Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadságban (6.o.) Sárközy Júlia Római húsvét a bűnbánat jegyében címmel írja: „Különleges az idei húsvét Rómában: április 2-ára esik II. János Pál halálának ötödik évfordulója – és a nagypéntek esti Via Crucis a Colosseumnál óhatatlanul felidézi az egyház keresztútját, az utóbbi napokban-hetekben előtérbe került kínos bűnöket, vádakat is.” A cikkíró szerint a pedofilbotrány „háttérbe szorítja az egyházat közel harminc éven át vezető lengyel pápa halálának kerek évfordulóját.” Sárközy idézi Alberto Meloni történészt: „Egyre nehezebb történelmi értékelést adni, az emlékek a nosztalgiával keverednek… talán nem is baj, hogy még nincs időpontja II. János Pál boldoggáavatásának.” A francia író, Bernard Lecomte az Osservatore Romanóban II. János Pál fő érdemeként hangsúlyozta: „Tagadhatatlan, hogy a szláv pápa rombolta le a kommunista rezsimet. Hatalmas energiával és reménnyel katalizálta a II. Vatikáni zsinatot követő nehéz időszakban az egész kereszténységet. A II. János Pál iránti szeretet még ma is él a nem katolikusok között is, ezt bosszulják meg most utódján. XVI. Benedeknél soha senki nem tett többet az egyházban a rohadt gyümölcs eltávolításáért, talán éppen ez a baj.” A Népszabadság tudósítója megemlíti azt is, hogy Christoph Schönborn bíboros, az Osztrák Püspöki Konferencia elnöke a Stephansdomban, prédikációjában az egyházat is felelősnek ismerte el a napvilágra került, egyházi személyek által gyerekek ellen elkövetett vétségekben. „Mi, Isten népe, az ő egyháza, osztozunk ebben a bűnben” – mondta a bécsi érsek, s elismerte azt is, hogy „elkendőztek” dolgokat és „hamis bizonyítványokat állítottak ki.” Schönborn bíboros felszólította az egyházi személyeket, ne hallgassanak, ha ilyen esetről értesülnek.

A Népszava (13.o.) Esély az újrakezdésre az egyházban címmel szintén idézi Schönborn érseket. A lap kiemeli, hogy XVI. Benedek pápa „tegnapi, nagycsütörtöki prédikációjában nem tért ki az egyházban történt szexuális visszaélésekre, de megjegyezte, hogy az embernek szembe kell szállnia az erőszakkal. A katolikus egyházban egyre több főpap véli úgy, hogy a pedofilbotrányok esélyt adnak az újrakezdésre. Ennek azonban az a feltétele, hogy bátran szembenézzenek a bűnökkel.”

A Magyar Nemzet (9.o) Egyházi segítő címmel számol be arról, hogy az egyházi és az állami társzervekkel is együttműködne az osztrák katolikus egyház áldozatvédelmi megbízottja. Waltraud Klasnic volt stájeroszági tartományi elnök, a keresztény gyökerű, jobboldali Osztrák Néppárt (ÖVP) volt politikusa néhány nappal kinevezése után, tegnap ismertette terveit a sajtó előtt.

Hazai hírek

A Magyar Fórumban (Össztűzben a keresztények 9.o.) Reisz Pál ferences szerzetes, a szombathelyi Assisi Szent Ferenc Kollégium igazgatója nyilatkozik, aki elmondta: „Való igaz, hogy megszaporodtak az egyház és a Szentatya elleni támadások XVI. Benedek pápa uralkodása óta. Ha megnézzük, hogy milyen erők állnak a támadások mögött, akkor megnyugodhatunk: a pápa úr teszi azt, ami a feladata, és valamit nagyon jól csinál, ha ennyire nekimentek. Jézus Krisztus földi léte során ki volt téve ellenséges támadásoknak. Az egyház, Krisztus titokzatos teste részesedik alapítójának sorsában.” Pál atya hangsúlyozza, hogy a pedofíliát és a gyerekverést szét kell választani. Adatok szerint a pedofíliában „… a családok 30 százalékban érdekeltek. A pedagógusok 5 százalékban, a papok egy százalékban. Mondhatnánk, hogy a papok statisztikája viszonylag kedvező. De nem így van: a papoktól mindenki a maximumot várja minden tekintetben. Tehát ha csak egy visszaélés is előfordult, annak tragikus visszhangja van, méltán. Ilyen értelemben mi, papok még büszkék is lehetünk arra, hogy a világ önkéntelenül is elismeri azt a többletet, amelyet létünknél fogva hordozunk, hiszen a társadalom a legkeményebb, legszigorúbb elvárásokat rajtunk kéri számon. Ezt a tekintélyt nem szabad eljátszanunk. Az Úr Jézus szavai azonban egyértelműek: ’Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket. Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének nyakára, és a tengerbe vetnék, mint hogy e kicsik közül egyet is megbotránkoztasson” (Lk 1,1-2). Éppen ezért az egyház súlyosan elítéli a pedofília minden formáját, különösen azt, amelyet esetleg papjai követnek el. Lényegesen más a gyermekek verésének kérdése… gyermekkoromban például megszokott volt az iskolában is, meg családokban is a testi fenyítés… gyermekkoromban a bolsevik igazgatómtól is megkaptam a nyaklevest az iskolában, ha arra rászolgáltam, meg otthon is édesapámtól, ha kiderült, hogy rossz fát tettem a tűzre. Érdekes módon ez semmiféle lelki traumát nem okozott nekem, de koromhoz, gyermeki értelmemhez szabott módon jól eligazított a helyes viselkedést illetően. Nekem a szép szó nem lett volna elég. Már akkor elgondolkodtatott több felnőttnek a vallomása, akik azért panaszkodtak, hogy szüleik nem voltak elég szigorúak velük. Mert megvolt bennük a tehetség, a lehetőség, hogy magasabb tanulmányokra jussanak. De nem tanulhattak, mert elhanyagolták gyermeküket, ahelyett, hogy akár veréssel is tanulásra fogták volna őket – érveltek szomorúan. A mostani vádaskodást az évtizedekkel korábbi testi fenyítésekkel kapcsolatban komolytalannak, anakronisztikusnak látom.” A ferences atya a húsvét ünnepéről elmondta: „Üdvösségünk Jézus Krisztus megváltásának gyümölcse. Aki a saját, jó lelkiismeretét követi, aki esetleg nem is találkozott élete során Jézus nevével és tanításával, üdvözülhet, Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának érdeméből. Az üdvtörténet legnagyobb eseménye, hogy az Isten szeretete kiáradt a világba, az Isten Fia emberré lett, amelynek ünnepe a karácsony. Ehhez képest epizódnak számít az üdvösség története szempontjából az a tény, hogy az Isten Fia itt a földön megváltásra szorult embert talált, és azt meg is váltotta. A megváltás, vagyis Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepe a húsvét. Mondhatjuk azt, hogy az Atya elküldte volna egyszülött Fiát, akkor is a világba, ha nem lett volna bűnbeesés, vagyis ha nem szorult volna megváltásra az ember. Nem lehet, hogy a szeretet legnagyobb műve, Isten Fiának eljövetele a bűnbeesés, tehát a legnagyobb rossz függvénye legyen. Ezért tartjuk a kereszténység legnagyobb ünnepének a karácsonyt… Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a feltámadás ténye, a feltámadott Jézussal való találkozás hozta ismét össze a korábban már szétszéledt apostolokat, ők tettek tanúságot a feltámadottról, és ez az esemény alapozta meg az egyház létrejöttét. A húsvét ünnepének kiemelt méltóságát tehát az adja, hogy történetileg az egyház Jézus feltámadásából támadt életre.”

