Napi sajtószemle

Külföldi hírek

A Népszabadság (6.o.) Eskü alatt faggatnák a pápát című beszámolója szerint „XVI. Benedek államfői mivoltára hivatkozva igyekszik távol tartani őt a Vatikán egy Kentucky államban évek óta zajló pertől, amely pedig irányadó lehet az egyházi pedofilügyekben.” A hat évvel ezelőtt indított perben a felperesek azt állítják, hogy papok zaklatták őket évtizedekkel ezelőtt, és felelősnek tartják a Vatikánt is ezért, mert szerintük „szemet hunyt e bűnök felett.” A felperesek ügyvédje úgy véli: beidézhető a római katolikus egyház feje egy bíróságra, hogy eskü alatt tegyen tanúvallomást a pedofilügyekben, és szerinte a Vatikán alkalmazottainak tekinthetők az amerikai egyházmegyék tisztségviselői. Az ügyvéd gyűjtőperré szeretné tágítani a keresetet. Õ volt a jogi képviselője annak a több száz áldozatnak is, akik „az amerikai katolikus egyházat az évtized elején megrengető pedofilügyek helyi leágazásaként 25,3 millió dolláros kártérítésben egyeztek ki Kentucky egyik érsekségével.” A lap kiemeli: a Vatikán szerint XVI. Benedek pápát egy külföldi állam fejeként a szuverén immunitás intézménye védi a beidézéstől. A Vatikán továbbá azzal is kéri a kereset semmisnek nyilvánítását, hogy a II. Vatikáni zsinat a püspökökre mint az egyházmegyék irányítóira ruházta a munkáltatói jogokat, azaz a Szentszék nem vonható közvetlenül felelősségre a gyerekeket zaklató amerikai papjai miatt. Egy 1962-es vatikáni irat pedig nem tiltotta meg a püspököknek, hogy a polgári igazságszolgáltatáshoz forduljanak zaklatási ügyekben. A Népszabadság megjegyzi: „Ez a kérdés azért is lényeges, mert a pápát ért bírálatok most akörül összpontosulnak, hogy Joseph Ratzinger bíboros szerepet játszott-e ezen ügyek eltussolásában a Hittani Kongregáció fejeként.”

A Népszava (2.o.) Vatikán és a pápa – pró és kontra címmel megállapítja: vannak, akik támadják, vannak, akik védelmezik a Vatikánt a papjai által elkövetett pedofil zaklatások ügyében. Egy amerikai férfi tegnap azzal vádolta a Vatikánt, hogy hozzásegítette hivatala megőrzéséhez azt a papot, aki a nyolcvanas évek második felében többször megerőszakolta őt. Az Opus Dei személyi prelatúrához tartozó fiatalok viszont a Szent Péter téren XVI. Benedeknek átadott levelükben keltek a pápa és a Vatikán védelmére, azt állítván, hogy az egyház ellenségei a papi zaklatásokat használják ürügyül a katolicizmus gyengítésére. A svájci katolikus egyház viszont sajtóértekezleten ismerte el, hogy alábecsülte a zaklatásos esetek jelentőségét.

Hazai hírek

A Heti Válaszban (Elfedett sebek 16-17.o.) Mékli Attila római katolikus pap nyilatkozik. Az interjú bevezetője kiemeli: „Mékli Attila volt magyar bajnok atléta, zenélt rockzenekarban, teológus, mentálhigiénés szakember, családsegítő lelkigondozó, végzett filozófiát, most éppen pszichológiát tanul. Míg sokfelé kiürülnek a templomok, Farkasréten egyre növekszik a létszám. Van, aki szentmiséit mobiltelefonon közvetíti ágyhoz kötött rákbeteg feleségének, van pszichiáter, aki azért kíváncsiskodik az esti ’hatoson’, hogy miféle erőforrás az, amiből egyik betege merít.” Mékli Attila elmondta: „Az egyház mai helyzetéről (s talán lehetséges szerepéről is), egy falfirka jut eszembe: ’Jézus a válasz’ – alatta egy másik: ’Jó, de mi a kérdés?’ Értem a biblikus ’szent maradék’ jelentését, de ez a szóösszetétel félrevezető, mert etikai értelemben nem vagyunk szentek – legalábbis én biztos, hogy nem. Számomra sokkal többet elárul Hans Urs von Balthasar megfogalmazása, aki szerint az egyház ’tiszta utcanő’. Az evangélium pedig éppen arról szól, hogy minden kurvaságunk ellenére van, aki halálon túl is szeret minket. Nem úgy kellene a világot hallgatni, hogy amint lehet, rávágjuk a magunk válaszát, hanem odafigyelve, próbálva megérteni – persze ehhez segítene az is, ha legalább a világ értené magát. A nem hívőkkel való párbeszéd azért nagy kihívás, mert újra és újra meg kellene tudnunk fogalmazni az evangéliumot a ’régi és ugyanakkor a legújabb’ erejével. Ilyen revelációkból kevés van, noha amikor van, úgy tűnik, hogy nagyon éhesek és szomjasak rá azok, akik körül elfogy az egyházban a levegő, vagy azok, akik nem is tartoznak az egyházhoz. Én nagy, erre irányuló igényt látok magam körül. Ennek mikéntjét még nem látjuk tisztán, sőt, sokan gyanakszanak efféle megfogalmazásokat hallva. Pedig szerintem az Emberfia igenis talál hitet, ott is, ahol egyházunk még nem is sejti. Persze minket is ellátnak ’liberális’ vagy ’konzervatív’ jelzővel (s most nem politikai, hanem egyházi közegre gondolok). Véleményem szerint egy ’konzervatív’, ha valóban az, nagy szabadságot szavaz az embernek, éppen az evangélium alapján; tudja, hogy nem azért vannak gyökereink, hogy visszanőjünk a földbe, hanem azért, hogy növekedjünk. S aki ’liberális’, tudnia kell, hogy növekedés csak akkor van, ha megérezzük gyökereinket. Ennek az összetartozásnak okán engem nagyon zavarnak ezek a címek.” Mékli Attila szerint húsvét üzenete többek között az, hogy „mi nem az igazság birtokosai vagyunk, hanem olyan hívők, akiket magával ragad az igazság. A tanítványok számára, akik már éveket eltöltöttek Jézus mellett, az a néhány nap határhelyzet volt, s határon túlemelő tapasztalat is. Gyávaságukkal, könnyeikkel, árulásukkal, félelmeikkel szembesülve értették meg, hogy nem a maguk igazát kell tukmálni, hanem a legdrámaibb határon, a halálon felülemelkedő életről tanúskodni. Tudták, ez nem az ő művük, hanem azé, akiről az evangélium szól. És lehettek kérdéseik, kételyeik, ezek – ahogy Tamás esetében – egy még elemibb tapasztalathoz segíthetnek. Jézus az utolsó vacsorán tagadás, árulás, harcok közepette vette kezébe a kenyeret, megáldotta és megtörte mindnyájunkért. Magának is meg kellett töretnie, míg transzparanssé vált az a darab anyag a kezében, amire azt mondhatta, ’ez a testem’. A tanítványok számára csak másnap derült ki, hogy mit jelent e megtöretés a maga brutalitásában, és csak harmadnapra tapasztalták, hogy egy még nagyobb egésznek részesei. Ennek dinamikáját, születés és halál, halál és születés ölelkezését, az Élet lüktetését hirdetjük. És remélem, hogy oly sok félreértés és ügyetlenség után eltaláljuk a hangot, hogy – … Simone Weil szavaival élve – emészthetők leszünk mindenki számára.”

Magyar Kurír