Napi sajtószemle

Beszámolók a külföldi és hazai húsvéti szertartásokról

Külföld

A Népszabadság (6.o.) Vita és szolidaritás a római húsvéton, a Népszava (2.o.) Erkölcsi megtérést sürgetett a pápa, a Magyar Nemzet (8.o.) Pápai kiútkeresés, a Magyar Hírlap (10.o.) A háborúból a békébe címekkel számolnak be a vatikáni szertartásokról, kiemelve, hogy XVI. Benedek pápa húsvétvasárnapi, urbi et orbi (Róma városának és a világnak) áldásában figyelmeztetett: az emberiségnek szellemi és erkölcsi megtérésre van szüksége.

A Népszabadság beszámolója szerint nagypéntek este a Colosseumnál és vasárnap a Szent Péter téren közel százezres tömeg tapsolta XVI. Benedeket, „A németek leginkább húsvétvasárnapi beszéde alatt éltették az egyházfőt, amikor a zuhogó esőben a tömeg a bazilikától egészen az Angyalvárig megtöltötte az utcákat.” Az orgánum szerint azonban „A papok által elkövetett szexuális zaklatás vádjai bélyeget nyomtak a sűrű program miatt is igen fáradtnak látszó, 83 éves pápa vezette szertartásokra. Nagypénteken a The New York Times újabb, az arizonai Tucson egyházmegyében a hetvenes években történt pedofíliaügyet húzott elő: a szentszéki szóvivő, Federico Lombardi az utóbbi hetek gyakorlatát követve most is azonnal cáfolt.”

A Népszava kivételével a többi országos politikai napilap közli azt is, hogy a pápa személyes prédikátora, Raniero Cantalamessa a nagypénteki liturgia alatt felolvasott egy levelet, amelyet a Szentatya megtámogatására írt a szerzője, Cantalamessa egy zsidó barátja: A sztereotípia használata, a személyes felelősség és vétség összekeverése a kollektív vétséggel, az antiszemitizmus legszégyenteljesebb jegyeire emlékeztetnek.” A párhuzamot európai és amerikai zsidó szervezetek megdöbbenéssel fogadták, és bírálták a pedofil papok áldozatainak szervezetei. A Vatikán közölte: az elhangzottak semmi esetre sem tükrözik a Szentszék hivatalos álláspontját. P. Cantalamessa pedig közölte: „Ha akaratom ellenére megbántottam a zsidóknak és a pedofília áldozatainak az érzékenységét, azt őszintén sajnálom, és bocsánatot kérek tőle.” A Népszabadság megjegyzi, hogy a pápát januárban a zsinagógában fogadó római főrabbi, Riccardo De Segni alkalmatlannak tartotta Cantalamessa hasonlatát a keresztény és a zsidó húsvét egybeesése miatt is. Vittorio Messori katolikus újságíró a Corriere della Serában azt írta: „Itt az ideje, hogy a Vatikán elismerje: nem tud kommunikálni.”

Közlik a lapok azt is, hogy az egyház és a hívek szilárd támogatásáról biztosította a pápát a húsvétvasárnapi mise elején Angelo Sodano bíboros, volt államtitkár, a bíborosi kollégium dékánja, a Magyar Hírlap megfogalmazása szerint „a katolikus egyházat feldúló pedofilbotrányok közepette”: „Ma rajtam keresztül az egész egyház kórusban kíván önnek, Szentatya, áldott húsvétot.”