A Magyar Nemzetben (7. o.) Balavány György Nagypénteki megtisztulás címmel azt állítja hogy a legtöbb magyar lakásban a Biblia „a polcon porosodik, és a húsvét csupán a locsolásról, a piros tojásról, a playboynyusziról, a sonkáról és a bilagitról szól. A bibliai etikát – ami Európát Európává, az embert emberré, a magyart magyarrá tenné – nyomokban tartalmazza az életünk, mint földimogyorót a Boci csoki. S mert elhagytuk az Istent, legföljebb korrekt, üzleties kapcsolatokra futja, szeretetre nem. Sok mai házasság az adok-kapok elvén működik: belefeccöltem ennyi törődést, gondoskodást, ugyanannyival jön a másik; ha nem, akkor tiltakozom, s már válok is, és persze áldozatnak tartom magam, a másikat meg bűnösnek. Ez az énközpontú etika. Aki csak önmagát sajnálja, az csak önmagát szereti.” A szerző figyelmeztet: a Biblia arra tanít, hogy a szeretetben az ember magát adja a másiknak, és ez jó. „Hogy az egyetlen társunk iránti hűség nem rabság, hanem öröm. Hogy igazat mondani mindig érdemes. Hogy a munkás méltó a bérére. A Biblia nem áldozatmentalitásra, hanem szeretetre és felelősségre nevel. A gyerekeinknek sürgősen meg kellene tanítanunk, hogy az erőseknek sem a nagyszünetben, sem a gazdasági életben nem kell eltaposni a gyengéket. S hogy nem lopni, sőt átvállalni a szükséget a szegénytől, ez nem idegesítő parancsolat, hanem klassz dolog, amitől nyugodtabban alszik az ember.” Balávány hangsúlyozza, hogy a keresztény ember nem azért jut a mennybe, mert rendesebb a nem hívőknél, „hanem mert Jézus magára vette a nekem járó ítéletet… Nem azért halt meg, hogy tovább sajnáljuk magunkat, hanem hogy üdvösségünk legyen, és tudjunk örülni ennek. És ne szűkölve, keservesen, hanem hálás örömmel törekedjünk a jóra, és kerüljük a bűnt. És ha mégis elbuktunk, azt őszintén megbánjuk, és legyen erőnk az újrakezdéshez.” A cikkíró szerint „Magyarország morális megtisztulása úgy lenne lehetséges, ha mindenki megtérne Jézus Krisztushoz. Ami nem fog menni, mert a hitet nem lehet előírni, se belenevelni, se belepofozni senkibe. A hit felülről való ajándék; hogy ki, mikor, hogyan kapja meg, s kicsoda kapja egyáltalán, felette nagy titok. Aki azt hiszi, hogy meg tud újítani egy országot erkölcsileg, biztosan őrült. Ám aki úgy véli, nem kell tenni semmit az erkölcsi megújulásért, felelőtlen gazember. Paradox dolog ez: tökéletesen megvalósítani lehetetlen, de amennyire megadatik, törekedni kell rá. S közben kicsit minden jobb lesz. De tényleg, ez a helyzet, vagyis ámen, ahogy a héber mondja.”

Magyar Kurír