Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (4.o.) Boldoggá avatták Scheffler Jánost címmel számol be az 1952. december 6-án román börtönben vértanúhalált halt egykori szatmárnémeti püspök boldoggá avatásáról. 

Ugyancsak a Magyar Nemzet (5.o.) Közel száz óvodát és iskolát mentenek meg az egyházak címmel készített összeállítást arról, hogy szeptembertől várhatóan 82 önkormányzati óvoda és iskola kerül át egyházi fenntartásba. A legtöbb intézményt – összesen 53-at – a katolikus egyház veszi át, a reformátusok tizenkettőt, a baptisták hatot, az evangélikusok ötöt, míg a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség szintén ötöt ment meg a csődtől. Így közel 25 százalékkal növekszik az egyházi fenntartású intézmények száma. A jövőben az egyházi iskolákban dolgozó pedagógusokat ugyanolyan mértékű bér illeti meg, mint az önkormányzati intézményekben foglalkoztatottakat.   

A Népszabadság (1.,6.o.) Iskolák egyházi kézben – átláthatatlan falak mögött címmel azt emeli ki, hogy a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szerint veszélyezteti az esélyegyenlőséget, hogy ennyi iskola kerül egyházi kézbe. 

Ugyancsak a Népszabadságban (11.o.) Ónody-Molnár Dóra Egyházi tanítás címmel felteszi a kérdést: „Mi állhat a háttérben? Nagyobb nyitottság a legszegényebbek felé, vagy a terjeszkedés lehetőségének megragadása? Utóbbitól sokan tartanak. Attól félnek, hogy a kormányoldal azért ösztönzi az egyházi iskolák térnyerését, hogy saját társadalmi bázisát biztosítsa. Ez a feltevés valószínűleg tévedésen alapul. Nem a szándék, hanem a történelmi tapasztalatok és a pszichológia miatt: a kikényszerített világnézet könnyen lázadást szülhet.”

Szintén a Népszabadság (6.o.) Lélekhalászat és ingatlanpanama címmel készített összeállítást arról, hogy átadta a katolikus egyháznak az Árpád Speciális Fiú Nevelőotthont Botka László, Szeged MSZP-s polgármestere. Az erről szóló megállapodást június 15-én írták alá Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspökkel. A 16 speciális nevelési igényű fiú jelenleg Újszeged egyik legdrágább helyén, egy 2,6 hektáros telken lévő épületben lakik. Botka László már 2009 nyarán ki akarta őket költöztetni, hogy az önkormányzat eladhassa a zöldövezetben lévő ingatlant, amelynek értékét akkor 500 millió forintra becsülték. Tápéra akarta őket helyezni, ami ellen a jobboldal tiltakozott, a Fidesz-frakció ingatlanpanamának minősítette Botka elképzelését. A lap kérdésére, hogy a katolikus egyház Tápéra költözteti-e a nevelőotthont, a polgármester azt válaszolta: ez már nem az ő dolga, majd az új fenntartó eldönti. Hangsúlyozta: a püspök vállalta, hogy az egyházmegye 2012 szeptemberéig kiüríti és átadja a városnak az újszegedi telket. Botka László azért sem aggódik, hogy a katolikus egyház esetleg majd imádkozásra kényszeríti a nevelőotthon világnézeti semlegességhez ragaszkodó lakóit, és emiatt a gyámjuk tiltakozni fog. A Népszabadság rámutat: kizárólag a tápéiak utasítják el akkor is a nevelőotthont, „ha nem a szocialista polgármester, hanem a katolikus egyház akarja rájuk tukmálni. Juhász Gyula, Tápé egyéni körzetben megválasztott fideszes képviselője módosító indítványt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy nem kérték ki a tápéi részönkormányzat véleményét. A helybeliek továbbra is azt szeretnék, ha idősotthon kerülne a felújított iskolaépületbe. A megyéspüspök a Délmagyarország című lapban ingerülten üzent a képviselőnek, hogy mindenki számoljon el a lelkiismeretével, aki megakadályozza, hogy az egyház Tápéra költöztesse a nevelőotthont” – írja a Népszabadság. 

A Magyar Nemzetben (15.o.) Pethő Tibor Az Úr egyszerű munkásruhában áll elénk címmel írt kritikát Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményéről, melyet ezúttal a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutattak be, Vidnyánszky Attila rendezésében. A cikkíró hangsúlyozza, hogy az előadás eszmei vezérfonala végig a keresztény gondolat. Pethő kiemeli, hogy a bűnbeesés után „maga az Úr is eszik a Lucifer által hozzávágott almából. A teológiailag merész kép gondolatok sorát indíthatja el a nézőben a bűn és a tagadás természetéről, Isten munkájáról. William Blake Ádám teremtését ábrázoló festménye juthat eszünkbe: az Úr a kígyótól gúzsba kötve alkotja meg az első embert, aki így jóformán képtelen arra, hogy ne kövesse el az eredeti bűnt. Egybevág mindezzel Ádám (Rátóti Zoltán) első megszólalása is. A kiűzetés utáni harmadik szín egy mondatát ismétli meg apró, a jelen időt a múltba helyező módosítással. ’Hová lett énem zárt egyénisége?’ A Vidnyánszky-rendezés felütése szinte sugallja, hogy a bukás eleve elrendelt, ennek tudata pedig már a teremtés pillanatában létezik, azzal egyszerre születik. A bukás, a bűn, az ember predesztinált útja így lesz hangsúlyosan az üdvtörténet részévé. Utóbbinak eszköze a mitikus ősgonoszként (nem cinikus értelmiségiként) feltűnő Lucifer is: az Úrtól való abszolút függése fontos vonása az előadásnak.”

Magyar Kurír