Napi sajtószemle

– 2010. április 7., szerda | 8:47

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (15.o.) Jancsó Orsolya Film készült a bibliai állatokról címmel adja hírül, hogy Bibliai állatok címmel kétórás dokumentumfilm készült, amely a cikkíró szerint új megközelítését jelenti a Szentírásnak. A filmben a nézők megtekinthetik a Bibliában leírt teremtmények, a történeti és archeológiai nyomozás alapján megalkotott lehető legpontosabban rekonstruált változatát. A film többek között szól Éva csábító kígyójáról, a Jónás által leírt cetről, a bibliai exodust előidéző kígyóról és az Ezékiel által említett négyfejű angyalról. El Simcha Jacobivici producer föltette a kérdést: „Tudták, hogy a fáraó előtt nem Mózes dobta le a botját, amely kígyóvá változott, hanem testvére, Áron, és nem is kígyóvá változott, hanem krokodillá? Az egyiptomiak ugyanis istenként tisztelték a krokodilokat, így amikor az Áron által elővarázsolt állat bekebelezte egyiptomi társait, a fáraó megértette, hogy Izrael istene hatalmasabb az ő birodalmánál. A történet így sokkal érthetőbb, mint az eredeti héber szöveg félrefordításából származó kígyós változatban.”

Hazai hírek

A Magyar Hírlap (2.o.) A Fidesz mellett a KÉSZ címmel közli, hogy a választásokon való részvételre és a Fidesz-KDNP támogatására buzdítja a szavazókat a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ). A KÉSZ szerint „nem párt-, hanem civil radikalizmusra van szükség, amely a szélsőségekkel szemben komolyan veszi a politikai vezetők és az egész nemzet egymásra utaltságát. Szükség van a kétharmados többségre az elszámoltatás miatt, másrészt, hogy számon lehessen kérni az ellenzéki párt felelősségvállalását.”

Ugyancsak a Magyar Hírlapban (15.o.) Szerdahelyi Csongor Egy magyar misszionárius a halála után is utat mutat címmel ismerteti a március 22-én a székesfehérvári papi otthonban 78 éves korában elhunyt verbita szerzetes, Mészáros Ferenc életútját, aki fél évszázadon át volt misszionárius az Indonéziához tartozó Flores szigetén. A cikkíró kiemeli: „Mészáros Ferenc plébániája valóságos kis oázis volt. Kertje tangazdaság. Szinte minden trópusi gyümölcs megtermett nála, de a Kalocsáról hozott paprikapalánták meghonosításával is eredményesen kísérletezett. Virágaira volt a legbüszkébb. Nagy gonddal törődött velük, becézte, simogatta őket. ’Mert virág nélkül nem lehet élni’ – mondogatta. A nyolcvanas évektől háromévente jöhetett haza látogatóba. Ízig-vérig magyarnak tartotta magát, de már Flores volt az igazi otthona. Ott szeretett volna meghalni, de súlyos rákos betegsége miatt elöljárói utasítására haza kellett jönnie. Már nem tudott visszamenni övéihez, indonéz hívei közé, hogy abban a földben nyugodhasson, amelynek kereszténnyé tételén, népének nevelésén eredményesen fáradozott öt évtizeden át.”

Magyar Kurír