Napi sajtószemle

A Magyar Nemzet (14.o.) Némafilm a Vatikánból címmel számol be arról, hogy a filmművészet igazi gyöngyszemének nevezi a L’Osservatore Romano, a Szentszék félhivatalos lapja szombati számában azt a Jeanne d’Arc életéről 1908-ban készült némafilémet, amelyet a közelmúltban találtak meg a vatikáni archívum filmtárában. A francia Albert Capellani mozijában a főszereplőt a kiváló színésznő, Leontine Massart alakítja, aki interpretációjának stílusával „az első jelenetektől kezdve magával ragadja a nézőt” – írja a vatikáni napilap. A cikk rendkívül pozitívan értékeli az orleansi szűz életét bemutató alkotást, hangsúlyozva: „Ez a rövid film egy Jeanne d’Arc számos portréja közül, a legjobban a szent belső, lelki világát mutatja be… Ami a nézőre a legmélyebb benyomást gyakorolja, az a hősnő magánya, amely elszigeteli őt az egész világtól.”    

A Magyar Nemzet RTV mellékletében (3.o.) Lőcsei Gabriella Fekete Madonna címmel nem tartja véletlennek, hogy a czestochowai pálos kolostor kegyképe, a Fekete Madonna a lengyelek függetlenségi harcainak, de a magyarok szabadságküzdelmeinek is a jelképe. A cikkíró emlékeztet rá: a törökök kiűzésére vállalkozó lengyel király, Sobieski János a fára festett Istenanya védelmét kérte, pajzsára az ő képét vésette. S a Fekete Madonna – a legenda szerint az evangélista Szent Lukács názáreti otthonának az asztallapját használta festménye alapjául – meghallgatta Sobieski János könyörgését, Bécs mellett, és a mai Párkánynál is győzelmet aratott a pogányok fölött. Lőcsei Gabriella kiemeli: a kegyképnek hazánkban több másolata is látható, Márianosztrán, Baján, Jászberényben, Szegeden, és most már Budapesten is. A cikkíró felidézi, hogy a czestochowai szentmisét celebráló Székely János Budapest-esztergomi segédpüspök a híres kegykép oltalmában elmondott szentbeszédében hangsúlyozta a lengyel és a magyar nép sok évszázados barátságát, a lengyelek pedig – a Fekete Madonna közvetítésével – Isten áldását kérték a magyarokra. „Mi pedig Budapesten is ’elzarándokolhatunk’ a czestochowai Madonnához, hogy ugyanezt kérjük tőle.”

A Népszava (Könyv… 2.o.) közli, hogy a Püski Kiadónál megjelent Szabó Gyula A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963-1989) című könyve, amelynek célja a szerző szerint az egyházi közelmúltról szóló párbeszéd elmélyítése.

A Népszabadságban (11.o.) Miklós Gábor Páriaegyház címmel bírálja az új egyházi törvényt, mert szerinte a jogszabály, miközben kiemeli a felekezetek egy csoportját, kizárja a többit. A cikkíró rámutat: a múlt héten elfogadott törvény megvonta az egyházi státuszt a Sajókazán gimnáziumot alapító Dzsaj Bim buddhista közösségtől, mely elsősorban cigány gyerekek oktatásával, nevelésével foglalkozott. Miklós Gábor szerint „A magyar kormányok az iskolafenntartó egyházakat ellátták azzal az állami támogatással, amit az önkormányzatok egy része nem tud előteremteni most. Ezért passzolják át iskoláikat egyháziaknak. A sajókazihoz hasonló vállalkozásba azonban az úgynevezett történelmi egyházak nem fogtak. Ők az elitképzést szorgalmazzák inkább. Ez azonban nem segít a társadalomból kiszoruló kisebbségnek. Csak a válaszfalakat emeli magasabbra.”

A Magyar Hírlapban (7.o.) Bíró Zoltán Magyar öntudat, történelem címmel megállapítja: „Az államiak mellett egyre fontosabbak lesznek az iskolafenntartó egyházak is. Vannak történelmi egyházak, katolikusok és protestánsok, amelyek ezer éve, ötszáz éve úgy beágyazódtak a magyar történelembe, hogy iskoláik is csak magyarok lehetnek, magyar kulturális és történelmi alapokon. Ám vannak másfajta vallási felekezetek, egyházak, amelyek egészen más történelembe ágyazódtak. Ha ezek a történelmi egyházakhoz hasonló, kiterjedt iskolarendszert fognak működtetni, minél többet, minél több diákkal, annál alkalmasabbak lesznek korosztályok, nemzedékek tudatát, kultúráját és érzelmi világát más irányba terelni, ezzel önazonosság-tudatát is bizonytalanná tenni. Azt pedig éppen a történelemből tudjuk, hogy akik a lelkeket, a tömegek tudatát uralják, azok mindent uralnak, s könnyen lehet, hogy a vallásszabadság szent ügye a legkevésbé sem szent agymosás ügyévé válik, a magyar fiatal pedig így idegen érdekek eszközévé. A most elfogadott egyházi törvény veszélye ebben áll. És ebben áll az állam felelőssége is, mert abba nem szólhat bele, hogy ki mit hisz, miként hisz, miként imádkozik, de a tudatmódosító manipuláció intézményesítésével szemben kötelessége föllépni akkor is, ha ez egyházi köntösben zajlik.”

A Magyar Hírlap (Böjte atya árvái… 15.o.) beszámol arról, hogy Böjte Csaba atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, az általa gondozott gyerekek és az őket befogadó családok tagjai látogatták meg tegnap az Országházat, ahol Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, valamint Földi László parlamenti képviselő, Cegléd polgármestere fogadta őket.

Magyar Kurír