és a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségét. Ezekkel az egyházakkal a kormány a megállapodásokat 2011. december 31-éig megköti. A harmadik kategóriába további 23 vallási közösség tartozik, amelyek országos lefedettségűek, világvallásokhoz kötődnek, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek, és ezzel egyidejűleg az Országgyűlés által elismert vallási közösségek. Idetartoznak többek között a különböző buddhista, iszlám, zsidó, anglikán vallási közösségek, a Jehova tanúi, a nazarénusok és néhány keresztény gyülekezet. A szcientológusok nem használhatják majd az egyház nevet.

A Népszabadság (Révésze 20.o.) bemutatja Dani Gyöngyit, aki évekkel ezelőtt öngyilkos akart lenni, leugrott egy ház tetejéről, de életben maradt. Olyan súlyosan megsérült azonban, hogy tolókocsiba került. Azóta több paralimpián is részt vett, jó néhány érmet szerzett. A gödöllői Szent István Egyetemen munkavállalási tanácsadóként végzett, azóta is segít a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségében (MEOSZ). A közelmúltban meghalt a férje. Gyöngyi úgy érzi, küldetése van a világban, méghozzá így, négy keréken. Felidézi: évekkel ezelőtt elhívták a barátai Nagymarosra egy lelkigyakorlatra. „Ódzkodott elmenni, úgy képzelte, hogy idős nénik morzsolgatják a rózsafüzért. De tényleg fiatalok voltak ott, és beszédet tartott egy atya, aki rendszeresen jár kórházakba olyanokhoz, akik öngyilkosságot próbáltak elkövetni. Gyöngyinek – aki még mindig nem tudta feldolgozni a saját öngyilkossági kísérletét – az volt a benyomása, hogy az atya neki beszél. És akkor érezte először, hogy megérinti a Jóisten. Közösségekbe kezdett járni, sokat imádkozott. Eleinte azért, hogy lábra álljon, és a végén már érezte is, hogy az imái meghallgatást nyertek: lábra állt. Nem úgy, ahogy ő akarta, hanem ahogy a Jóisten. Az imádságok a mostani gyászhelyzetben is erőt adnak neki; nem képzeli azt, hogy a férje megszűnt létezni.”

Magyar Kurír