Napi sajtószemle

A Népszava (8.o.) Komoly vita Zágráb és a Vatikán között című beszámolója szerint feszültté vált a Vatikán és Horvátország viszonya egy kolostor miatt. A lap figyelemre méltónak tartja, hogy az utóbbi időben egy másik katolikus országgal, Írországgal is rosszul alakult a Szentszék viszonya, a pedofilügyek miatt. A horvát viszonyt az mérgezi, hogy XVI. Benedek pápa elrendelte egy daljai kolostor visszaszolgáltatását az olaszországi bencéseknek. Horvátország azonban hallani sem akar erről. Egy vatikáni bizottság úgy határozott, ha a horvátok nem adják vissza az ingatlant, akkor négymillió eurós kártérítést kell fizetniük. A pápai lépés ellen a poreci klérus is tiltakozott. Nem fogadják el a dekrétumot, s azt sem, hogy a horvátországi kolostor vezetőjének egy spanyol szerzetest tegyen meg. Jadranka Kosor horvát miniszterelnök bejelentette: levelet ír a pápának ez ügyben. A lap emlékeztet rá: a kolostort a kommunizmus idején vették el a bencésektől. Horvátország függetlenné válása idején azonban kártérítést fizettek a szerzetesrendnek. Zágráb éppen emiatt vitatja a pápa dekrétumának jogosságát. Ennek ellenére a bencések ismét maguknak követelik az épületegyüttest.

A Magyar Nemzet (9.o.) Kifogásolt bukaresti megatemplom című beszámolója szerint ismét viták kereszttüzébe került a Bukarestben épülő ortodox székesegyház kivitelezési költsége. A román egyház több mint egy évszázadnyi tervezgetés után néhány hónapja látott neki a gigantikus méretű katedrális megépítésének. Az épület legnagyobb tornyának magassága megegyezik majd egy 25 emeletes tömbházéval, 11 hektáron terül majd el, 120 méter hosszú és 70 méter széles lesz. A nemzet megváltásának katedrálisa felépítésének költsége 400, a szobrok, festmények és ikonok elkészítése pedig további 200 millió euróra rúg. A polgári napilap emlékeztet rá: a projektre 1879-ben az akkori bukaresti kormány ötmillió lejes hitelt vett fel az Osztrák Magyar Monarchiától, de a pénzt végül katonai kiadásokra fordította, a kölcsönt a mai napig nem fizette vissza. 

A Magyar Demokratában (58–61.o.) Ágoston Balázs Keresztény és magyar címmel mutatja be a budai Várban lévő Budapesti Egyetemes Katolikus Gimnáziumot, jelképesnek tartva, hogy a patinás, 324 éves intézmény díszterméből egyenesen a Szent István-bazilikára és az Országházra látni, „… hiszen a jeles fővárosi iskola Istennek és a hazának neveli diákjait.” Jelenleg 450 diák tanul az intézményben. Endrédi Józsefné igazgatónő elmondta: „egyházi gimnázium lévén nagy hangsúlyt fektetünk a lelkiekre, ezért diákjainkkal rendszeres lelkigyakorlatokon veszünk részt, bensőleg is fölkészülünk ünnepeinkre, az adventi időszakban például kötelező legalább egy rorátén részt venni. Kerettantervünkben nagy szerepet kap a latin nyelv és kultúra is, valamint a másik emberre való odafigyelés, például a fogyatékkal élők elfogadása. Ugyancsak fontos célunk, hogy tanítványainkat hazaszeretetre, szilárd magyarságtudatra neveljük, ezért is vesz részt iskolánk minden évben a csíksomlyói búcsún. Igyekszünk a mai diákok számára is hitelesen átélhetővé tenni nemzeti ünnepeinket, hogy azok megtartása ne kényszer, hanem valóban emelkedett, lélekerősítő esemény legyen.” A riportból az is kiderül, hogy az iskolát fenntartó Esztegrom–Budapesti Főegyházmegye „gondoskodó, odafigyelő szeretetével minden tőle telhető segítséget megad, hogy ezt a tulajdonában levő hatalmas és páratlanul értékes intézményt működtesse.”

Ugyancsak a Magyar Demokratában (56.o.) Feledy Balázs Szakrális piktúra címmel méltatja László Dániel Mária út című kiállítását, amely augusztus 18-áig tekinthető meg a makói József Attila Múzeumban. A művész, miután végigzarándokolta a spanyolországi El Caminót, megtette a Csíksomlyóig, majd ezt követően a Mariazellig vezető utakat is, benyomásaiból képeket festett. Feledy kifejti: „Panteisztikus tájak és egyedülálló templombelsők állnak festői érdeklődésének középpontjában, melyeket a látvány igézetében, hittel telítetten alakít képpé, áradó, eleven festőiséggel. A csillogó, barokk oltárok, monstranciák élénk árnyalatokban pompáznak, a templombelsők sötétjei titkokat sejtetnek. Fény és árnyék szuggesztív kontrasztjaiból egy új szakrális piktúra keletkezik, mely közhelyektől mentesen állítja elénk a hit és művészet kivételes XXI. századi találkozásának valóságát. László Dániel magányos zarándoklata egyelőre magányos festészetet teremtett. Kiemelkedőt.”

Magyar Kurír