Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (Zarándoklat… 4.o.) beszámol arról, hogy tegnap több mint hatszáz tagú csoport indult vonattal Budapestről Lengyelországba, hogy megemlékezzen az 1939-es lengyelországi magyar zarándoklatról, amely a II. világháború kitörése előtti utolsó czestochowai magyar zarándoklat volt. A vonat a lengyelországi Jasna Górába érkezik, a résztvevők közösen imádkoznak a két nép 2011-es európai szolgálatáért, a lengyelek és magyarok jólétéért. A zarándokút egyik lelki vezetője Székely János Budapesti-esztergomi segédpüspök. A zarándoklaton részt vesz Böjte Csaba ferences szerzetes, Bátor Botond, a magyarországi pálosok tartományfőnöke és Kövér László házelnök is.

A Népszabadság (Vissza kell vonni… 2.o.) közli, hogy a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint vissza kellene vonni az egyházi törvényről szóló javaslatot, mert az szerintük a lelkiismereti és vallásszabadság súlyos korlátozását jelenti. „Súlyos visszalépés a felekezetek közti egyenjogúság terén, hogy a jogalkotó kiemel egyes neki tetsző egyházakat, és azokat privilegizálja” – véli Hegyi Szabolcs, a TASZ munkatársa.  

A Magyar Nemzetben (6.o.) Zila Péterné A Biblia nem olvasható füveskönyvként címmel száll vitába Karátson Gábornak a lapban június 8-án megjelent írásával. A cikkíró azonban azzal egyetért Karátsonnal, hogy „súlyos bűnöket követ el az úgynevezett keresztyén Nyugat. A világnak azon a területén, ahol a vallás valóban meghatározza a társadalmi életet, jogosan alkothatunk képet a társadalmi élet hétköznapjai, a közgondolkodás alapján az adott vallásról. Az a társadalom, amelyben mi élünk, nem ilyen. A nyugati társadalom napi gyakorlatát, közgondolkodását távolról sem a keresztyénség határozza meg. De súlyos hiba lenne ez alapján gondolkodni a keresztyénségről. Azzal is egyetértek, hogy a világ ’sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését’, és sajnos sok esetben csalódnia kell, mert kevés, nagyon kevés a hiteles keresztyén azok között is, akik egyébként annak vallják magukat.” Zila Péterné leszögezi: „Keresztyénné nem pusztán egy vallási tanítás konzekvens követése tesz, hanem a kegyelmen alapuló személyes kapcsolat az élő Istennel. Azért nehéz hiteles keresztyénnek lenni, mert nem eshetünk abba a csapdába, hogy ha megfelelő a viselkedésünk, akkor minden rendben, hanem folyamatosan élnünk kell az Úrral való személyes kapcsolatot. Kapcsolatot ápolni pedig sokkal több, mint viselkedési előírásokat betartani – így van ez még a házasságban is.”

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (Kastély- és adósságmentesen… 2.o.) Katona Zsuzsa dokumentumfilm-rendező nyilatkozik, aki A Herceg címmel forgatott filmet Európa egykori leggazdagabb emberéről, Esterházy Pálról. Elmondta: 2001-ben készített egy filmet a Szent Vince-rendi apácákról, akik 1944-ben, a Ménesi úti – korábban Nagyboldogasszony úti – rendházukban kétszáz zsidó gyermeket mentettek meg. E film kapcsán ismerkedett meg Karsai László történésszel, aki Esterházy Pál II. világháborús szerepét kutatta. Katona Zsuzsa Karsaitól megtudta, hogy anyagiakkal a Ménesi úti mentőakciót a herceg támogatta, méghozzá olyan nagyvonalúan, hogy százezer pengőnyi adományának semmi nyoma nem maradt. Esterházy Pál mind a nácizmus, mind a kommunizmus poklait megjárta, noha soha nem politizált. A rendező filmjében Gergely Jenő, a Mindszenty-per szakértője elmondja, hogy „a magyarországi katolikus egyház első embere mellé a magyar arisztokrácia legjelentősebb alakját is feltétlenül be akarták ültetni abba a kirakatperbe, amely során Rákosiék az előző rendszerrel egyszer s mindenkorra le kívántak számolni. Nyeste Péterrel közösen szerkesztett filmünkkel többek között azt is be szerettük volna mutatni, hogy az előítéletek micsoda pusztítást végezhetnek, jobbról is, balról is. Esterházy Pál nem tehetett arról, hogy hová állította a sors, végigjárta azt az utat, méghozzá az emberség legmagasabb fokán, amit a végzetes családi hagyomány kijelölt számára.”

Magyar Kurír