Hazai hírek

A Népszabadság (4.o.) Egyházak húsvéti megemlékezései, a Magyar Nemzet (4.o.) „Meglátjátok-e, mi a felelősségetek?” címekkel, a Magyar Hírlap (1.,3.o.) Tudjuk, kin kell segíteni! – A választás felelőssége címekkel részletesen, a Népszava (2.o.) Magyarországon is ünnepeltek az egyházak címmel néhány sorban számol be a hazai szertartásokról. Erdő Péter bíboros–prímás, esztergom-budapesti érsek Szent István-bazilikában bemutatott ünnepi szentmiséjének homíliájából a lapok kiemelik, hogy a magyar katolikus egyházfő azt mondta: az üres sír ténye nem volt elég a teljes eszmélkedéshez. „Majd csak a feltámadt Krisztussal való személyes találkozás teszi a sejtés örömét rendíthetetlen bizonyossággá, olyan húsvéti hitté és tapasztalássá, amelynek jó hírét el kell vinni a Föld végső határáig, s amelyre az embernek érdemes rátennie a saját életét…” Beszámolnak a lapok a protestáns egyházi vezetők ünnepi istentiszteleteiről is. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke a debreceni Nagytemplomban tartott ünnepi istentiszteleten leszögezte: „Isten életjelt adott magáról a feltámadó Krisztusban.” A püspök felhívta a figyelmet, hogy a feltámadás ezúttal április 4-ére esett. Emlékeztetett: egykor megdönthetetlennek látszó valóság volt, hogy leigázott népünknek „érctorokkal” kellett énekelni a magát felszabadítóként ünnepeltető Szovjetuniót. Ma ennek hírét sem találjuk, miközben a halálon győztes Megváltó önkéntes húsvéti dicsőítése túlélte a kényszerünnepet. Idén egy időben zajlott a zsidó pászkaünnep, ami az Egyiptomból való megszabadulás ünnepe, illetve a „halál házából való szabadulás” keresztény ünnepe. A református püspök azt kérte, bátran vállaljuk, hogy az Ószövetség és az Újszövetség összefügg, ne üljünk fel azoknak, akik Jézust fölöslegesen magyarítani akarják és a prófétákat kidobálnák a Bibliából azon az alapon, hogy zsidók voltak. Egyúttal figyelmeztetett: választási előkészület van az országban. „A szétzilált közösségektől hemzsegő országban meglátjátok-e, mi a ti felelősségeteket?” – tette föl a kérdést a püspök. Hozzátette: csak a bölcs döntés következtében telhetnek meg újra élettel a honi közösségek, amelyek meg tudják különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól. Ittzés János, az evangélikus egyház elnök-püspöke, a győri Öregtemplomban arról beszélt, hogy keresztény mivoltunk megélése ellen hat a korszellem, a minden értéket magának megszerezni akaró piac, a pénz hatalma, az egymást követő divatok sora. Ezért kell, hogy szívünkig érjen az evangélium Jézus feltámadásáról. Húsvét öröméből él az egyház – mondta a püspök

A Magyar Hírlapban (3. o.) Stefka István Feltámadás címmel úgy véli, hogy a sokat szenvedett Mindszenty József hercegprímás, Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus püspök óta soha nem fogalmaztak meg ilyen kemény ítéleteket vezető egyházi személyiségek hazánk állapotáról, mint a mostani húsvéti ünnepeken. „Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek kiemelte, hogy az emberiség hivatása nemcsak Isten kereséséből áll, hanem a viszontszeretetből, amely a többi ember felé árad… Bölcskei Gusztáv református püspök pedig nem véletlenül utalt a közelgő választásokra, április 11-re, amelynek kimenetele a mi felelősségünk.” A lap főszerkesztője figyelmeztet: „Hinnünk kell a keresztény egyházak intő szavainak, hiszen gyökereik a magyarságban legkevesebb ezer évben keresendők és hinnünk kell azért is, mert papjaik, lelkészeik a viharos történelmi időszakokban az életüket is feláldozták – akár a tatár, a török, a német és a szovjet ellen – hazájukért, híveikért. Sok helyen azonban a lelkekben, a fejekben az elmúlt húsz év alatt sem sikerült rendet rakni. Mintha nem történt volna rendszerváltozás, mintha még mindig Csák Máté földjén élnénk, ahol a rablás, a fosztogatás, az önbíráskodás lenne az úr.” Stefka István idézi Ittzés János evangélikus püspököt is. „Minden ellenünk dolgozik.” A cikkíró hozzáteszi: „Hiszem, a józanságát, az ítélőképességét még nem vesztette el ez a nép. Minden tapasztalat, minden érv a nemzetet elveszejteni akaró elmúlt két kormányzati ciklus ellen szól. Nem szabad elfelejtenünk: ezek folyamatosan hazudtak, folyamatosan félrevezették az embereket, mert gyávák voltak. Mi ne legyünk gyávák, merjünk dönteni. Gyáva embernek nincs hazája.”

Magyar Kurír