Napi sajtószemle

– 2011. július 7., csütörtök | 8:57

A július 7-i nyomtatott lapok szemléje

A Népszabadság (3.o.) Pápatalálkozó címmel néhány soros fényképes beszámolót közöl arról, hogy XVI. Benedek pápa a Vatikánban érdeklődve szemléli az elődje, Boldog II. János Pál életét bemutató kiállítást. Az egyik tárlóban még a lengyel pápa sífelszerelése is helyet kapott – írja a lap.

A Magyar Nemzetben (7.o.) Seszták Ágnes Tér és erő címmel üdvözli, hogy a budapesti VIII. kerületben lévő Köztársaság teret Boldog II. János Pál pápáról nevezték el: „Ez a látványos és illő névváltoztatás telitalálat. II. János Pál pápát az egész keresztény világ szerette, mint lengyel származású pápa külön kedves volt a magyarok szívének.” Seszták megjegyzi: „a névcsere sikeres volt, de a proletár internacionalizmus nem működött. Egy termetes asszonyság ordibálva hülyézte le a polgármestert a tévékamerák előtt, amiért ’külföldire’ nevezték át a teret. Itt nincs szólásszabadság?”

A Heti Válaszban (Optimista tragédia 6.o.) Vidnyánszky Attila rendező nyilatkozik, aki a 80. Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadásaként vitte színre hatalmas sikerrel Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét. Az előadás végén először Ádám, aztán Éva, majd az Úr mondja, hogy „… ember: küzdj és bízva bízzál”!, utána mind a 120 szereplő ismétli ugyanezt, sokszor. Vidnyánszky elmondta: „Nagy harc van élet és halál, a sötét meg a világos között, kozmikus egymásnak feszülés, és én a világos mellett foglalok állást. Megpróbáltatásai után Ádám föláll, egyenes gerinccel fogja Éva kezét, és azt mondja magának, hogy bízva bízzál. Azt akartam sugallni az embereknek is, hogy küzdeni, reménykedni és hinni kell, ettől van értelme a jövőnek. Maga a jövő van a gyermeket váró Éva szíve alatt, nem lehet reménytelen a vége.” A kérdésre, hogy miért szeretjük ennyire mi, magyarok Madách művét, a rendező azt válaszolta: „Mert úgy beszél egyetemes dolgokról, hogy közben nagyon belőlünk van összegyúrva. A magyar lélek működésének titkai határozzák meg a logikáját. Ez a nemzet hajlamos kétségbeesni és pesszimizmusba zuhanni. A történelmünk valóban nem ad sok derűre okot. De valami életben tartja ezt a nemzetet, száz születésre jutó 40 abortusszal is. Az Isten mégiscsak azt akarja, hogy legyen ez az ország. Ezt akarom munkáimmal kifejezni, ellensúlyozva a többi művészt, akik az amúgy is lebunkózott embereket még inkább lebunkózzák.”

A lapban Osztovits Ágnes írt kritikát a bemutatóról, Küzdj és bízva bízzál címmel (59.o.). A recenzens kiemeli: „Itt nem Lucifer a főszereplő, aki végigvezetve Ádámot a múlt és lehetséges jövő színterein elborzaszt és kétségbe taszít, intellektuálisan összegez, s kimondja a legfőbb tanulságot: minden emberi erőfeszítés kudarc, minden eszme a visszájára fordul. Vidnyánszky Lucifere az Úrral csatázó túlmozgásos ifjú, akinek minden vágya, hogy égi magasságba emelkedjen, de nagy nekifutásai sorra kudarcot vallanak. Amikor az Úr a darab végén lejön égi pulpitusáról, s leveti jelmezét, hófehér ruháját és glóriáját, jelezve, hogy lent, az emberek között marad, Lucifer összeomlik.”

A Magyar Hírlapban (7.o.) Miklós Péter A nagybáty címmel emlékszik meg a keresztény munkásmozgalom kiemelkedő képviselőjéről, Mike (Mádl) Jánosról (1905–1981), aki a közelmúltban elhunyt egykori államfő, Mádl Ferenc nagybátyja volt. Szabómesternek tanult, fiatalon tagja lett a Boldog Kolping Adolf alapította, iparosokat tömörítő mozgalomnak. A cikkíró kifejti: „A katolikus egyház támogatását élvező szervezet tagjaként egyre nagyobb szerepet vállalt: cikkei jelentek meg különböző lapokban, politikai és szociálpolitikai rendezvények gyakori résztvevője és szónoka volt. A munkásság érdekképviseletét keresztény alapokon megszervezni kívánó pályájának csúcspontjaként a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének elnöke lett. 1944 tavaszán a magyar Országgyűlés felsőházának tagjává nevezték volna ki…, erre azonban a német megszállás miatt már nem kerülhetett sor.” A cikkből kiderül, hogy Mike Jánost mind a náci, mind a kommunista diktatúra üldözte. Feleségével és három gyermekével együtt előbb Németországban, majd az Egyesült Államokban élt emigrációban. Életét egyik lánya, Mike Valéria dolgozta fel, Mike (Mádl) János és kora, 1905–1981 című monográfiájában.

Magyar Kurír